In love with a ghost(JK) ~Befejezett

2.rész

Fájdalmasan szisszentem fel, mikor a zöldség helyett a kés az én ujjamba állt bele. Gyorsan letettem mindent a kezemből, és hideg víz alá dugtam sebes ujjam, hogy megtisztítsam a vágást. Nem volt mély, de azért még a legkisebb karcolás is igen kellemetlen és fájdalmas tud lenni. 

Mivel nem olyan régen költöztünk be, és még kellett egy kis idő, míg megszoktam mit hova pakoltunk, eltartott egy darabig, míg megtaláltam a sebtapaszt. Igazából órkon át kereshettem volna, ha nem nyílik ki az a szekrényajtó, ami mögött a doboz lapult. Miután elláttam apró sérülésemet, visszasiettem a tűzhely fele, és szomorúan vettem észre, hogy elfelejtkeztem az időről, és a húst egy kissé megégettem. 

Csalódottan kavargattam meg az ételt, és le akartam venni a forró lapról, de annyira szerencsétlen voltam, hogy elfelejtettem kesztyűt használni, így nem csak elvágtam, de meg is égettem a kezemet. Már a sírás határán álltam, annyira nehezen kezeltem a sorra érő kudarcokat, a végső döfés pedig csak ezután érkezett. Miután sikerült valamilyen szinten vállalható formába hozni a kész vacsorát, megszólalt a telefonom a nappaliból, jelezve hogy üzenetem érkezett. 

"Nem érek sajnos haza vacsorára, akadt még egy kis elintézni valóm. Remélem nem haragszol meg nagyon rám, ígérem mire felkelsz, ott leszek! 

Szeretlek! Donghyun" 

Nagyot sóhajtottam, és nem is letettem, egyszerűen leejtettem a telefonomat az asztalra. Visszapillantottam a konyhába, ahol meg volt terítve két főre, és habár az elkészült étel nem volt valami esztétikus, az sem biztos hogy finom, de legalább én főztem. Ez volt az első főztöm az újdonsült férjemnek, és ő ezt kihagyta. 

Mivel az étvágyam is elment, gyorsan elpakoltam mindent, a kiszedett ételt ki is dobtam, elmosogattam, takarítottam, és olyan szintű kedvtelenség lett rajtam úrrá, hogy egy gyors zuhany után ágyba dobtam magamat, azzal a reménnyel feküdve le, hogy reggel talán találkozhatok vele. 

Donghyun POV: 

Csukott szemmel haladtam lejjebb az íróasztalomon ülő nő nyakán, minden egyes kis csókommal sóhajt váltva ki belőle. Illata mámorító volt, kezeim pedig felfedező útra indultak teste egészén. 

-Donghyunie. - vett egy mélyebb levegőt és elhúzódott tőlem. - Meddig kell még ezt folytatnunk? Csak add be azt a válási papírt és kész is. Annyira megalázó, hogy illegálisan, az irodádban kell egymást szeretnünk, mikor már senki nincs itt. - biggyesztette le vörösre festett ajkait. 

-Tudom drága, és sajnálom is. - nyomtam egy puszit a szájára. - De tudod, hogy még nem tehetem. Nem olyan régen vettem el, és még a cég nincsen szilárd lábakon. De ígérem neked, amint kifosztottuk őket minden pénzükből,  és végre helyreállítjuk apámmal a vállalatot, szabadjára engedem és helyette téged foglak nézni minden áldott nap. 

-De ne várass sokáig. - kuncogott, majd végigfeküdt az asztalon, ezzel teljesen kitárva magát nekem. 

-Nem vagyok az a fajta. - mosolyogtam, miközben felfelé kezdtem el rajta tolni a koktélruhát. 

Egy kicsit sem éreztem magamat rosszul azért, amit teszek. Tudtam, hogy Yoora otthon vár rám, és azt is tudtam, hogy annyira naiv, hogy elhiszi, ennyi munkám van idebent. 

Nem szerettem őt. Nem akartam elvenni. Nem volt az esetem. Semmit nem szerettem benne, egyetlen egy dolgon kívül.

A pénzét. 

Ha nem lenne az apjának egy ilyen mocskosul jól működő vállalata, soha, még csak rá sem néztem volna. Tudtam, a kezdetektől fogva, hogy vonzódik hozzám, mivel a szüleink nagyon jóban voltak egymással, de engem nem sikerült levennie a lábamról. Idegeseítő lány volt, nem beszélve arról, hogy mennyire tapadós és ragaszkodó volt. 

Aztán apám előállt azzal a nagyszerű ötlettel, hogy vegyem feleségül. Így a két cég társulhat egymással, és amint sikeresen megfosztottuk őket minden vagyonuktól, én ismét szabad vagyok. Yoora és én külön válunk, és végre foglalkozhatok majd azzal a nővel, akit igazán szeretek. 

Aki legnagyobb fájdalmamra nem Yoora volt.