MARVEL IMAGINES HUN

Fizetség

babyybrunette

Promt(ok):Mondd el egy titkodat!, Amikor megláttalak, tudtam, hogy valamikor fájdalmat fogok neked okozni!

-Zavarhatlak?-kérdezte óvatosan, de választ meg sem várva lépett be a szobába. Én nem néztem fel a könyvemből, csak igyekeztem az előttem elterülő varázslatokra koncentrálni és elterelni róla a figyelmemet. Szívemet egy láthatatlan kéz szorongatta, mely gombócot növesztett torkomba, de valahogy mégis kinyögtem szavaimat, melyek nem voltak oly kellőképp fagyosak, milyeneknek szánni igyekeztem őket.
-Már most is azt teszed!-lapoztam ő pedig leült a bársonykanapé másik oldalára. A felhúzott térdeimen pihentetett könyv sárgult lapjai erős kontrasztot alkottak hófehér bőrével , melyre akaratlanul is felsiklott a tekintetem.
Arcán kettős érzelmeinek harca dúlt, s nem voltam egészen biztos, hogy a düh, vagy a csalódottság zavarodottsága-e az, amit majd elém fog tárni.
-Mennyit hallottál?-jégkék szemeiben szilánkosra törtek a fények, nekem pedig le kellett hunynom a sajátjaimat, hogy emlékeztessem magam, léteznek más színek is az univerzumban.

A pillanatnyi ránk nehezedő némaság felszínre hozta az elrejteni kívánt mondatfoszlányokat. Azokat, melyeket nem lett volna szabad tudnom, azokat amik nélkül talán most nem érezném a saját belső világomat darabjaira hullani, s nem lenne minden körülöttem olyan undorítóan boldog.

A trónterem előtt sétáltam el, s az aranyozott falak visszaverték a Mindenek Atyjának zengő hangját.

-Az a senki, nem lehet az ágyasod fiam!-megtorpantam, s az őrök komor tekintete végigsiklott rajtam, mintha csak bármelyik pillanatban készek volnának kiiktatni, ha megpróbálok belépni a helyiségbe, de nem tettem, s a következő pillanatban már azt kívántam, bár meg se hallottam volna semmit. Hisz a válasz Loki szájából hangzott el.
-Freya nem is lesz a szeretőm soha!

-Eleget!-bólintottam és felkászálódtam az ülőalkalmatosságról. A könyvet az egyik asztalra tettem és egy másodpercig tétováztam. Felé pillantottam, aztán a belső énem úgy gondolta, nincs mit mondania neki többé. Kisétáltam a szobából, s hosszúra nyúltak mögöttem a néma pillanatok, melyeket, csak a lépteim halk zaja vert fel. Nem követett most sem, mint ahogy akkor sem jött utánam, mikor meglátott a trónterem ajtajában lemerevedni. Már nem számított többé.

Az utam kivezetett a palotából. Fogalmam sem volt, egész pontosan hova szándékoztam menni, csupán azt tudtam, hogy tőle minél messzebb akarok lenni.
Sötétkék ruhám uszálya súrolta a poros köveket az aranykastély körül kiépített ösvényeken. Aztán elértem ahhoz a kis tisztáshoz a kertben, azzal a gyönyörűen kidolgozott szökőkút csoporttal, ahol minden elkezdődött.
Leereszkedtem egy fa tövébe s elmerengtem a kristályosan csillogó vízen, miközben hagytam, hogy emlékeim visszalapozzanak a múltamba, s megelevenítsék annak a kapcsolatnak a kezdetét, ami bizton állíthatom, hogy az egyetlen volt, mely bármikor is jelentett nekem valamit.

A herceg szúrós tekintettel méregetett, míg vártuk anyja érkezését. Szemmel láthatóan nem volt ínyére, hogy a szeretett szülő figyelme majd megoszlik közötte és egy számára idegen között s ezt nem is átallott cikornyás mondatok kíséretében a fejemhez vágni.
Én pedig nem törődtem az egésszel.Nem vettem magamra, hisz figyelmeztettek róla, hogy Loki ilyen. Ellenszenve nem foglalkoztatott sokáig, ő maga azonban annál inkább felkeltette az érdeklődésem. Talán csak jégkék szemének csillogásában láttam valamit, ami megfogott benne.
-Mondd el egy titkodat!-termett mellettem egy szempillantás alatt a trükkös istenség és minden bevezető nélkül, s két jól irányzott szitkozódás után csupán ezzel a követeléssel fordult felém.
Én felvont szemöldökkel meredtem a gunyoros mosolyra a szája szegletén és egyszerűen megráztam a fejem. Mosolya még szélesebbre húzódott, s hozzá tette:-Akkor jóban leszünk, nos ha nem lesz így, teszek róla, hogy ne élvezhesd sokáig anyám mágia-óráit.
-Én mit nyerek rajta?-kérdeztem nyersen.
-A barátságomat? És leginkább a nyugodt perceidet.-kacagott fel.
-Nem!-biccentettem, s egyúttal szóhoz sem hagyván jutni a fiatalabbik trónörököst, mély meghajlással köszöntöttem az érkező királynét.

Azon az órán kigyulladt a köpenyem, jéggé fagyott a kardom, s a karomon csilingelő arany karperecek többször változtak kígyóvá, mintsem számon tudtam volna tartani.
De nem hagytam magam. Élénkvörösre festettem Loki hollófekete fürjeit, s megröptettem néhányszor az ősöreg tölgyfa körül.
Frigga pedig jól szórakozott a gyermekded tréfánkon, ám meghagyta, hogy a felügyelete nélkül nem varázsolhatjuk el egymást, különben a haragját is vele együtt megérezzük.
Hiába volt a szelíd arcú uralkodónő, parancsát mindketten megfogadtuk, hisz a félelem nagyobb úr volt a  rivalizálásnál.
-Jobb vagy, mint hittem.-Loki kijelentése váratlanul ért, mint ahogy az is, hogy kezet nyújtott nekem. Mondhatni békejobbot.-Ez tőlem elismerés!-szúrta oda epésen, mikor nem fogadtam el rögtön a kínálkozó gesztust.
-Tudom!-bólintottam, s elfogadtam jobbját.- De tudj rólam valamit, ha tőlem kapsz, cserébe ugyanazt kell adnod!-mosolyodtam el én is.-Szóval ha valaha is megtudod az egyik titkomat Odin fia, a sajátoddal kell fizess érte!

-Amióta megláttalak, tudtam, hogy egyszer fájdalmat fogok okozni neked!-Loki lágy hangja ébresztett fel gondolataimból s rá kellett jönnöm, észre sem vettem, hogy mellém telepedett. Illata az orromba kúszott, s szinte fizikai fájdalmat okozott megvonnom őt magamtól. Nem nyúlhattam kezéért s nem ölelhettem át. Csak ismételgettem magamban a mondatát, amit legszívesemben kivágtam volna a gondolataim kusza hálójából.-Pedig tényleg te vagy az első, akinek sikerült megérintenie a szívemet.-hangjából olyan mély keserűség áradt, amilyet még nem hallottam tőle.-Sosem gondoltam volna, hogy az örökre összekötött életünk gondolatával űzlek majd el magamtól.
-Hogy?-megráztam a fejem. Gyomrom bukfencet vetett és egy pillanatig forgott körülöttem a mindenség.-Te miről beszélsz?-összehúzott szemöldökkel meredt rám, s arca teljes értetlenséget tükrözött.
-Te azt mondtad..-kezdte elgondolkodva, aztán arca egy másodperc töredéke alatt kisimult, s gurgulázó kacaja verte fel a csendet.
-Mi ennyire vicces?-kérdeztem csalódottan.-Hogy apáddal azon egyezkedtek, hogy nem leszek a herceg szeretője, mert egy senki vagyok?
-Nem! Az a nevetséges, hogy csak ennyit hallottál és azt hitted ez volt minden.-fél kezével átölelt és én igyekeztem lerázni magamról, de ő erősebb volt.
-Nem igazán akartam többet hallani!-elfordítottam a fejem és visszatartottam az előtörni készülő könnyeimet.
-Elmondjak egy titkot, amit még csak Odin és én tudunk?-kérdezte s én a hangjából kihallottam a mosolyát. Nem válaszoltam, de a hideg végigfutott a gerincemen, mikor a fülembe suttogta szavait.-Ha te is így akarod, feleségül veszlek és Asgard hercegnője leszel. Nem a herceg szeretője!
Elképedve fordítottam felé a tekintetem, s boldogságtól sugárzó arcát ködfátyolba vonták az örömkönnyeim. Ő csak nevetett, s hűvös csókot lehelt a homlokomra.
Ez volt Loki első titka, melyért én nem titkot adtam cserébe.
Ezért a titokért örök hűségemmel, és szerető szívemmel fizettem.