In love with a ghost(JK) ~Befejezett

7.rész

*Külsős szemszög*

Yoora és Donghyun az ágyban feküdtek, de valahogy mégsem élvezték egymás társaságát. Szinte tapintható volt a csend a szobában, a légkör feszült volt és kellemetlen. Hiába volt a fiú karja a lány dereka köré csavarodva, hiába hajtotta a fejét a mellkasára, hiába hallgatta szívdobogását és légzését, nem érezte jól magát mellette. És a férfi hasonlóképpen gondolkodott. Habár Yoora testét ölelte, az ő ajkait csókolta, nem őt látta maga előtt. Minden egyes érintés egy kényszer volt számára, alig várta, hogy a lány végre álomra hajtsa a fejét és elmenekülhessen onnan, mert már nem bírta sokáig. Alig várta, hogy az apja intézkedjen és végre beadhassa a válási papírokat. És ha végiggondolta a tervet, semmi megbánást, semmi fájdalmat nem érzett. Csak a pénzt látta maga előtt, csak azt akarta, semmi mást. Nem vágyott másra, minthogy végre elküldhesse őt magától, és végre azt a nőt tarthassa a karjai között, akivel már hónapok óta összeszűrte a levet. Úgy gondolta, vele tökéletesen kiégészítik egymást, és egy része bánta, hogy megházasodott, hiszen vagyon ide vagy oda, addig is szenvednie kell, és titkolóznia. Ez pedig nem tetszett neki. 

Eközben Yoora észrevétlenül végigjáratta a tekintetét a szobán, érezte Jungkook jelenlétét. Aki ott is volt, habár nem mutatta meg magát. Szótlanul figyelte az eseményeket, és mivel nem történt az éjszaka során semmi privát esemény, nem is hagyta el a lakást. Mint szellem érzékelte a feszültséget és a nehéz légkört. Segíteni akart, de nem tudta mi lenne most Yoora-nak a legjobb. Talán ha megmozdít valamit akkor mi történik? Yoora már nem lepődne meg, de mi van ha Donghyun halálra rémül? Hiába tagadni, eljátszott már a gondolattal hogy kinyírja, de nem akarta Yoora-t bántani. Tudta, hogy szereti őt, és azt is tudta, soha nem bocsátaná meg neki amiért elvette őt tőle. Éppen ezért úgy döntött, a szobán kívül fog tevékenykedni.

Kimerészkedett az előszobába, majd leült a kanapéra, és kezét ráhelyezete a kis asztali lámpa kapcsolójára. Egy mozdulat és az egész szoba fényben úszott, majd mégegy, és ismét sötétség uralta. Még kétszer eljátszotta a dolgot, és szórakozottan hallgatta ahogyan a szobában mozgolódni kezdenek. 

-Yoora! - hallatszott Donghyun hangja. - Yoora ébredj már, valaki van a házban! 

-Mi az, hogy van valaki a házban? 

-Valaki kapcsolgatja kint a villanyt! Menj már ki és nézd meg! 

-Miért én menjek? - háborodott fel Yoora. - Nem te vagy a férfi? Menj és nézd meg te. 

-Tudod, hogy félek a sötétben.

-Mert én nem? Milyen férj vagy te? - puffogott, majd felemelkedett az ágyról és kiment. Egyébként ő sem lett volna ennyire magabiztos, ha nem tudta volna pontosan, ki is áll a rejtélyes dolog mögött. 

-Ha tudnád milyen férj. - motyogta Jungkook, majd szembetalálta magát Yoora dühös pillantásával. 

-Megvesztél? Donghyun itthon van és te akciózol? - tette a kezeit csípőre. - Ha már elmenni nem fogsz, legalább tisztelnéd a magánéletünket! 

-Vedd már észre magad! Miattad teszem, addig sem kell mellette feküdnöd míg velem veszekszel. Néha kimutathatnál némi hálát is. 

Soha nem vallotta volna be, de élvezte hogy ahelyett, hogy Donghyun mellett lenne, vele társalgott. Még akkor is, ha éppen őt szidta. Addig is vele volt. Yoora felemelkedett a szavaira. Jungkook igazat mondott, amikor már nem feküdt a férfi mellett, nem érezte magát olyan kínosan és kényelmetlenül. Donghyun jelenléte kellemetlen volt számára. De soha nem vallotta volna be. 

-Jungkook, kérlek szépen ne csináld. Holnap foglalkozok veled, rendben? - nyújtotta ki a kezét alku gyanánt, amit a fiú mosolyogva el is fogadott. Érdekes egy kézfogás volt.Egy érintés. Ennyi volt, hogy a teste hirtelen felmelegedjen, arca piros árnyalatot öltsön magára és olyan érzés kerítse hatalmába, mint eddig még soha. Akárcsak egy áramütés, olyan volt a kézfogás számára, Jungkook halovány bőre perzselte az övét. Szívdobogása és légzése felgyorsult, aggódva kapott a mellkasához, attól félve, Jungkook talán észreveszi az őrült kalapálást.