Őrült szomszédok I.(BTS) ~ Befejezett

3.rész

Nehezen, nagy küzdelmek árán, de végül ki tudtam nyitni a szemeimet. Felültem, de egy pillanatra meg is merevedtem a hirtelen mozgástól. Mikor képes voltam normálisan felmérni a helyzetet, körbepillantottam. Egy szélesebb kanapén ültem, mellettem pedig Taehyung..nem is tudom. Ült, viszont a feje lefele lógott, és barlang méretűre nyitott szájjal hortyogott. Az egyik falnál Jimin aludt, a tegnapi inge pedig hiányzott róla. Yoongi az egyik pult mögött feküdt, de a vodkás üvegét még seggrészegen is szorongatta, nehogy valaki kiigya belőle az utolsó cseppeket. Namjoon a szekrényben nyomorgott, és azon gondolkodtam, lehet akkor ütötte ki a pia, mikor éppen valamit sunyiban akart kölcsönvenni. Nem lepne meg. A ház olyan volt, mint egy csatatér. Mindenhol üvegek és kajamaradékok, nem beszélve arról, hogy az ember arra sem emlékszik, hogy mikor tört meg és engedett az alkohol hatásának. Nagy nehezen felkászálódtam, és a konyhát kezdtem el keresni, ahol meglepetésre Jin ült, és nyugodtan kávét kortyolgatott. Ami szemet szúrt azonnal, hogy a másnaposság legkisebb jelét sem láttam rajta. Ahogy végignézett csapzott énemet, elröhögte magát.

-Hogy érzed magad?

-Mint akit lereszeltek. De mindjárt összerakom magam. Hogy lehet az, hogy mindenki olyan, mint akit kimostak, de neked semmi bajod nincsen? - méregettem, mert gyanús volt, hogy teljesen egyenesen ül, nem imbolyog de még csak az sincs, hogy kettőt lát belőlem.

-Én nem ittam tegnap.

-Miért?

-Mert a többiek részegen olyanok, mint egy vígjáték. Szakad rajtuk az ember. És úgy látszik, te sem vagy különb, életemben nem röhögtem még ennyit emberen, mint tegnap este rajtad.

-Mit csináltam már?

És akkor mondani kezdte. Csak sorolta és sorolta, és annyira durvák voltak, hogy inkább fizetek neki, csak ne árulja el senkinek. Meséje közben kiderült, ilyenkor soha nem iszik, hogy megfelelő mennyiségű adatot gyűjtsön a többiekről, hogy aztán azokat használhassa, ha szükség van rá. Néha úgy érzem, ő valami beépített ember, titkos ügynök, besúgó és információt gyűjt rólunk valamilyen szervezetnek. De úgy néz ki, hogy ha meg szeretném ismerni a lakókat, hozzá tudok fordulni, mert aki megmondja nekem, milyen színű a bugyogóm, annak már nincs lehetetlen.

-Mióta laksz itt?

-Lassan már tíz éve. Akkor költöztem ide, mikor a ház megépült. Mivel Yoongi és én már gimnázium óta ismerjük egymást, és jóban is voltunk, szólt nekem, hogy vannak itt új lakások. A környék sokkal jobb, mint ahol előtte laktam, és ezt Yoongi is pontosan tudta. Így hát én vagyok a ház első és legrégebbi lakója.

-És a többiek milyen lakók?

-Amint látod, - mutatott az nappaliba, ahol az alkoholisták társasága lassan ébredezni kezdett. Hoseok is ott ült, ahol korábban én, viszont nem tudtam, hogy vagy mikor került oda. - nem normálisak, abban biztos vagyok.

-Hoseok hol volt? - néztem Jinre, aki fejét csóválva követte tekintetemet.

-A kádban.

Ezen muszáj volt nevetnem, mert ahogy végignéztem a nyúzott képű fiún és elgémberedett nyakán, csak nevetni tudtam. Olyan viccesen nézett ki, ahogyan próbálja rendbe hozni az éjszakai tortúra eredményét. Taehyungnak is feltűnt, hogy fordítva látja a világot, de annyira sem vette a fáradtságot, hogy megforduljon, egyszerűen csak lecsúszott a földre, ott folytatta az alvást.

-Mmmmm. - csoszogott ki Yoongi, majd leült a mellettem lévő székre, és csak nézett ki a fejéből.

-Ő miatta van a hétfői gyűlés. - bökött rá Jin, mire felvontam a szemöldököm. - A többiek a tegnapi estét legkésőbb délutánra, de kiheverik. Mintha nem történt volna semmi. Na ezt, Yoongi csak holnap este fogja megtenni, és mivel neki kell a gyűlést tartania, ő nem hiányozhat. De persze ránk fogja, hogy miattunk kell hétfőre tenni. Igaz haver? - csapta fejen az említettet Jin, aki a nagy ütéstől lefordult a székről. Mi csak röhögni tudtunk rajta, kíváncsi vagyok vajon lesz-e nyoma.

-Hé! Hé te! Mit csinálsz ott? - hallottuk Jimin rekedt, mégis erőteljes hangját. Oldalra néztünk, és láttuk Namjoont szaladni, kezében valami kábel lobogott. Néha nekiütközött ennek-annak a nagy menekülés közepette, de sikeresen felállt és továbbindult.

-Csak kölcsönveszem! Majd visszaadom!

-Előbb nő ki az első ősz hajszálam! Add vissza, hát már el sem kéred? Csak fogod és viszed? - futott utána Jimin, de megbotlott a szőnyegben, így csak nézte, ahogyan a "tolvaj" megszökik zsákmányával, és egy alapos vergődés után a földön, megadóan kiterült. Majd oldalra feküdt, és tekintete találkozott a miénkkel.

-Mit vitt már el? - röhögött Jin, mire Jimin csak sóhajtott.

-A hosszabbítót.

-Mert neki nincs? - kérdeztem, mire Jin elröhögte magát.

-Hát, most már van.

Odamentem Jiminhez, felsegítettem a földről, majd leültettem az asztalhoz. Egy ideig csak bámult rám, majd megszólalt.

-Jó volt a buli, mi? - kérdezte.

-Jobb lenne, ha emlékeznék is valamire.

-Tényleg. Hol van az ingem? - nézett magára. Jin, mint valami nagy bölcs, nekitámaszkodott a pultnak, és úgy szólalt meg.

-Az egyik haverod azt hitte rá, hogy kabát.

-Nem volt túl vékony ahhoz? - kérdeztem, mert a két ruhadarab között, valamilyen különbség mégiscsak van. Hogy lehet már azt összekeverni?

-Hidd el, Jisoo - nézett rám Jimin, de úgy, mint aki valami hétpecsétes titkot oszt meg velem. - A részeg embernek nincs határa, sem pedig érzése. Ő még a fagyasztóra is azt fogja hinni, hogy kályha. 

Ezen a hasonlaton már csak nevetni tudtam, és mindketten csatlakoztak hozzám. Közben pedig azt néztük, hogy a többiek hogyan vakarják össze magukat és próbálják kitalálni, mi történt előző este.