Őrült szomszédok I.(BTS) ~ Befejezett

1.rész

Muszáj voltam korán kelni, mert a suli a város közepén van, és ha időben oda akarok érni minden reggel, kénytelen vagyok a korai busszal menni. A lépcsőházban síri csend honolt, és a korom sötétséget is én törtem meg azzal, hogy villanyt kapcsoltam. A lift szépen haladt lefele, lent pedig egy alakot pillantottam meg, amint a postaládájával vesződött. Biztos, hogy itt lakik, ezért bátran odalépdeltem mellé, és ráköszöntem. 

-Jó reggelt! 

Szavaimra háta megfeszült, és ijedten fordult felém. Teljesen a falhoz nyomta magát, mint aki attól fél, hogy egy gyilkossal áll szemben. Nem feltűnően, de láttam, hogy kicsit remegett is.

-Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni. Csak szeretnék bemutatkozni, tegnap költöztem ide, és.. - meg sem várta mit akarok, gyorsan meghajolt, majd valami hihetetlen sebességgel szaladt el mellettem. Még a liftet sem várta meg, egyenesen a lépcsőn indult felfele, szapora léptei pedig egészen a második emeletre vitték, majd egy hangos ajtócsapódás, és újra csend. Döbbenten álltam egy helyben, majd gyorsan kikaptam táskámból a kis tükrömet és belenéztem. Hajam rendben, arcomat szolid smink fedi, egyenruhám kifogástalan. Akkor mi a franc ütött belé?

Gyorsan megnéztem a postaládát, amivel az előbb szerencsétlenkedett.
" Jeon Jungkook ". Ismeretségi köröm újabb személlyel bővült, a második emeletről. Van egy olyan érzésem, hogy vele nehéz lesz. Megcsóváltam a fejemet, és elindultam suliba. Egy kemény és fárasztó nap után, mikor már készültem zuhanyozni, fejbe vágott, hogy nekem le kell mennem a gyűlésre. De vajon milyen egy gyűlés? Mit kell csinálni? Gondolataim közé csengő hangja furakodott, mire kinyitottam az ajtót.

-Ráérsz most? - állt előttem Yoongi, engem pedig meglepett, mert nem néztem volna ki belőle, hogy képes feljönni az emeletekre. Még akkor sem, ha van lift, és abban is csak állni kell.

-Persze. Menjek? 

-Igen. Összevakarok mindenkit, és kezdenénk. 

Lecammogtam a lépcsőn, hiszen a lift foglalt volt, és annyi idő alatt, ameddig arra várok, le is érhetek a földszintre. Még mindig nem tudom felfogni, hogy amúgy minek egy ilyen alacsony házba lift, de ahogy eszembe jut Yoongi, csak is arra tudok tippelni, hogy esetleg az ő kényelme az oka. Amint leértem, Hoseok már ott volt, és egy igencsak izmos, jóképű sráccal beszélgetett. Érkezésemre felkapta fejét, majd egy széles mosoly kíséretében odahívott magukhoz, az ismeretlen pedig feltűnően végigmért. 

-Jimin, ő itt Jisoo. Tegnap költözött ide, az én szomszédom. - karolta át kedvesen a vállamat, mire kezet fogtam a Jimin nevű fiúval. - Ő pedig Jimin. Szerintem sokat leszel nála. - vigyorgott, én pedig elképedve meredtem rá. Mielőtt kioszthattam volna, hogy ne nézzen engem ágyasnak, Jimin gyorsan tájékoztatott Hoseok eredeti szándékáról. 

-Úgy értette, hogy én gyakran rendezek házibulikat, általában az enyém a legjobb. És mindenkit meg szoktam innen is hívni. 

-És senkit nem zavar, hogy hangos? 

-Nem. Mindenki jönni szokott, még Yoongi is, de ő csak azért, mert mindig adok neki egy üveg vodkát. Így megy az üzlet. 

Még beszélgettünk egy darabig, mikor hirtelen elém ugrott valaki.

-Wááááá! - ordította a pofámba, én pedig hanyatt vágódtam a hideg földön. A hang tulajdonosa egy óriási vigyor kíséretében húzott fel a földről, majd leporolta ruhámat és megölelt. -Nem tudtam, hogy ilyen könnyű téged megijeszteni. Kim Taehyung. - hajolt meg, én pedig nevetésemet visszafojtva ütöttem hátára. 

-Igen, ilyen könnyű. Te is beszarnál, ha hirtelen valaki kalimpálni kezdene előtted, mint valami majom. - néztem rá, mire felröhögött.

-Dehogy. Visszaordítanék. - vont vállat, nekem pedig ismét nevetnem kellett. Hihetetlen alakok, egytől egyig. Az egész társaság jól szórakozott, mire Yoongi megjelent, mögötte pedig két srác kullogott le a lépcsőn. És én azt hittem, hogy elájulok. 

-Itt nem lakik nő? - kérdeztem ijedten, mire mindenki rám nézett, majd végig néztek magukon, és ismét rám. 

-Amint látod. - szólt Yoongi, én viszont azon gondolkodtam, hogy mindjárt megfogom a cuccaim, és elköltözök innen. A hirdetésben erről nem volt szó...és elolvastam az apró betűs részt. Yoongi belekezdett szónoklatába, de gyorsan közbe vágtam. 

-De valaki hiányzik. Vagy nem? 

-Jungkook soha nem jön gyűlésre. Szerintem el is ájulna ennyi ember láttán. -nézett rám egy fiú, hatalmas szemüvegkerete mögül. - Gondolom vele találkoztál reggel. 

-Honnan tudod? - kérdeztem, mire szórakozottan elmosolyodott és vállat vont. 

-Jin mindent tud. - nézett rám Jimin. - De komolyan. Nagyon durva, azt is tudja, milyen színű alsónemű van rajtad. 

-Az enyémet biztosan nem. - röhögtem, de amint megszólalt, arcom lesápadt. -Fehér, apró pillangókkal. 

-Mi a franc? 

 -Én mondtam. - nevetett Jimin is, én pedig még jobban megigazítottam magamon farmeremet. Mi a fene, valami lézerszeme van? 

-Jó, most, hogy mindenki jelen van, igen, Jungkook nem számít, akkor el is kezdem. - szólt Yoongi, és mi érdeklődve figyeltünk rá. - Amint feltűnt nektek, az új lakónk Jisoo. Az első emeletről. Legyetek szívesek jó szomszédok lenni, és nem kiborítani a lelkét már az első időszakban. Utána azt csináltok amit akartok vele. Ami még fontos, hogy megjöttek a számlák a közös villanyról és fűtésről. A papírokat majd odaadom, azon rajta van a fizetendő összeg. Ha lehet, ne késsetek, mert nem fog érdekelni, szemrebbenés nélkül kikapcsolok mindent ha nem fizettek. 

-De ne már! - szólt közbe Taehyung. - Múlt hónapban már fizettem, sőt, az előtt is! Minek megint?

-Mert minden hónapban kell. - nézett rá közömbösen Yoongi, majd folytatta. - Új takarító szerekre és eszközökre lenne szükség, Jisoo, neked mondom, hogy ha majd takarítasz, azokat a szertárban keresd. Itt lent. Szóval, valaki lenne szíves megvenni őket? 

-Az nem a te dolgod? - kérdezte Jimin, mire mindenki bólogatni kezdett. 

-De igen, viszont nincs hozzá kedvem. Jelentkező? - nézett körbe hanyagul, ezért én feltettem a kezemet. 

-Ennyit megtehetek. - néztem rá, mire bólintott. 

-Mára szerintem ennyi elég is. Panasz esetleg valakinek? Óhaj, sóhaj? 

-Engem az érdekelne, hogy hol van a turmixgépem, amit Namjoon elkért, közel két hónapja. - nézett Jin arra a fiúra, aki eddig meg sem szólalt. Látszott rajta, hogy nagyon töri a fejét, majd hirtelen megvilágosodott.

-Azt visszaadtam már.

-Nekem biztos, hogy nem. 

-Képzeletben viszont igen. - vigyorgott az illetékes, mire Jin megforgatta a szemét, és legyintett, miközben közölte, hogy inkább vesz egy újat. - És azt már nem adom oda! Nem fogsz még egy dologgal megcsonkítani! - integetett ujjával fenyegetően Namjoon fele, aki még mindig vigyorgott. 

-Nem is kell, hiszen most kaptam egyet. - rötyögött, mire mindenki felnevetett. Több panasz nem is volt, mindenki mindennel meg volt elégedve, és elszállingóztunk a lakásaink fele. Útközben Jin elmondta a többi lakó életrajzát, egyéb érdekes dolgait, engem pedig nagyon érdekelt, honnan ilyen tájékozott.

-Az az én titkom. - vágott misztikus képet, mire két nevetés között elköszöntem tőle, és bementem a lakásba. A gyűlés egyébként inkább egy osztályfőnöki órára hasonlított, idióta osztálytársakkal. De vicces volt, nem voltak olyan vészesek, mint gondoltam.Szerintem jól elleszünk.