MARVEL IMAGINES HUN

Odaát

Kérte:AbbyWinchester8379
Promt:"Biztos vagy benne, hogy ezt a döntést akarod meghozni?"

Némán meredtem magam elé. Csak bámultam a távolban egybeolvadó horizontot és hallgattam, ahogy a fák lombkoronáját táncolni invitálja a hűvös szellő.
Első ránézésre annyira normálisnak tűnik az egész. Mintha a saját jelenem volna.
-Jól vagy?-kérdezte egy ismerős hang. Buckyra emeltem a tekintetem, de ő helyet foglalt mellettem.
-Azt hiszem igen.-bólintottam bizonytalanul s hangos sóhajom elnyomta a visszhangzó mennydörgés. Halovány mosolyt erőltettem arcomra és figyeltem a közeli mezőre lecsapó vihart, majd a szivárványt, melyet az égre rajzoltak elemek.-Pont, mint mikor érkeztem.
Bucky szemlesütve figyelt  engem. Tekintetét arcom és gyűrűvel játszadozó ujjaim között ingatta.
-Tudom nem tartozik rám, ezért sosem kérdeztem, de, hogy hívják?
-Sam.-ujjaim kitapintották az ezüstbe gravírozott gyöngybetűket. "Szeretlek."
-Biztos hiányzik.-bólintott aprót.
-Igen és ha őszinte akarok lenni magamhoz, mindig is hiányozni fog, de egy élet is kevés lenne arra, hogy felsoroljam hányszor veszítettük már el egymást és..
-És ha olyan kitartó, mint mesélted, honnan tudod, hogy nem talál módot arra, hogy érted jöjjön?-fürkésző tekintetében a kíváncsiság vetekedett a csalódottsággal. Tudtam jól mit érez. Bizonytalan tehetetlenséget. Kételyt.. Fájdalmat.
-Tudod ott..-haboztam egy másodpercig. Hiába telt el ilyen hosszú idő, néha még mindig fájt kimondani a tényeket.-Az én világomban több varázslat, vagy mágikus eszköz van a kezükben mint amennyit képes lennél elképzelni. Kódexek, pergamenek, tekercsek, varázskulcsok.És ezek csak a tárgyak. Ott vannak még a boszorkányok, az angyalok..
-Tudom.-fújta ki bent tartott levegőjét rekedten.-Mégis az alapján ahogy mondod, mintha csak tegnap találtalak volna meg és rettegnem kellene attól, hogy egyszer megjelenik ez a Sam..-kérdőn nézve rám várta, hogy befejezzem a az említetlen nevet.
-Winchester.-bólintottam, és lehúztam az ujjamról az eljegyzési gyűrűmet.
-Hogy megjelenik ez a Sam Winchester és te pedig vele mész.-néma maradtam. Az emlékek elemi erővel sorjázták meg a tudatomat, ő pedig folytatta.-Ne érts félre, nem állítanálak meg. Semmi jogom nem lenne hozzá, de mégis ebben a másfél évben, amit itt töltöttél én..
-Tudom Bucky. Én is.-hangom megremegett, ahogy utat engedtem a könnyeimnek. A mellettem ülő karját átvetve vállamon ölelésébe vont. Félve nézett a kezemben tartott tárgyra. Már akkor ő is tudta.
-Biztos vagy benne, hogy ezt a döntést akarod meghozni? Biztos, hogy..
-Úgy hiszik meghaltam Buck.-szavaim maguktól keltek életre, ahogy a könnyes ködfelhő oszlani kezdett szemeim előtt.-Abban a világban, ahova elvitt minket az álomjáró, láttak meghalni valakit, aki pontosan olyan volt mint én. Aztán beszippantott a másik kapu.
-És itt kötöttél ki.-nevette el magát keserűen.-Én pedig kihoztalak a dzsungelből.
-Megmentettél.-mosolyodtam el.-És magadhoz kötöttél.-feltápászkodva nagy lendületet vettem, majd elhajítottam az egyetlen dolgot, mely még valamilyen módon Samhez és a saját világomhoz tartozott. Megtalálhatnám. Ha akarnám, de az az igazság,  hogy az az énem, aki vadász volt odaát, már akkor megszűnt létezni, mikor a "Rossz világban" meghalt valaki helyette. Az az énem belsőm örök árnyékába vonult. És hazudnék, ha azt mondanám, nem hívom majd néha elő, csak hogy felelevenítsek egy szörnyekkel és veszteségekkel teli, mégis boldog életet, de ez mától fogva csak a második lehet.
Új esélyt kaptam egy új világban. Ahol már nem démonokat kell gyilkolásznom. Anélkül is lehetek hős. Lehetek harcos gyilkolás nélkül. Mert valaki, segített megtalálni magamban az erősebb, szunnyadó katonát.