Őrült szomszédok I.(BTS) ~ Befejezett

11.rész

A Jihoon eltávolító hadművelet kezdett eldurvulni. Csak olyan ötletek születtek, amelyek törvénybe ütköztek, és ha megvalósítanánk őket, maximum a rácsok mögött lehetnénk szomszédok.

-Fejezzétek már be! - szólaltam meg. - Nem fogjuk megmérgezni, sem pedig fogva tartani. A szerveit sem adjuk el, és nem teszünk ki róla olyan plakátot, amin körözik. És senki nem fogja becsomagolni, majd postán elküldeni Ausztráliába! Gondolkodjatok már. - tettem karjaimat keresztbe.

-Mert neked van jobb ötleted? - kérdezte Hoseok, miközben a ház szellőzőrendszerét vizsgálta, és azt, hogyan tudnánk bejutni a lakásba.

-Igen. Például békén hagyni? - kérdeztem, mert ez volt a leglogikusabb dolog ami elhangzott.

-Aha! - mért végig Jin. - Bejön neked! A kedves, helyes doki, aki cuki állatokat gyógyít! Nem akarod, hogy elmenjen, mi?

-Nem tagadom le, hogy jóképű. Viszont ez őrültség, nem is tudjuk milyen ember, de már előítéletesek vagyunk. Miért nem adunk neki egy esélyt?

-Mert az a lakás Jiminé, és az övé is marad! - mondta Jin, majd fogta magát és elviharzott. Szomorúan vettem tudomásul, hogy a többiek is legalább ennyire hajthatatlanok.

-Attól még meglophatom? - kérdezte Nam.

-Azt csinálsz, amit akarsz. - legyintettem, többször pedig nem kellett mondanom, el is viharzott.

Lassan lépdeltem a lakás fele, gondolataimban ezer dolog cikázott. Észre sem vettem, hogy Jihoon jön velem szembe.

-Szia. Nem nézel ki valami fényesen. - mosolyodott el.

-Szia, igen, nehéz napom volt, és...

-Ó, nem. Nem érdekel. - tette bele a kulcsot a zárba. - Csak megjegyeztem, hogy szarul nézel ki.

Elképedve néztem utána, ezt az érzést pedig pillanatokon belül felváltotta a düh. Miért ilyen undok és lekezelő velem? Nem szolgáltam rá, és még voltam olyan hülye, hogy megvédtem a többiekkel szemben. Mérgesen trappoltam vissza Jin lakásába, ahol a többiek még mindig azon tanakodtak, hogyan szabaduljanak meg az új lakótól. Érkezésemre felkapták a fejüket, és kérdőn néztek rám.

-Az sem érdekel, ha kibelezitek, vagy ha kilógatjátok az ablakon, de itt nem maradhat! - ültem le hozzájuk a földre, és azonnal tollat ragadva kezdtem el gondolkodni, hogyan tudnánk kipakolni a srácot. Nagy egyetértésben kutakodtunk megoldás után, mindenki beletett valamit, amit tudott. 

-Hé, itt vagytok? - kopogtatott be az ajtón Yoongi, mire ijedten néztünk össze. Gyorsan elpakoltunk minden gyanús tervet, és lazán feküdtünk össze vissza, mire belépett. -Gondolhattam volna, hogy itt lesz mindenki. De...Jihoon hol van? - nézett körbe. 

-Tényleg, ő hol van? - kérdezte Taehyung is, mire mindenki elkezdett forgolódni, Jihoon után keresve, mintha tényleg annyira érdekelne bárkit is, hogy hol van vagy mit csinál. 

-Na ne szórakozzatok. Komolyan itt csöveltek, de őt nem hívtátok meg? - húzta össze szemeit, majd mérgesen pillantott végig rajtunk. 

-Nem tudom miért akarod, hogy ennyire jóban legyünk vele. - nézett fel a földről Jin.

-Mert a szomszédotok. És nektek is rosszul esne, ha ki lennétek valamiből hagyva. Főleg neked Jin, nem igaz? - mutatott az említettre, aki lejjebb csúszott a székén, és többször nem szólalt meg. - Ennyire nem tetszik a rendszer? Van még valaki, aki esetleg szeretne elköltözni? - tárta szét karjait Yoongi, mi pedig tátott szájjal néztünk rá. 

-Most komolyan képes lennél bármelyikőnket is kirakni innen? - néztem rá, ő pedig határozottan bólintott. 

-Igen. Hiszen, ha jobban belegondolok, vegyük csak szép sorjában, hogy ki lakik itt. Itt van Namjoon, aki folyamatosan csak meglop mindenkit, vagy ha valamit kölcsönkér, nem adja vissza. De tönkre tenni, azt tudja. Jin, akit más nem hajt, csak az örökös pletyka, mert többet tud mások életéről mint a sajátjáról. Jungkook...komolyan. Mindenki hülyének nézi az örökös bujkálásával, meg a titkos játékaival. Nem vagy FBI tag, vagy maffiózó, hogy mindig csak árnyként kelljen élned. És ott van még...