In love with a ghost(JK) ~Befejezett

Epilógus

-Hát...egész szép lett. - motyogtam, miközben a sírt néztem, amibe elvileg temetve lett a testem. Hatalmas, fekete márvány állt ki a földből, a nevem pedig aranyozott betűkkel volt belevésve a kemény anyagba. Rettenetesen fura és bizarr volt, hiszen az, hogy valaki a saját sírját nézegeti, nem valami hétköznapi dolog. És én sem gondoltam volna soha, hogy ilyen fiatalon ez fog velem történni. Még az életem negyedét sem tudtam kihasználni.

-Hasonlít az enyémre. - mondta Jungkook mellém állva. - Nézd, ott van. Kettővel arrébb.

-Közel hozzám. - mosolyogtam fel rá, ő pedig lehajolt és egy gyors puszit nyomot ajkaimra. - Nem tudod hogy kik fognak a lakásba költözni? - kérdeztem kíváncsian. Ő viszont megrázta a fejét. Miután Donghyun a börtönbe került, nem sokkal később az apja szívrohamot kapott, és ő is meghalt. Ennek következtében, és a bíróság ítélete alapján apa kapta meg az ő cégüket is, természetesen a sajátja mellett. Nehezen dolgozták fel, ami velem történt. Én gyakran látogatom és figyelem őket, vigyázok rájuk, s habár ők nem tudnak róla, mindig ott vagyok a közelükben. És jó ez így.

A régi lakást, ahol Donghyun és én laktunk a szüleim kiürítették és meghirdették eladásra. Ma fog beköltözni az érdeklődő. Sem Jungkook, sem én nem akartuk előtte látni, hogy ki lesz az, nem is érdekelt minket annyira. Jól elvoltunk magunknak akkor is, ha van ott valaki, akkor is ha nincs. Tökéletesen megtanultam minden szellemi képességemet használni, Jungkook nem foglalkozott ezen a téren sokat velem. Ügyes voltam nélküle is, ő pedig büszke volt rám. Három hónappal a végzetes napom után teljesen megszoktam ezt a fajta létezést. Nem volt igazi élet, de nem is bántam. Jobb volt így.

A kedvenc időtöltésem pedig az emberekkel való szórakozás lett. Gyakran buktattam ki gyanútlan járókelőket az utcán, lebegtettem a boltokban mindenféle ételeket vagy dobozokat, az emberekről lekaptam ezt azt, s gyakran okoztam ájulást ezekkel a paranormális cselekedeteimmel. Jungkook jól szórakozott rajtam, gyakran durvább dolgokat művelt mint én. Azt mondta, ameddig egyedül volt, nem nagyon volt kedve ilyen csínyekhez, viszont most, hogy már én is vele vagyok, tetszik neki a dolog. Ahogyan nekem is, nem gondoltam volna hogy ilyen vicces a szellemélet.

Mikor visszaértünk a lakáshoz, megpillantottuk a hatalmas teherautót, amiből két férfi mindenféle bútorokat cipelt felfelé a lépcsőházba, oda ahol mi is laktunk. Megérkezett az új tulajdonos. Jungkook kissé aggódva pillantott rám, nem tudtuk, hogy mire számítsunk. Semmit nem tudtunk kivenni abból, amit láttunk, minden átlagos volt és hétköznapi.

-Lehet egyedül lakik. - motyogtam, majd beléptem volna a nyitott ajtón, mikor apró kis test bukkant elő hirtelen a semmiből, és elfutott mellettem. Mosolyogva pillantottam a kis szőke, copfos leány után, majd mentem volna tovább, mikor még egy fej elszaladt mellettem. Ezúttal egy kisfiú volt a fej tulaja, és egy apró fegyverrel szaladt a lány után.

-Az én királyságomban nem tűrök meg tolvajokat! - kiabált. - Gyere te galád, meglakolsz! - mondta, és annyira szaladt, hogy nem vette észre a küszöböt. Gyorsan lehajoltam és elkaptam, mielőtt összetörte volna magát. A kisfiú meglepve nézett körbe, majd miután nem látott semmi gyanúsat, megvonva a vállát a lány után eredt.

A konyhából egy nálam nem sokkal idősebb lány lépett ki, és a fejét csóválva nevetett. A gyerekek után indult, látszott rajta hogy fáradt és még sok a teendője.

-Apa! - kiabáltak a kicsik a lépcsőházban, visszhangzott az egész épület. - Mit hoztál nekünk? - nevetgéltek, én pedig úgy éreztem, mintha melegség áradt volna szét bennem, hiába tudtam hogy lehetetlen.

-Úgy látszik lesz kire vigyáznunk. - mosolygott Jungkook, majd elém lépett. Felpillantottam rá, majd karjaimat nyaka köré akasztottam. Csak néztem a gyönyörű szemeibe, ő pedig lehajolt, és egy hosszú csókot adott.

Nem lett házasságom, de helyette lett egy boldog, végtelen kapcsolatom.

Nem lettek gyerekeim, de helyette lettek kis lurkók akikre vigyázhatok.

Nem fogja nekem senki se mondani, hogy anya, de legalább hallom, hogy másnak mondják.

Nem fogok ebédet főzni, sem növényeket, sem kutyát nevelni, de helyette nézhetem, ahogyan mások megteszik.

Nem fogok csekket, számlát fizetni, sem pedig munkába állni, sem barátkozni, de helyette tudok másoknak segíteni, másokat támogatni és őrizni.

Nem fogok megöregedni a férjemmel az oldalamon, de legalább borzasztóan hosszú időt tölthetek el azzal, akit szeretek.

Nem fogom hintaszékben, ráncosan nézni a naplementét, de örökké fiatalon nézhetek Vele minden mást.

Nem kerültem egy sírba életem szerelmével, de helyette közel fekszik a testünk egymáshoz, a szellemünk pedig eggyé vált, s örökké tart.

Ez lett az én sorsom. Ez a sors, ami már akkor megpecsételődött, mikor beleszerettem egy Jungkook nevű szellembe.

----------------------

*Aki esetleg régebben olvasta, és úgy emlékszik hosszabb volt, az ne aggódjon, minden a régi, csak pár részt összevontam. Köszönöm az olvasóknak a támogatást, nagyon hálás vagyok mindenkinek. Most, hogy ezt feltöltöttem, haladok tovább a többivel ❤❤❤

Egyéb történeteim: 

Fake Love(romantikus, dráma) ~ Taehyung

Szerencsétlen rajongóm(romantikus, humoros) ~ Namjoon

A néma srác ablaka(romantikus, dráma) ~ Jimin

Ami benned van(romantikus) ~ Jimin 

Románc a sötétben(romantikus, beteg, dráma) ~ Jungkook/Jimin, de nem yaoi

Románc, míg csak lehet(romantikus, dráma) ~ Jungkook/Jimin de nem yaoi, az előző folytatása

Amit senki más nem hall(romantikus) ~ Taehyung

Őrült szomszédok(humoros) ~ minden tag 

Insta oldalam: parksandraa

Blogom a bemutatkozásban^^