Őrült szomszédok I.(BTS) ~ Befejezett

16.rész

Yoongi

Jin lassan elindult a lakásába, én pedig követtem. Kértem, hogy ne a liftet használjuk, mert szerettem volna jó alaposan megnézni a házat. Az enyém minden szeglete, és én mégsem ismerem. Ahogyan a benne lévő lakókat sem. Marcangolt a bűntudat, ahogyan végighaladtunk az első emeleten. 

"Kim Taehyung" - állt az első ajtón. Hiába ismerem, nem tudom, kit takar a név. Mert soha nem vettem komolyan a problémáit, amivel hozzám fordult. Egy idő után pedig másokkal beszélte meg őket, nekem pedig fel sem tűnt, hogy miattam van. 

"Jung Hoseok" - a következő ajtó. A mindig vidám, élettel teli srác, aki elsőként üdvözli az újakat. Megmosolyogtatott kedvessége, és az, hogy mindenkivel jó kapcsolatot ápol.

"Seo Jisoo" - a név láttán mosolyra húzódott a szám. Ki gondolta volna a csendes, szűkszavú újoncról, hogy határozott, őszinte, és ha kell, erőszakkal adja tudtunkra a véleményét?

 "Kim Namjoon" - az utolsó ajtó az emeleten. Annak ellenére, hogy semmit nem ad vissza, mindent tönkretesz, és olyan, mint egy elefánt a porcelán boltban, mindenki képes szeretni. Még ha idegesítő is, megtanulták elfogadni a személyét.Bambulásomból az zökkentett ki, hogy megbotlottam egy lépcsőn kiálló szegben.

-Ez mióta van itt? Veszélyes! - mondtam mérgesen Jinnek, aki vállat vont.

-Szóltunk, hogy meg kellene csinálni. Múltkor itt zúzódott meg Namjoon karja, mert elesett benne.

-Mikor? - kérdeztem döbbenten.

-Fél éve - hangzott a válasz, ami teljesen megsemmisített. Akaratlanul is könnyek szöktek a szemembe. Hányszor jött hozzám Jisoo, mert nem működött a csap, vagy Taehyung a TV miatt...Így értünk fel a másodikra. 

"Shin Yejin" - az első ajtó. Milyen hamar beszokott a kis hisztis, annak ellenére, hogy senki nem akarta.

"Jeon Jungkook" - szomorúan néztem, majd végig gondoltam az időszakot, amióta csak itt lakik. Soha nem próbáltam meg segíteni neki abban, hogy kitörjön a depressziós, antiszociális életéből. A mostani Jungkook Jisoo miatt született meg. Szomorúan tapasztaltam, hogy senkihez nem volt sok közöm.

"Hyun Jihoon" - a kis táblát legszívesebben letéptem volna a helyéről, majd visszatettem volna az eredeti lakó nevét. Összeszorult a szívem, ha belegondoltam abba, hogy itt lakik minden baj okozója. 

"Kim SeokJin" - értünk az utolsó ajtóhoz, nekem pedig patakokban hullottak a könnyeim. Többet tud mindenkiről, mint kellene, de mégis...inkább ez, mint az a lusta, nemtörődöm viselkedés, amit én produkáltam.

-Hívj össze egy gyűlést Yoongi - tette vállamra a kezét Jin. - És tedd, amit tenned kell. Tudod, mi lesz az. - mondta, én pedig elindultam. Hívtam mindenkit a gyűlésre, nem érdekelt hogy van, aki lefeküdt, az sem, hogy mennyire volt nehéz és fárasztó estéjük. Nem várhatok tovább. Most már cselekednem kell.

-Mi a fenét akarsz mondani ilyen sürgősen...hajnali négykor? - tépte a haját Jisoo. Nagyon aranyos volt az unikornisos pizsamájában.

-Valamit mondani szeretnék. - tördeltem ujjaimat, a többiek pedig kérdőn néztek rám.

-Csak nem megtaláltad az új lakót a helyemre? - tette karjait keresztbe Yejin.

-Nem. Kérem a kulcsokat - fordultam Jihoon fele, aki hunyorogva nézett vissza rám.

-Mi? - kérdezte, és látszott, azt sem tudta, melyik bolygón van.

-Kérem a lakáskulcsokat - mondtam újra, Jihoon pedig szinte azonnal kijózanodott. Elképedve meredt körbe, majd tekintete rám tapadt.

-Miért? Mi bajotok van már? Eddig tudtommal senkit nem zavart, hogy itt vagyok. Nem megyek sehova, én itt lakom.

-Úgy érted laktál - magyarázta Jisoo hevesen. Neki leesett mit akarok és nem volt rest beszállni a játékomba. 

-Nem. Most az egyszer, Min Yoongi, enyém az utolsó szó! - kelt ki magából. - És miután tönkre tettelek, akkor majd... - itt megakadt és gyorsan elhallgatott. Most árulta el saját magát, én pedig ellentmondást nem tűrően keresztbe tettem a karjaim. 

-Ugyan. - nevettem el magamat. - Megint az árnyékomban vagy. És ott is maradsz. Szedd össze a cuccaid és menj.

Dühösen az arcomba vágta a kulcsokat, majd felviharzott, hogy elkezdjen pakolni.

-Tessék. - adtam Jimin kezébe a kulcsokat. Mosolyogva nézett rám, majd némi habozás után megölelt. Szipogást hallottunk, és meglepődve fordultunk a síró Jinhez.

-Mi bajod? - nézett rá furán Yejin.

-Ez olyan szép. - törölgette a szemeit, Yejin pedig szemforgatva indult fel, hogy ő aludni megy és lehetőleg ne zavarja innentől kezdve senki. A többiek vigyorogva követték, röhögcséltek, és azt tervezték ezt megünneplik holnap. Jisoo hirtelen megtorpant, és hátra fordult. Érdeklődve néztem rá, ő azonban csak elmosolyodott, és egy szivecskét mutatott, majd eltűnt a fordulóban. Boldogan hallgattam ahogyan zajonganak, ajtócsapódások és csend.

-Jó éjszakát! - ordította Tae a falon át, mire kórusban válaszoltunk neki. Még hallottam Jihoon bőröndjének a hangját, majd végleg távozott. Bezuhantam az ágyba és azonnal el is nyomott az álom. Álom, az új, de mégis régi holnapról.