MARVEL IMAGINES HUN

Áldásban az átok

Aki kérte:Payne_Skin
Promt:"Nekem szüksègem van egy pohár borra, neked pedig vissza kéne venni a gatyádat!"

Szem-forgatva siettem ki a konyhából. Dobogó lépteinek hangja arra engedett következtetni, hogy követte a példámat. És engem is.
Hangos sóhajt eleresztve kaptam fel mobilomat a dohányzóasztalról és leültem a kanapéra. Fél szemmel Thor bizonytalan mozdulatait lesve, miközben igyekeztem pont annyi szemrehányást erőltetni a tekintetembe, mint amennyire dühös voltam rá.
Ő csak állt ott az ajtófélfának támaszkodva és halkan vihorászott valamin. Kezéből az istenért sem volt hajlandó letenni azt az átkozott korsót, mely újra és újra feltöltődött, amint a szőkeség kiürítette, hála és ezer átok érte Strange idióta varázslatának. Ha legközelebb betoppan, esküszöm megetetem vele.. Vagy csak hozzávágom, hogy vigye a francba.. Talán majd felmérem a koponyáján, mennyire törésálló az üveg..
-Ugyan már Bianca..-mosolygott rám az istenség s imbolyogva közelebb lépett.
-Nem érdekel!-jelentettem ki keményen, s a telefonom kijelzőjét kezdtem el nyomkodni, csakhogy ne kelljen azokba a kék szemekbe néznem. Ismertem magam,. Ha megteszem, megbocsátok neki. De ez már a sokadik alkalom. Ezúttal nem! Nem hagyom magam!-Megmondtam, hogy nem állok szóba veled!
-Csak egy kis ünneplés volt!-vont vállat Thor, s hangszínében ott bujkált a kimondatlan kérdés: „Mi ebben olyan rossz? Mit vétettem?".-Elvégre csak helyreállítottam a világok rendjét, talán megérdemlek egy kis tivornyát!
-Meg. De nem itt.-hangomból sütött a düh, mely leolvasztotta a megnyerő mosolyt beszélgetőpartnerem arcáról. Pár percig csendben állt előttem, majd leült mellém és várt. Grimaszba torzult arccal vettem rá magam, hogy ránézzek, s csupán egy pillanat kellett volna még, hogy a rám meresztett szomorú kölyökkutya tekintettől ellágyuljak. Épp szólásra nyitottam volna a számat. Épp azt akartam mondani, felejtsük el az egészet és akkor.. Szemérmetlenül beleivott a sörébe.
Egész testemben megremegtem és meg mertem volna esküdni rá, hogy a jobb szemem is rángani kezdett az idegtől. Hirtelen mozdulattal vettem ki kezéből a poharat és felállva kihajítottam a nyitott ablakon. Elhúztam a számat, ahogy egy hangos szitokszó hangzott fel a társasház udvara felől, ahol az imént búcsút vettem az általam gyűlölt tárgytól, de rossz érzésemnek abban a másodpercben nyoma veszett, ahogy rápillantottam a meglepett istenre a kanapémon, aki lemerevedett mozdulatlanságban még mindig tartotta imádott korsóját.
-Ezt most miért kellett?-kérdezte gyerekesen, majd felállt és habozva indult volna az ablakhoz, felteszem azért, hogy kinézzen, de nem tette. Inkább lomha mozdulatokkal a bejárat felé indult.
-Ha ki mersz menni azért a szarért én esküszöm..
-De én szerettem azt a szart!-válaszolta dacosan.-És különben is helyre..
-Helyre állítottad a békét a kilenc birodalomban!-nyenyerésztem mélyítve a hangomat.-Tudjuk. Kijár neked az imádat az ünneplés a nők!-hevesen gesztikuláltam.-Tudjuk! Mindennél jobban imádod azt a rohadt kriglit, amiből mit iszol folyamatosan?-kérdeztem ironikusan, remélve, hogy nem kapok választ. De Thor nem hallotta ki szavaimból a szarkazmust..
-Nem teát..-sóhajtva temettem tenyerembe arcomat.
-Nem teát..-ismételtem meg őt gúnyosan..-És nem ez a legnagyobb baj. Nem érdekel. Piálj, igyál, vedelj. Én is szoktam, ahogy mindenki más csupán annyit kértem tőled, hogy az Asgardi dolgaidat otthon ünnepeld meg és ne hozd ide..-kezemmel combomra csapva vezettem le indulataimat, de ahogy ránéztem már tudtam előre, hogy falra hányt borsó az egész, s a monológ amit előadtam pont annyira volt hasznos, mintha lóval imádkoztam volna..-Felfogtál akármit is az egészből?-kérdeztem kétségbeesett cinizmussal..
-Kidobtad az ablakon...-épp mondani akartam valamit. Vagy a fejemet a falba verni, jobb megoldás híján, mire az alattunk lakó szomszéd hangos kurjantása szűrődött be a nyitott ablakon.
-A teringettét VARÁZSBÖGRE!-Thor olyan gyorsan szaladt az ablakhoz, mintha az élete múlt volna rajta, s hangos szóváltásba keveredvén az öreggel bizonygatta, hogy az az elcseszett üvegpohár bizony az övé. Néhány hosszúra nyúlt másodperc múltán heves érzelmekkel telve fordult felém.
Nem mondott semmit, de tekintetében már láttam, hogy ő harcra kész a tárgyért és győztesen fog kikerülni ebből a csatából is, merthogy ő most lemegy a kincséért..
Én lemondóan sóhajtottam.
-Nekem most szükségem van egy pohár borra.-bólintottam, majd az ajtóban eltűnő férfi után kiáltottam.-NEKED PEDIG VISSZA KÉNE VENNED A GATYÁDAT!