Love is the Cure [Sirius Black Fanfiction] - SZÜNETEL

15. rész: Szíriusz

Nem is tudtam igazából, hogy miért mentem vissza a buliba. Nagyon nem volt hozzá hangulatom, és nem igazán tetszett a hangzavar sem. Fogalmam sem volt, hogy a Tekergők honnan szereztek hangszereket, de lehet jobb is, ha nem tudom meg. Megbűvölt gitárok, és egy dob adta meg a nem túl hangos alaphangulatot, és számomra teljesen ismeretlen dalokat játszottak. Ezt kellett túlkiabálni mindenkinek, és ettől keletkezett az óriási hangzavar. Az egyetlen jó dolog az volt, hogy Lily is velem volt, habár még mindig nem jöttem rá, hogy miért egyezett bele a buliba.

- Keressünk egy szabad sarkot, vegyünk magunkhoz valami piát, és beszélgessünk. - mosolygott rám - Persze csak akkor, ha akarsz. - az egyik asztal tetején ülő, hangosan hahotázó Sirius-ra nézett, majd rám. Gondolom ezzel arra célzott, hogy folytassuk a klubhelyiségben elkezdett témát. Ennyit arról, hogy felejtsük el a fiúkat.

- Oké. - sóhajtottam fel, és szinte megkönnyebbülést éreztem. Talán azért is, mert valakivel végre megbeszélhetem ezt a dolgot, amit azt hiszem, hogy érzek. Nicole-nak nem hozhatom fel ezt a dolgot, főleg azok után, hogy totál odavan Sirius-ért.

- Gyere, üljünk le oda. - indult el egy üres faasztal felé, miután felkapott egy üveget egy másikról, én pedig követtem - Mesélj! - mondta bátorítóan, miután leültünk.

- Igazából nem tudok sok mindent mesélni. - húztam el a számat - Az egész a Gyengélkedőn kezdődött, mikor elkezdtem ott gyakorlatozni. Sirius éppen bent feküdt.

- És hogyan kezdtetek beszélgetni? - tette fel a kérdést, ugyanis szerintem úgy látta, hogy nincs több mondanivalóm. Valójában lett volna, csak elég nehéz és furcsa volt ezekről beszélni.

- Én osztottam az ételt minden napszakban, és ő próbált folyamatosan átvágni a neki járó kajával. Még mindig fogalmam sincs, hogy hogyan csinálta. - gondolkodtam el hangosan.

- Hát igen. - nevette el magát - Van pár olyan dolog, amit nehéz megérteni velük kapcsolatban. - tekintete elkalandozott, és ha jól vettem észre, akkor James Potter-t figyelte, aki éppen két hugrabugos lánynak tartott előadást.

- Mi van veletek? - bukott ki belőlem a kérdés akaratlanul is. De ha már a pasiknál tartunk, ő is mesélhetne egy kicsit.

- Fogalmam sincs. - tekerte meg a fejét, és nem látszott zavartnak a kérdésem miatt. Ebben talán az elfogyasztott alkohol is nagyrészt szerepet játszott. - Nagyon nem tudom őt hova tenni. Néha teljesen azt érzem, hogy komolyan gondolja azokat, amiket mond, máskor pedig meg tudnám fojtani a hülyeségei miatt.

- Hát... Ha érdekel a véleményem, akkor szerintem teljesen odavan érted. - mosolyogtam rá - És Sirius szerint is... - tettem hozzá halkan.

- Black szerint? - szemöldöke a magasba szökkent - Vele ilyenről beszéltetek?

- Aha. Sok mindenről beszélgettünk, és mikor rajtakaptuk őket, hogy Piton-t kínozzák, utána jött szóba a dolog.

- Hűha! - húzta el a száját - Nem gondoltam volna, hogy rajtam kívül bárkinek is eszébe jutott, hogy mi lenne ha James és én... De mindegy is. Hagyjuk inkább.

- Beszélhetünk róla, ha akarod. Szívesen meghallgatlak. - biztattam.

- Inkább nem. Legalábbis ne itt. - nézett körbe a rengeteg diák között - Majd valami nyugisabb helyen.

- Oké. - bólintottam. Valamiért volt egy olyan érzésem, hogy elég nehezére esik neki erről beszélni, vagy talán még maga sem ismeri be, hogy mit is érez.

- Lily? Gwen? - hallottuk meg a meglepett hangot - Ti mit kerestek itt?

- Ez egy nagyon hosszú történet, Remus! - nevette el magát a vörös lány, és intett a fiúnak, hogy csatlakozzon. Remus mellém ült le, majd érdeklődve várta, hogy hogyan kerültünk ide.