MARVEL IMAGINES HUN

Angel with a shotgun

stargaze_all_night
Promt:"Nem hittem, hogy ilyen könnyű dolgom lesz veled."
Bocsi, tudom, hogy nem az amit kértél, de újra előjött ez a szám és mivel kérted Clint baromságát, ez rögtön eszembe jutott.

A helyiség sötét volt. A fémkonténerek között csak néhány lépésnyi táv húzódott. Épp akkora, hogy egy ember elmeneküljön a hatalmas dobozútvesztőben. Már ha tudja merre van a kijárat. Olykor felvillant néhány reflektor, mintha csak az elhagyatott raktárépület lámpái csupán véletlenszerűen működnének.

A tompa homályban egy alak árnyéka vetült a kis útszakaszra a konténerek között én pedig az egyik falához lapultam. Az árnyék egy másodpercre lemerevedett,a hozzá tartozó alak nyilván csak körülnézett és tovább haladt. Újra tiszta volt a terep.Nem mintha fellélegezhettem volna.
De elindultam.
Lépteim nem vertek visszhangot az ordító csendben. Óvatos voltam. És mégis milyen óvatlan.
-Első szabály!-rekedtes mély hang tört magának utat a némaságban. Összerezzentem, s nem csak azért, mert hirtelen ért, hanem mert közvetlenül a fülem mellől szólt. Aztán megéreztem a két erős kart, ahogy hátulról ráfonódik a mellkasomra és a derekamra.-Sose hagyd, hogy mögéd kerüljenek!
-Második szabály!-tettem hozzá fészkelődve a szorításban.-Sose támadj fegyveres nőre!-mondatom elhangoztával egy időben a puska markolatát magamhoz szorítva könyököltem a férfi gyomrába, de nem tágított, csupán egy halk nyögés hagyta el ajkait. A lábára léptem, de az sem használt. A karjai ugyanolyan erővel feszültek rajtam, s végül nem tudom, hogy a gyorsaságom, vagy a figyelmetlensége segített hozzá, de fél kezemet kiszabadítva a puskatussal mértem rá egy ütést, mire elengedett. Csak néhány lépés volt a távolság.
Ahogy hátráltam, nekiütköztem a fémfalaknak. Ujjam ekkor már a fegyver ravaszán pihent, a férfi pedig felocsúdott a kezdeti kábulatból és szakaszosan haladva ölte meg közöttünk a távolságot.
Aztán lőttem. Egy golyó. Kettő. Három. Négy.. Aztán kifogytam.
A férfi pedig csak tovább közeledett, mintha minden lepergett volna róla.
Szívem vadul verte a bordáimat és szinte biztosra vettem, hogy ezt ő is hallja.
Nem volt több hely. Mellkasa az enyémtől csupán milliméternyi távolságban emelkedett és süllyedt.
-A társaid elbuktak.-mondta.-Csupán te állsz a siker útjában.-bólintott egyet én pedig nem vártam meg a következő mozzanatot.
Ajkaimat az övére tapasztottam. Először a hajába túrtam, majd kezemet levezetve nyakán s vállain, izmos karját is kitapintottam, melyeknek ő esetlenül igyekezett megfelelő helyet keresni.
Aztán egy szempillantás alatt fényárban úszott minden, s a kopott, össze-grafitizett falakon s a fémbarakkok festékfoltos felületén zöld, piros kék és sárga lézerpontok táncoltak.
Steve eltávolodott és kereste a hirtelen váltás okát. Nem értette miért lett vége. Ahogy újra rám nézett kérdő tekintete elárulta értetlenségét, s én még előző tettem be belepirulva fixíroztam a ruháján éktelenkedő zöld foltokat. Az én utolsó patronjaim nyomát.
-NYERTÜNK!-Clint nevetve kiáltott fel a lelátón, ahol a kiesett játékosok, nyakig festék foltosan gubbasztottak.-Ti meg menjetek szobára!-szólt oda nekünk, kezeiből tölcsért formázva. Ekkor tudatosult bennem, hogy a kis magánakciómat végső soron mindenki látta.
-Hogyhogy nyertetek?-meredt rám Steve félmosollyal az arcán.
Én pedig egyszerűen csak meglengettem a szeme előtt a kezemben lévő belépőkártyát, melyet az övéről csempésztem le, míg elfoglaltam a száját.
-A „B" tervem része volt.-vontam vállat.Majd elnevettem magam kissé kínosan. Nem gondoltam bele a reakciókba, s ahhoz, mit szól majd ehhez. Összességében gondolkodás nélkül cselekedtem, s most tettem súlya ott himbálódzott a fejem felett én pedig rettegtem attól, mikor s hogyan szakad majd a nyakamba. Neki talán nem volt jó így, vagy túl gyors volt vagy csak..
-Mással is végrehajtottad volna a „B" terved?-kérdezte játékosan, de tekintetében volt valami szikrányi sötétség. Az aggodalom árnyéka vetült az átható kékségre.Ezzel pedig én is megnyugodtam.
-A terv, kizárólag Steve Rogers-re van specializálva!-jelentettem ki és beleboxoltam a vállába, mire ő derekamnál fogva visszarántott.-De nem gondoltam, hogy ilyen könnyű dolgom lesz veled!-elnevette magát, s apró csókot hintett az ajkamra.
Először féltem, mikor felvetették az ötletet, hogy a csapat a Paintball-ban vezesse le a feszültséget. Túl sok rossz emlék fűzött minket a fegyverekhez, s a modernkor harcában nem voltunk biztosak, hogy megálljuk a helyünket. Még játékos formában sem. De bele mentünk, s még akkor is, mikor a szabályokat felturbózva új célul azt tűztük ki, hogy nem az a csapat veszít, akin több patron robban szét. Hanem az, akinek több tagjánál marad meg a belépőkártyája.
-Ne vegyél rá mérget, hogy legközelebb is így lesz!-nevetett rám, aztán a következő pillanatban valami ismerős dallam csengett át az éteren s mindketten egyenesen a pálya felett elhelyezkedő vezérlő üvegablakára néztünk, ahol Clint vigyorgott rám. S miközben elhangzott az első énekelt mondat én csak halkan azt motyogtam magam elé, hogy egyszer megölöm, a nyilast., mert mióta felfedezte ezt a zenét, folyamatosan ezzel szívja a vérem. S ennél keresve sem találhatott volna jobb alkalmat erre.
Aztán csak azt vettem észre, hogy Steve vigyorogva énekli, hogy:

„I'm an Angel with a shotgun."