Őrült szomszédok I.(BTS) ~ Befejezett

5.rész

-Jó, ha meghoztátok a döntést, szóljatok. - fordult be lakásába Yoongi, mire mindenki egyszerre kapott utána, azzal érvelve, hogy mégis hogy gondolta ezt, mint házmester tegyen igazságot. De ő magasról tett a dologra, egyezzünk meg nélküle. 

-Rendben. - emelte fel a kezét diplomatikusan Jin. - Mi lenne, ha kapna próbaidőt? Ha megfelelő maradhat, ha pedig nem, akkor repül. - nézett körbe, mire mindenki bólintott, Yejin kivételével. Ő nem alkudott könnyen. 

-Szóval ezzel arra céloztok, hogy ha nem táncolok úgy, ahogyan ti fütyültök, szemrebbenés nélkül kipakoltok az utcára?  - kérdezte döbbenten. 

-Hát..aha. - bólogatott Jimin. 

-A pofám leszakad. Mennyi időről van szó? - forgatta szemeit. 

-Fél év. Ha bosszantasz, kevesebb. - ismertette az egyezség alapjait Hoseok. 

-Legyen. De ti mind idióták vagytok, egytől egyig. - mutatott körbe Yejin, engem is illetve a nemes jelzővel. 

-Már csak öt hónap. - nevetett Taehyung, mire Yejin összehúzódva indult fel a lépcsőn hozzám, mert még mindig nálam voltak a cuccai. Fent viszont nem várt látvány fogadott, az ajtóm tárva-nyitva, pedig tudtam, hogy sietségem ellenére bezártam, még ha kulccsal nem is. Benéztünk a nyitott ajtón, és megpillantottuk Namjoont, aki háttal, a földön térdelt, és Yejin cuccai között kutakodott. Mindent jó alaposan szemügyre vett, majd száját húzva eldobta valamerre. Látszólag nem tetszett neki az új áru. 

-Maga mégis mi a jó büdös francot csinál? - csörtetett Yejin Namjoonhoz, majd összeszedte a cuccait, már amit elért. Néhány nadrág fent volt a csilláron, egy két fehérnemű elszórva erre-arra, pár ékszer Namjoon karján, hát bevásárolt magának abból ami tetszett. 

-Csak megnézem az árut. - vont vállat Namjoon, mire mi röhögni kezdtünk. Nem érdekelt Yejin szikrát szóró tekintete, vicces helyzet volt. Sajnos Namjoon nem talált sok "használhatót", szóval hamar lelépett, és hiába próbált bemenni Hoseok lakásába, az ajtó zárva volt. Rendesen. Végül odamentem Yejin mellé, és segítettem neki összepakolni a cuccait. A fiúk néha jól elszórakoztak a melltartóin, magukra vették, meg a fülükre, mondván tök jó fülvédő lenne, viszont a tulaj, égő arccal kitessékelte őket a lakásból. Ők csak legyintettek, tudtam, nemsokára majd falchat. Már csak így hívtam és lassan átragadt a megnevezés mindenkire. 

-Köszi. - nézett rám Yejin, mire bólintottam. - Nézd, én sajnálom, amit akkor tettem. Tényleg. Nem lett volna szabad. Undok voltam és meggondolatlan. De nem akartam ennyi bajt okozni. 

-Semmi baj. - mosolyogtam rá. - Régen volt, felejtsük el. 

-Akkor barik? - nézett rám, mire megráztam a fejemet.

-Mindennek van határa.

Nevetve törődött bele, majd miután mindent összepakoltunk, beszálltunk a liftbe. Hogy Jin mikor szegődött mellénk, azt már nem tudom megmondani. Egészen Yejin ajtajáig kísért minket, mellette pedig nyílt Jungkook ajtaja. Amint kilépett és meglátta a kisebb "tömeget", olyan sebességgel ment vissza a lakásába, hogy belekapott az általa okozott szellő a hajunkba. 

-Vele meg mi van? - kérdezte Yejin, de mire válaszolhattam volna, Jin megelőzött. 

-Ő ilyen. Senki nem tudja az okát, persze én igen, de más nem. És nem fogom elmondani, jól esik ez a tudás hatalma. 

-Szóval te tudod itt a legtöbb pletykát? - nézett Yejin Jinre olyan arckifejezéssel, mint amivel a kommandósok kommunikálnak egy háborús övezetben.