Őrült szomszédok I.(BTS) ~ Befejezett

14.rész

Jungkook

Csendben üldögéltem Jisoo mellett, és a többiek veszekedését hallgattam, ami természetesen arról szólt, hogy mindenki az eszement ötletét próbálja véghez vinni, és Jisoo, aki legtöbb ésszel rendelkezik közöttünk, hárítja a hülyeségüket. Szerencsémre velem nem nagyon foglalkoztak, hiszen ötletem nem volt, és nem is akartam belefolyni a dolgaikba. Én csak azért vagyok itt, mert elrángattak magukkal, hiszen ha őrültséget csinálnak, akkor is benne kell lennem, ha nem akarok. Igyekeztem szapora légzésemet, és az egekbe szökött pulzusomat csillapítani, de az, hogy folyamatosan nekiütközött a fejemnek hátulról valaki, egy könyék, vagy egy elszabadult fenék, nem sokat segített rajtam. Az egyetlen dolog, ami biztonságot nyújtott, a tudat, hogy a többiek nem fognak itthagyni egyedül a tömegben és a hangzavarban.

-Oké, eléggé ki van ütve. - hallottuk Yejin hangját a kis rádióból. A bárpult irányába néztem, ahol Yejin ült, és fintorogva nézte Jihoont, aki valamin annyira nevetett, hogy leesett a székről. 

-Kérdezd meg tőled, miért költözött ebbe a házba. - szólt Jisoo, mire mindannyian a páros felé néztünk. Amint Yejin felrángatta a földről és megkérdezte amit kellett, Jihoon két nevetés között válaszolt. 

-Közel akarok kerülni minden lakóhoz, hogy aztán megtaláljam a gyengéjüket. Ha megtaláltam, nagyon könnyen fogom tudni őket kirakatni a házból. Okos vagyok, igaz? - kérdezte önelégülten, ujjaival megkocogtatva a homlokát, majd intett a pultosnak, hogy adjon neki még egy üveg sört. 

-Hogyne. - ideáig láttam, ahogyan Yejin forgatja a szemeit. Annyira jól áll neki. - És rájöttél már arra, hogy kinek mi a gyengéje? 

-Perszeee! Jiminnek a bulizás...Jisoonak pedig a szeretet. Annyira kedveli a szomszédait, hogy képes volt miattuk összekapni Yoongival. Micsoda egy mártír. - mondta, miközben a sör fele az ingén landolt. - Őket már sikerült eltenni láb alól. A többieket még megfigyelem. De egytől egyig mind egy gyenge jellem, nem lesz nehéz dolgom. 

-És miért pont a mi házunkat fogtad ki magadnak? - hangzott a következő kérdés. 

-Merrrrrt...merrt...Yoongi..ő miatta. - nyöszörögte a szavakat, majd mélyeket ásított. Úgy látszik merül az elem, de mi még nem voltunk készen. 

-Mi van vele? - rázta meg Yejin a vállainál fogva, ő pedig felkapta a fejét, és dühösen az asztalra csapott. 

-Mindig..miiiiindig mindenben ő volt a jobb! Ő volt a kosárcsapat kapitánya...én csak egy kispados. Ő volt az osztályelső! Mindiig..érted?? Mindiiig! Én pedig az örök második! Ő volt a tanárok kedvence, a lányok bálványa! - kezdett el sírni, Yejin pedig ahelyett hogy megvígasztalta volna, akkora fülest kevert le neki, hogy ismét lefordult a székről.

-Szedd össze magadat, és légy férfi! Beszélj! - rángatta ülő helyzetbe a nyakkendőjénél fogva. - És most el akarod tőle venni a házat? Igaz?

 -Igeeeeeeeen! - emelte sörét a levegőbe szerencsétlen. - Most az egyszer én nyerek! A ház pedig az enyéééééééééééééém lesz! - ordította diadalittasan, majd megszédült, és megtámaszkodott a pulton. - Természetesen, miután megkaptalak tééééged! - kacsintott, aztán egy pillanat alatt magához rántotta Yejint, én megcsókolta. Mindenki elképedve nézett feléjük, onnantól kezdve pedig minden a feje tetejére állt, minden pokol elszabadult. Jisoo mérgesen felpattant, átverekedte magát a tömegen, és egy határozott mozdulattal leszedte a részeges disznót a lányról. Majd megfogta, és akkorát húzott be neki, hogy az kiterült a földön, mint valami hulla. Kikerekedett szemekkel néztem, nem gondoltam volna, hogy az a nádszálkisasszony ekkora erőt rejt magában.Természetesen Jin azonnal elindult a segítségére, és a zsebében lévő fakanállal kezdett el hadonászni, ugyanis valaki elordította magát, hogy "bunyó".

Sok kigyúrt, és szintén ittas pasas indult el feléjük, akiknek a kopasz fejükre Jin egy erős mozdulattal rácsapott. Viszont ők ettől nem ijedtek meg, csak megfogták szegényt, aki fele akkora volt mint ők, és áthajították a biliárd asztalon. Mint valami akció filmben, végiggurult annak a tetején, majd valahol egy nagyot nyekkenve földet ért. Mire észhez tértem, már Jimin, Hoseok és Taehyung is ott püfölt valakit a tömegben, egyedül én dekkoltam még mindig azon a helyen, ahova leültünk. Namjoon egy sokkolót használva iktatta ki a számára nem tetsző személyeket, azonban ő is hamar a padlóra lett küldve. Agyam leblokkolt, és hiába tudtam, hogy segítenem kellene nekik, a testem nem így gondolta. 

-Mozdulj ribanc! - hallottam egy férfi hangját, aki egy határozott mozdulattal ellökte maga mellől Yejint, és éppen Jisoot próbálta lerázni magáról, aki a karját harapta minden egyes fogával. Ekkor indult meg bennem valami, ami arra késztetett, hogy induljak el a bárpult felé. Lassan, a fal mentén csúszva araszoltam, majd amint elértem célomat, gyorsan négykézlábra ereszkedtem és a pult alá másztam. Egy ideig tapogatóztam, majd megtaláltam amit kerestem. Tudtam, hogy valahol lennie kell egy ilyennek, szinten mindenhol van.Összeszedtem minden bátorságomat, miután pedig felmértem a lehetséges következményeket, egy határozott mozdulattal ráütöttem a kapcsolóra. Pár másodpercen belül éles, sipító hang szelte át az egész klub területét, majd víz zúdult a tömegre. Sok lány visítani kezdett, és hajukat takarva indultak el a kijárat felé. Hamar elhagyta mindenki a helyet, én pedig óvatosan kinéztem a pult mögül. Yejin eszméletlenül feküdt az egyik falnál, mellette Jisoo törölgette felszakadt, vérző száját. Jihoon ugyanott feküdt, ahova Jisoo küldte az elején, annyi különbséggel, hogy néhány lábnyom tarkította a ruháját, meg egy lila folt a szeme alját, ami valószínűleg szomszédom ökléhez tartozott. A fiúk sem voltak szebbek, egymás hegyén-hátán lihegtek, arcukon karmolások és színes foltok díszelegtek, az egyetlen személy, akinek semmi baja nem volt, az én voltam. Azonban ez sem tartott sokáig. Sziréna hangja ütötte meg a fülemet, majd hirtelen egy lövedék csapódott a fejem fölött lévő üvegek sokaságába, amelyek szétrobbantak, szilánkjai pedig apró darabokra hullottak, ezzel felsértve arcomat. 

-Kezeket fel! - hallottam a hangot, mire lassan felemelkedtem, és kezeimet magam előtt tartva néztem az előttem álló rendőrökre. A fegyvereket mind rám fogták, majd miután látták, hogy nincs nálam semmi, az egyik gyorsan mögém lépett, és bilincseket kulcsolt a csuklómra. Döbbenten néztem a férfira, aki csak vigyorgott. Nagyon eszelősen nézett ki. 

-Most megvagytok, ti kis csendháborítók! - mondta, majd a rendőrautó felé kezdett el tuszkolni, ahogyan a többieket is. Most komolyan azt hiszik, hogy mi kezdtük a verekedést? Csak nem a dutyiba visznek?