Őrült szomszédok I.(BTS) ~ Befejezett

15.rész

Yoongi

-Gyerünk már, az ég áldjon! - ütögettem az antennát, már lassan két órája. Fogalmam sem volt, mi a baja, a számlákat fizettem. Tovább vizslattam a nagy tárgyat, mikor megakadt a tekintetem a kábeleken. -Mi a szar? - kiáltottam, mikor megláttam az elvágott kábelt, mellette pedig az ollót. Annyi esze bezzeg nem volt annak a szerencsétlennek, hogy a tárgyat eldugja. -Melyik baromarcú, tökkelütött, utolsó... - kezdtem a szitkozódást, mikor egy rendőrautó parkolt le a ház előtt. 

Ijedten kaptam feléjük a fejemet, majd lábaimat kapkodva indultam az ajtó felé, hogy ha elkapnak, tudjam bizonyítani, hogy itt lakom, és nem lopni készülök. Azonban hiába húztam, rángattam a kilincset, nem nyílt az ajtó. Ezek a szemetek kizártak! 

-Nyissa ki! - hallottam bentről az egyik rendőr hangját.

-Higgye el biztos úr, én lennék a legboldogabb, ha ki tudnám nyitni! - szóltam, magamban pedig átkoztam a napot, mikor ezeknek megengedtem, hogy ideköltözzenek. 

-Ne szórakozzon. Nyissa ki, vagy betörjük! 

-Nem szórakozom, esküszöm. Nincs nálam kulcs, ki lettem zárv... - nem tudtam befejezni a mondatot, az ajtó kivágódott, engem pedig olyan erősen talált pofán, hogy könnyek szöktek a szemembe. 

-Ismeri ezeket az embereket? - tartott elém egy képet, én pedig először kérdőn, majd döbbenten meredtem rá. Mindenki rajta volt, aki ebben a házban lakik, még Jimin is. Úgy néztek ki, mint a rabok, kócosan, szakadt ruhákban, és mérges tekintettel. A fele társaság ájult volt. 

-Igen. Ebben a házban lakik mindegyik. Kivétel ő, ő nemrég költözött el. - mutattam Jiminre. 

-Kérem, jöjjön velünk a rendőrkapitányságra, a barátai már várják magát. - húzott fel a földről, majd maga előtt tolva ültetett a rendőrautóba. Mi a fészkes fenét csináltatok már megint?! 

Jin

-Utoljára mondom el magának, nem adok a fánkból! - ordított az arcomba az egyik rendőr. - Örüljön, hogy még nem raktam be a rács mögé! 

-De most miért ilyen irigy? - fakadtam ki. - Éhes vagyok, maga egy kicsit sem sajnál? 

-Én nagyon meghúznám magamat ezek után. - lengette meg előttem a mutató ujját fenyegetően. - Balhét rendeznek egy szórakozóhelyen, ok nélkül beindítják a tűzriasztót, verekednek és még ezek után az evésre gondol? Kissé vastag a bőr a pofáján, nem gondolja? 

-Na vegyen vissza. - álltam fel, de Jisoo, aki mellettem ült, visszarántott a székre. - Ha nem akarja, hogy kiteregessem hogy csalja az asszonyt, szépen beszéljen velem! - szóltam rá a férfira, aki lesápadt, majd elénk tolta az egész fánkos dobozt, és halkan suttogni kezdett. 

-Legyen jó, és egyen csendben. - paskolta meg a fejemet, én pedig megkínáltam a többieket a frissen szedett fánkból. 

-Mit fogunk most tenni? - görbült le Taehyung szája. - Soha nem voltam még itt, főleg nem bilincsekkel a kezemen. Félek, én nem akarok börtönbe menni. 

-Ne aggódj. - dőlt neki Hoseok. - Nem lesz semmi baj, nem csináltunk mi olyan nagy dolgot, ami miatt itt kellene töltenünk az életünk hátra lévő részét. 

-Most komolyan. - szólalt meg Jimin tele szájjal. - Honnan tudtad, hogy félrelépett? 

-Az legyen az én titkom. - mondtam szórakozottan, miközben tömtem magamba a fánkokat. Az igazat megvallva, a viselkedéséből, a többiekkel való társalgásából, és a testbeszédéből jöttem rá arra, hogy nincs minden rendben a házasságában, így csak mondtam valamit, ami eszembe jutott, és ezek szerint eltaláltam. Hirtelen dühös és hangos léptekre lettünk figyelmesek, fejünket pedig mindannyian a bejárat felé kaptuk. Kivéve Jihoont, ő még mindig ki volt ütve. Szó szerint. Egy mérges Yoongi lépett be, majd mikor meglátott minket, szikrákat szórva indult el felénk.