In love with a ghost(JK) ~Befejezett

14.rész

shiori_momo ezt a részt csak neked 💕

Remegő gyomorral álltam a sütő előtt. Gondolataim annyira elkalandoztak, hogy észre sem vettem, a sütő belsejéből kisebb füst száll felfelé. Ijedten kaptam végül észbe, és kapkodva kinyitottam az ajtót, aminek a következtében még töményebb füst szállt fel a meleg eszközből. Annyira el voltam foglalva a gondolataimmal, hogy nem vettem fel a kesztyűmet, emiatt pedig csupasz kézzel próbáltam meg kivenni a tepsit a sütőből.De mivel egy rakás szerencsétlenség vagyok, azonnal éreztem ahogy a bőrömet égetni kezdi a tűz forró anyag és gyorsan el is dobtam, egyenesen le a földre.

-A francba! - fújtattam elkeseredetten, miközben a hideg víz alá tartottam vörös, majdnem hólyagos tenyeremet. Könnyek kezdték el áztatni az egész arcomat. A kezem remegett, nemcsak a fájdalomtól amit az égés okozott, hanem a belső kíntól is, ami az egész testemet átjárta.

-Mutasd. - suttogta Jungkook, majd átvette az irányítást a kezelésem felett. - Mi bánt ennyire? Látom rajtad, olyan vagy mintha nem is ezen a bolygón lennél.

-Elmegyek a kórházba. - válaszoltam, mire Jungkook keze megállt a mozdulatában és rám nézett. - Bármit is tett, bármennyire is fáj és bánt és menekülni akarok előle, nem tehetem meg. Legalább egyszer meg kell látogatnom.

-Biztos vagy te benne? - kérdezte aggódó tekintettel. - Eddig sem hiányolt, és te is boldog voltál nélküle. Akarod ezt?

-Nem. - ráztam meg a fejemet. - Nem akarom. De még a felesége vagyok, és bennem van ez a kötelesség. Meg kell tennem.

Nem kellett volna...

Rettenetesen féltem, hiszen mint kiderült, Donghyun nem nagyon foglalkozik azzal, hogy éppen hol is vagyunk, ott aláz meg ahol neki kedve tartja. Már nem láttam benne azt akit megismertem, és akihez hozzámentem. És már biztos voltam abban is, hogy beszélni fogok apával, elmondok neki mindent, és beadom a válópert.

Nem volt szükség már rá...

Amint leparkoltam a kórház előtt, még egy ideig haboztam, hogy bemenjek e, vagy nem. Már nyúltam volna, hogy kinyissam az ajtót, amikor valaki elkapta a csuklómat. Visszapillantottam, és Jungkook átható tekintetével találtam magamat szemben. Ebben csak az volt a meglepő, hogy én egyedül indultam el.

-Menjek be veled? - kérdezte, miközben boldogan pillantottam rá, és egy hatalmasat bólintottam.

-Megteszed nekem? - kérdeztem vissza mosolyogva.

-Bármit megteszek neked. Bármit. - nyomott egy puszit az arcomra, majd elengedte a kezemet. - Menjünk.

-Kicsit félek. - vallottam be, miközben kezembe vettem a kis dobozt, amibe a süteményt hoztam. Hiába ejtettem le a tepsit korábban, a benne lévő sütinek nem esett baja, így elhoztam neki.

-Nem kell. - suttogta a fülembe Jungkook, miközben elindultam befele. Nem tudom, hogy mások látták e, viszont mellettem emberi alakban jött, és védelmezően a hátamra tette a kezét, úgy kísért előre a hosszú folyosókon. - Már eltörtem pár csontját, nem okoz nagy problémát még kettő-három. Ráadásul pont jó helyen van, max marad még egy kicsit.

-Hihetetlen vagy. - nevettem fel halkan, majd ránéztem. Csak néztem azt a helyes arcát, és csodáltam a viselkedését velem szemben. Mellette boldognak éreztem magamat, kiteljesedhettem és önmagam lehettem vele, és elgondolkodtam azon, ha vajon elválok Donghyuntól, élhetnék e együtt vele, lehetnénk e szerelmesek, egy boldog pár, hiszen úgy éreztem ő már sosem tudna megbántani.

Tévedtem. Ismét csak csalódtam benne...

Amint közeledtünk Donghyun kórtermének az ajtaja elé, Jungkook hirtelen megtorpant. Szemeit szorosan lecsukta, és kissé mintha megingott volna álló helyében.

-Minden rendben? - fürkésztem aggódóan, azonban ő nem reagált. Csak állt, csukott szemekkel, kezei ökölbe szorultak és mély levegőket vett. - Jungkook, mi bajod? - ráztam meg a karját kétségbeetten. Szemei ekkor kipattantak és dühösen pillantottak hol rám, hol pedig mögém.

-Menjünk. - ragadta meg hirtelen a csuklómat, viszont hiába az egész cselekedet, én nem mozdultam.

Hiba volt...

-Yoora, könyörögve kérlek, hallgass rám és gyere! - mondta ingerülten.

-Csak egy pillanat az egész. Meglátogatom, odaadom a sütit és jövök. - fordítottam neki hátat, azonban a karomnál fogva visszapördített maga elé. Ajkait vészesen közelítette az enyémekhez, én viszont valamiért bepánikoltam a hirtelen mozdulattól, így a fejemet oldalra fordítottam. Ajkai éppenhogy súrolták az enyémeket, majd megállapodtak az arcomon. Túl sok volt ez nekem. Sietve kirántottam magamat a szorításából, majd elindultam és futva közelítettem meg Donghyun kórtermét.

Bár ne tettem volna...

-Yoora, ne csináld! - eredt meg utánam Jungkook is, viszont én nem hallgattam rá.

Ő pedig elkésett.

Az ajtót kinyitottam, amit pedig odabent láttam, örökre az emlékezetembe égett. A kezemben lévő dobozt elejtettem, az pedig hatalmasat csattant a földön. A hangra Donghyun is, és az ágyán hiányos öltözetben lévő, éppen őt csókoló hölgy is idenézett. Szemeik kitágultak, amint észrevettek engem, bennem pedig összetört minden. Minden amit valaha hittem, amiben valaha is bíztam.

És ez még csak a lejtő kezdete volt.