Őrült szomszédok I.(BTS) ~ Befejezett

8.rész

Jimin bulijainak egyetlen hátránya van: a sok ismeretlen.Tekintettel arra, hogy nem csak mi vagyunk a barátai, és valószínűleg a fél város ismeri, olyan alakok jönnek velem szemben a házban, akiket soha eddig nem láttam. És nem ez az, ami igazán zavar. Hanem az, amilyen kényelmesen, és otthonosan mozognak itt. Többen is odalöktek nekem egy laza "hello" illetve "csá" üdvözlést, én pedig elképedve néztem körbe. És ahogyan a többieket megfigyeltem, nekik is nehezükre esik a sok új arc eltűrése. Jungkook egyáltalán nem mozdult ki a lakásából, ez nem is lepett meg annyira. Viszont az, hogy sem Hoseok, sem pedig Taehyung nem randalírozott, nagyon furcsának bizonyult, ahogyan az is, hogy Jin nem mászkált és faggatott idegeneket. Egyedül Namjoontól csórtam vissza olyan kincseket, mint egy nyakkendő, egy doboz sör vagy éppen egy kocsikulcs, aminek a tulajdonosát egész este kerestem.

Óvatosan körbenéztem a tömegben, és megpillantottam őrült szomszédaimat egy csapatba verődve az egyik kanapénál. Odaléptem hozzájuk, majd szomorúan tapasztaltam, hogy Jungkook nem jött el.

-Sziasztok. - mosolyodtam el, azonban mindenki csak intett, Yejin pedig tovább vedelte magába a pezsgőt. - Van valami probléma? - kérdeztem. 

-Nem érezzük jól magunkat. Túl sokan vannak most. És ebből alig ismerünk valakit, még a szokásos törzsvendégek sincsenek itt. - mondta szomorúan Hoseok, Taehyung pedig bőszen bólogatott mellette. - Nézd meg, még Yoongi is ki lett szorítva a helyéről. 

Én pedig abba az irányba néztem, ahova mutatott, és igaza volt. A keverőpult mögött egy idegen fiú állt, ő játszotta ma a DJ szerepét. Yoongi pedig mellette ácsorgott, és próbált nem feltűnően aludni. 

-Elég lesz már. - vettem ki Yejin kezéből a pezsgőt, majd helyettesítettem egy üveg vízzel. Nem tűnt fel neki, ugyanúgy itta tovább, mintha valami jóféle alkoholt ízlelgetne, majd a semmibe meredt. Úgy néz ki élvezi az estét. -Mindjárt jövök. -szóltam, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve kiléptem a lakásból, és meg sem álltam Jungkook ajtajáig. Ha csak sikerül leültetnem a többiek mellé a kanapéra, már haladtunk előre. Miután meggyőződött arról, hogy én keresem, kitárta előttem az ajtót, engem pedig nem várt látvány fogadott. A fekete ruhái sehol nem voltak. Egyszerű szaggatott farmert viselt, fehér inggel és tornacipővel. Parfümje azonnal belefészkelte magát az orromba, majd félve rám emelte nagy szemeit. -Ha elkészültél miért nem jöttél át? - kérdeztem, hiszen már régen ott bulizhatna a többiekkel. 

-Rád vártam. - mondta, miközben a tarkóját vakargatta. 

-De mit csináltál volna, ha elfelejtem hogy meghívtalak? Vagy azt gondolom, hogy nem akarsz jönni? - kérdeztem, és nagyon érdekelt, miért nem jött magától. 

-Tudtam, hogy nem fogod. - engedett el egy halvány mosolyt, én pedig úgy éreztem, Jungkook valaki, akire mostantól nekem kell vigyáznom. Így hát megfogtam a kezét, és elindultam vele, vissza a többiekhez. Mielőtt azonban beléphettünk volna, visszarántott. -Velem leszel végig, ugye? - kérdezte, mire nevetve bólintottam, aztán beléptünk. Egy pillanatra azt hittem, hogy megáll a zene, a tánc, minden szempár ránk szegeződik, még a részegek is kijózanodnak, de szerencsémre ennél sokkal jelentéktelenebb volt a belépőnk. Senki még csak észre sem vett minket. Miközben haladtam a kanapéhoz, néhány srác üdvözlésképpen hátba veregette szerencsétlen Jungkook-ot, aki néha megbotlott a nagy ütéstől, és ha nem tartom, valószínűleg orra esik. Így bukdácsoltunk el a többiekhez, akik meglepve konstatálták, hogy igen, Jungkook áll előttük halálsápadt arccal és szapora légvétellel. Jin határozottan bólintott, és szemeivel mosolygott, a többiek pedig azonnal faggatni kezdték, kapva a lehetőségen, hogy most nem menekülhet. Néha megszorította a kezemet, néha pedig válaszolt, és ha a többiek nem tanultak meg szájról olvasni, akkor nem értettek a válaszból egy kukkot sem.