Őrült szomszédok I.(BTS) ~ Befejezett

17.rész

Arra keltem fel, hogy a függönyön beszűrődő napsugarak mindenképpen a szemembe szerettek volna férkőzni. Oldalra fordultam, hátha sikerül még kicsit visszabóbiskolnom, kezem viszont beleütközött valamibe. Félig hunyorogva nyitottam ki szemeimet, amint viszont megláttam a mellettem lévőt, akkorát sikítottam, hogy beleremegett a ház fala. 

-Mi a francot csinálsz itt? - húztam magamra még jobban a takarót, és ijedten néztem Jinre, aki csak meglepve feküdt, majd elfordult és aludt tovább. Vagyis aludt volna, ha nem lököm le gyorsan az ágyról. -Hogy kerülsz ide? Yoongi biztos, hogy nem engedett be, csak úgy nem adja oda a kulcsokat senkinek! 

-Ó, még hajnalban jöttem, feltörtem a zárat. Majd cseréltesd ki. - vont vállat, én pedig a képébe vágtam a párnát. -Most mi baj? - kérdezte. - Máskor is jöttem már be engedély nélkül. 

-És mint mindig, most is zavar! Mit akarsz már? Nem tudok semmit, nem csináltam semmit, és nem vagyok hajlandó újra nyomozni senki után. Jimin hazajött, mindenki jól van, nem tudom miért nem hagysz békén. 

-Mert olyat mondok neked, hogy dobsz egy hátast. - csillogtak a szemei az izgalomtól. -Éppen az ablakban leselkedtem a szemben lévő házba, amikor is megállt egy taxi a ház előtt, majd egy nagyon szép lány szállt ki belőle. Megállt, majd valakit felhívott. Pár perc után, kinyílt az ajtó, és Jimin lépett ki rajta, megpuszilta, majd kézen fogta, és behozta a házba. Gyorsan kiszaladtam a sötétbe, és meghúzódtam a lépcső tetején. Lifttel jöttek, majd Jimin bevitte a lakásába. A parfüméből ítélve jómódú, a személyisége pedig erőteljes lehet, hiszen a parfüm is karakán, kellemes illatú volt. 

-Aha. - mondtam, miközben öntöttem magamnak egy pohár teát. - Ez roppant érdekes. És...engem ez miért is érdekel? - kérdeztem összeráncolt szemöldökkel, hiszen Jimin szerelmi élete abszolút nem tartozik rám, ahogyan az sem, kivel folytat kisebb kalandokat. 

-Mert miért ne? Téged nem furdal a kíváncsiság, hogy ki lehet az a lány? 

-Nem. - mondtam teljesen nyugodtan. 

-De miért? 

-Mert normális vagyok. Figyelj Jin. Keress egy munkát. - veregettem meg a vállát. - Tudod, túl sok időd van. És ez nem jó neked. Olyan vagy, mint egy elmebeteg. Ez már sérti a magánszférát, nem beszélve arról, hogy Jimin most költözött vissza, most te akarod elüldözni? 

-Igaz. Attól még este van kedved velem eljönni és kémkedni utánuk? Hallottam hogy azt tervezik, hogy moziba mennek. 

-Persze. - mentem bele azonnal. És hogy miért tettem? Én magam sem tudom. Talán mert nincs jobb programom, vagy mert igenis érdekel ki az a lány...

-Én is megyek! - kiáltott Hoseok, majd másodperceken belül nyílt az ajtó, és be is lépett rajta. - Tudjátok, én annyira szeretem ezeket a kis akciókat. Úgy érzem, hogy is mondjam...mintha titkos ügynökök lennénk. Mint valami filmben. 

-Ti hülyék vagytok. - nevettem fel. 

-De ne mondd, hogy nem szeretsz minket. - karolta át a nyakamat Hoseok, én pedig mosolyogva bólintottam. Végül is, tényleg szeretem őket.

Senkinek nem mondtuk el, hogy mit tervezünk, igyekeztünk titokban tartani a dolgokat. Majd eljött az a pillanat, amikor nyílt Jimin ajtaja, és kilépett vele a lánnyal együtt. Nem tudom miért, de a lelkem mélyén bántott, hogy nála töltötte az éjszakát, és nem tudjuk hogy mit csináltak. Ugyan már...miért bántana a dolog? Semmi közöm hozzá..

-Könnyebb lenne a dolgunk, ha sötét lenne. Akkor nem figyelne ránk senki. - mondta mérgesen Jin, miközben körülkémlelt, és úgy lépett ki az ajtón. 

-Hogyne, hogy aztán valaki azt higgye, hogy gyilkosok, esetleg perverzek vagyunk, akik este keresik az áldozatukat, és ismét a dutyiban kössünk ki. Olyan jó volt ott lenni a múltkor nem? - kérdeztem enyhe iróniával a hangomban, ők pedig csak vigyorogva indultak el Jiminék után. 

Lassan haladtunk, tisztes távolságban mögöttük, megbújva minden autó, fa, vagy kuka mögött. A fa nem volt egy bölcs megoldás, ugyanis hárman nem fértünk be a vékony törzs mögé, és majdnem lebuktunk.

-Messze van még a mozi? - kérdeztem lerogyva az egyik padra. - Nem érzem a lábaimat, és fáj a derekam a sok hajolgatástól. 

-Ott van. - mutatott Hoseok a szembe lévő utcába, ahol tényleg ott virított az épület. 

-És most? Mi a terv? - kérdeztem kezemet az oldalamra szorítva, mert beszúrt a levegőm. 

-Hát bemegyünk velük. - mondta Jin, mi pedig Hoseokkal egyszerre rántottuk vissza. 

-Megvesztél? - kérdeztem. - Tuti lebukunk. Észre fognak minket venni, és akkor majd magyarázkodhatunk Jiminnek. Bocsi Jimin, jöttünk lecsekkolni a csajoddal együtt, mert nincs jobb dolgunk, mint hogy utánad kémkedjünk. Így gondoltad? - néztem rá dühösen, mire elnevette magát.

-Nyugi már, gyakran csináltam ezt. Nem fog senki észrevenni semmit. 

-Szerintem ezt a kijelentésedet, elengedem a fülem mellett, mert nagyon bizarr. - borzongott meg Hoseok, én pedig egyet értettem vele. Vajon miket csinál Jin szabad idejében? Lehet jobb, ha nem tudom. 

-Menjünk. - húzott minket a moziba Jin, miután Jiminék bementek. 

-Komolyan horrort néznek? - ijedt meg Hoseok. - Én visszalépek. Nagyon félek a horrortól. 

-Én is. - kezdtem el hátrálni. - Nem fogok nyugodtan aludni. Nem megyek be, nem olyan fontos ez a kis kutakodás. 

-Ti mit kerestek itt? - hallottuk meg magunk mögül a hangot, mi pedig lassan, félve fordultunk meg. Már most lebuktunk volna? Azonban mögöttünk Yejin, Taehyung és Jungkook állt. 

-Ezt mi is kérdezhetnénk. Mit kerestek itt? 

-Izé..mi csak...jöttünk...unatkoztunk...filmezünk, meg minden...

-Jiminék után jöttetek, mi? - forgattam meg a szemeim, mire Taehyung elnevette magát.

-Szóval ti is? -Ez így még jobb. Menjünk csak be! - húzott mindenkit maga után Jin, és mivel a film már elkezdődött mire mi beértünk, hátul jutott nekünk hely, így tökéletesen rálátva Jimin székére, aki előttünk ült pár sorral. Mellette a lány csimpaszkodott a kezébe, néha annyira megijdet, hogy fejét Jimin pulcsijába fúrta, aki csak mosolyogva végig simított a haján. A jelenet láttán gyomrom görcsbe ugrott, és azt hittem elsírom magamat. 

Az nem lehet...nem szerethetem Jimint!