Őrült szomszédok I.(BTS) ~ Befejezett

2.rész

Éppen valami nézhető után kutakodtam a TV-ben, mikor valaki halkan kopogtatott az ajtón. Kinyitottam, majd Jimin lépett be rajta, és szép kényelmesen végigdőlt a kanapémon. 

-Igen, bejöhetsz. - néztem rá, mire elnevette magát. Leültem mellé, ő pedig közelebb csusszant hozzám, és átkarolta a vállam.

-Mit szólnál, ha rendeznék neked egy üdvözlő partit? Tudod, megünnepelni hogy ide költöztél, meg minden. 

-Oh..ez kedves, erre nem számítottam. De miért tennél ilyet? 

-Mert kedvelem az új szomszédot, és szeretném ha jól érezné magát. Na?

 -Itt? - néztem körbe. 

-Fenéket. Nálam! Van bárpult, diszkógömb, sőt, még ágyak is, ha esetleg kiütne a pia, és nem tudod hazavonszolni magad. Szuper mi? 

-Aha...nagyon. És mikor gondoltad? 

-Ma este. 

-Ma?? Hiszen holnap..

-Holnap szombat. Ne izélj már annyit, jó lesz. 

-Hát..oké.

-Remek! Estére legyél készen. - csapta össze a tenyerét, és ezzel ott is hagyott. Folytatni akartam a tévézést, mikor hirtelen sutyorgás csapta meg a fülem. Ijedten kaptam fejemet a konyha fele, majd megfogva az első kemény tárgyat, ami a kezembe akadt (jelen esetben egy váza) óvatosan a hang irányába indultam. Mikor törtek be ide egyáltalán? Még a végén kiderül, hogy a lakások között van titkos ajtó, meg folyosó, és a képkeretben a szemek mozognak, mint a kísértetkastélyokban. Kinéztem a fal mögül...és sehol senki. Akkor honnan jön a hang? Minél közelebb értem a konyha falához, annál jobban ki tudtam venni, mi a kiabálás témája, majd felismertem Hoseok hangját. De őt magát nem láttam sehol. 

-Taehyung! Nem tudnál kulturáltabban étkezni? Minden egyes csámcsogást hallok! - kiáltotta át a falon.

-Maradj csöndben, te, tudom ám, hogy mit néztél valamelyik este! Nem szégyelled magad? 

-Tudod mit? Nem szóltam, csámcsogj nyugodtan! Ahogy jól esik! 

Ezek hihetetlenek. Ahelyett, hogy átmennének egymáshoz, a falon keresztül ordibálnak egymással. De azt hogy? Ennyire vékony? Egyáltalán, hogyan jutott eszükbe bármi ilyesmi? Mi bajuk van ezeknek? 

 Kíváncsiságomon nem tudtam úrrá lenni, ezért tüsszentettem egy hatalmasat, majd feltevésem be is igazolódott.

-Egészségedre szomszéd! - jött Hoseok hangja, én pedig el voltam képedve, egyre többször a nap során. Minél régebben lakom itt, annál érdekesebb a hely. 

-Mi van már megint? - ordította Taehyung, én pedig leültem egy székre, mert úgy gondoltam, elég vicces a dolog, érdekelt mi fog ebből kisülni. 

-Semmi. Jisoo-val beszélek! Üdvözöld őt is! 

-Hellóóóó! - üvöltözött nekem a dilis tag, amire visszaköszöntem. Majd eltűnt egy rövid időre, aztán hirtelen megint kiabálni kezdett. 

-Ma este buli lesz! 

-Tudjuk! - kiabáltunk egyszerre, majd folytattuk a beszélgetést. Megdöbbentem saját magamon, mert simán átmehettem volna valamelyikhez egy kis csevejre. De nem, nekem a falon keresztül kell társalognom, mint valami elmebetegnek. Elképesztő, már most olyan, mintha mindig is közéjük tartoztam volna. Nem is tudom meddig beszélgettünk így, mikor mindenki elköszönt, mert eljött a készülődés ideje. 

-Van valakinek felesleges cukra? - kiáltott Namjoon, de választ már nem kapott. Elkésett. 

A szekrényem előtt állva néztem, mit is kéne erre a partira felvennem. Hiszen nem valami hivatalos, elegáns, egy farmer megteszi, nem igaz? Hozzá tornacipő és egy csinos felső, tökéletes. Nem túl kihívó, de azért megmutatja, milyen nő vagyok én. 

Az csengő nyolc körül megszólalt, az ajtóban pedig Jimin állt, de miután végig nézett rajtam, arca eltorzult. 

-Hogy nézel ki? - szörnyülködött, majd meg sem kérdezve, hogy engedem e, besietett a szobámba, és a szekrényben kezdett kutakodni. Végül hozzám vágott egy ruhát és egy pár szandált. 

 -Te ma díszvendég vagy. Azért az én bulimnak is van színvonala. - sértődött meg, és a nappaliban megvárta míg átöltözöm. Miután megelégedett azzal, amit lát, felvonszolt a második emeleti lakásába, ahol már javában folyt a buli, és mindenki, aki mellet csak elhaladtam, kedvesen köszöntött. Nem voltak sokan, pár ismeretlen, aki gondolom Jiminhez tartozik, és a szomszédok. Ahhoz képest viszont úgy tűnt, mintha százan lennének, a zene ordított, és megpillantva Yoongit tudtam, hogy a mai is sokáig fog tartani. Nem csak egy üveg vodkát kapott, de még a zenét is ő keverte. Bezzeg ha azt kérem tőle, hogy nézze meg mi baja a csapnak, egyből elfárad vagy valami dolga akad hirtelen. Jellemző. 

Viszont új arcot nem láttam, ebből pedig azt szűrtem le, hogy Jungkook nevű szomszédom nem jött el. Odamentem ahhoz az asztalhoz, amin a pizza, meg a fene tudja mennyi féle süti és alkohol volt, és egy tányérra rá-raktam egy-két dolgot. Majd óvatosan kisurrantam, és Jungkook ajtaja felé vettem az irányt. Bekopogtattam, azonban semmi. Tudtam, hogy otthon van, hiszen belülről kilátszott valamennyi fény, ezért még egyszer bekopogtattam, de választ nem igazán kaptam. Helyette papír ütközött lábamnak, amit felvettem, és úgy olvastam rajta lévő sorokat. 

" Mit akarsz? " állt a papíron, én pedig nem tudtam mit kellene most mondanom, vagy kezdenem a helyzettel. Ha igaz, amit a többiek mondtak nekem a gyűlésen, akkor egy antiszociális személlyel van dolgom, nem fogja értékelni amit érte teszek. 

-Hoztam neked kaját. Ha már nem jöttél el a bulira. - szóltam be, mire újabb papír ütközött nekem.

" Köszönöm. Tedd le a lábtörlőre, majd sétálj el. Menj vissza a lakásba. ". 

Azt hittem rosszul látok. Legszívesebben visszavittem volna, de ha már elmondtam neki, ne legyek bunkó. Így hát lepakoltam a cuccokat, és visszamentem. Az ajtót viszont résnyire nyitva hagytam, és onnan néztem mit fog tenni. Először csak kikukkantott, hogy megnézze, tényleg elmentem e. Körbenézett, a sütiket megszagolta majd felvette és bement. Mint valami kutya. Hihetetlen. Mit gondolt, mérget adok neki? Miután meggyőződtem arról, hogy elfogadta ajándékomat, visszamentem a nagyszobába, ahol Jin hirtelen elém állt. 

-Mit adtál neki? - kérdezte összehúzott szemekkel, én pedig meglepődve néztem rá.

-Mi vagy te? Térfigyelő kamera? 

-Mondhatjuk. Meg híradós, időjárás-jelentő, napilap, pletykarovat...

-Elképesztő vagy - néztem rá, de választ nem kaptam, mert Taehyung elhúzott és egy üveg sört nyomott a kezembe. Nem nagyon érdekelte, hogy kérek e bármit is vagy nem. 

-Köszönöm, de nem szeretem. - toltam vissza az üveget hozzá. 

-Ebben az esetben válassz. De józan nem maradhatsz. 

Ahogyan körbenéztem az italok között, inkább éreztem magam kocsmában, mint egy házibuliban. Minden féle ital van ott, egy alkoholistának maga a Paradicsom. A puncs mellett döntöttem, majd minél többet ittam, annál jobban éreztem magamat. A többiek hangulata is a tetőfokára hágott, én pedig elhanyagolva a kényelmet, lefeküdtem a szőnyegre, és elmerültem az álmok tengerében. Azt még éreztem, hogy Taehyung matracnak néz, és rám fekszik, de utána már minden kikapcsolt.