Őrült szomszédok I.(BTS) ~ Befejezett

6.rész

-Akkor...segítesz nekem? - kérdezte, és akkor sem tudtam volna neki nemet mondani, ha akartam volna. Úgy nézett rám a szemeivel, mintha csak én menthetném meg a sorsát, rendesen belefájdult a szívem. 

-Persze. - mosolyogtam rá, és simítottam végig a karján, bár nem volt olyan jó ötlet, mert automatikusan elhúzódott. - És ha gondolod, akkor köztünk marad, nem mondom el senkinek. Bár biztos vagyok benne, hogy itt szó szerint, még a falnak is füle van, de tőlem nem megy ki a dolog. - biztattam, mikor olyat láttam, amit eddig még egyszer sem: mosolyt az arcán. Közben felállt, és az ajtó felé igyekezett. -Várj. - szóltam utána, mire kérdőn megfordult. - Miért pont hozzám fordultál ezzel? - kérdeztem.

-Mert itt te vagy a legnormálisabb. - válaszolta egyszerűen, majd kilépett, vagyis inkább kifutott az ajtón, majd eltűnt a folyosón. Ezzel a kijelentéssel nem tudtam vitatkozni, kétségtelen, hogy itt mindenkinek hiányzik fentről egy kerék, vagy ha esetleg mégis van, gyenge a csavar. A lényeg, hogy eltökéltem, mindent megmozgatok annak érdekében, hogy Jungkook megkapja...Yejint. Mert bármennyire is hihetetlen, és számomra felfoghatatlan, Jungkook fülig szerelmes Yejinbe. Állítása szerint annyira gyönyörű lány, állandóan nézi a kis kukkolón, ami az ajtóra van szerelve. Ez kissé perverznek tűnik, de ebben a házban már nem ér meglepetés. Itt minden lehetséges. Gondolatomból Jin zökkentett ki, amint szép kényelmesen leül a kanapémra, én pedig már meg sem kérdeztem, hogy ki engedte be, az is lehet, hogy átjött a falon. Csak a kezébe nyomtam egy pohár gyümölcslevet, és leültem mellé. 

-Miről beszéltetek? - vágott a közepébe, én pedig azt hittem leesek mellőle. 

-Mi? - néztem rá döbbenten. 

-Tudom, hogy valami fontosról beszéltetek! Hallani akarom mi volt az! - követelőzött. 

-Te jó ég! Mi történt? Van valami, amiről te nem tudsz? - néztem nagy szemekkel, és láttam, hogy tényleg bántja, ha nem tud mindig mindenről. 

-Képzeld el, van! És ez piszkosul idegesít! Én mindig mindenről tudok, soha nem hagytam ki egyetlen pletykát, információt, verekedést, szakítást, különböző szaftos beszélgetéseket sem! És ez alól ti sem vagytok kivételek, tudni akarom mi volt a téma! - hisztizett, én pedig nevetni kezdtem. 

-Hát akkor el kell, hogy keserítselek, Jungkook a lelkemre kötötte, hogy ne beszéljek róla senkinek. Én pedig tartom a szavam. - vontam vállat. 

-Ezt nem teheted. Mi lesz, ha belehalok a kíváncsiságba? 

-Az élet megy tovább. - nevettem, mire felállt, és az ajtó felé vette az irányt. 

-Ezzel még nincs vége Jisoo! Akkor is tudni fogom miről beszéltetek, ha az lesz az utolsó dolog, amit életemben hallani fogok. Bár biztos sokáig fogok élni, mert ha meg is halok, azt is tudni fogom előre. - gondolkodott hangosan, majd eszébe jutott eredeti szándéka, és feltrappolt egészen a másodikra. -Jeon Jungkook! Azonnal nyiss ajtót, és mondd el, mit beszéltetek Jisoo-val! - ütögette szerencsétlen srác ajtaját, én pedig szórakozottan hallgattam, ahogyan próbálkozik. Ekkor valaki kopogtatott az ajtómon, és mikor kinyitottam, Yejin állt velem szemben. 

-Zavarlak? - kérdezte. 

-Nem. Miért? 

-Akarsz velem vásárolni? Szükségem lenne néhány dologra, gondoltam elhívlak magammal. - vonogatta vállát, én pedig bólintottam. Úgy sincs most semmi dolgom, és én is régen voltam vásárolni, ki tudja, látok-e valami érdekeset. Közben Hoseok is csatlakozott hozzánk, amit sejtettem, mert ha közös programról van szó, ő többnyire mindig jelen van. Ha az a program pedig vásárlás, akkor ő maga olyan, mint a pénz. Nélküle lehetetlenség elindulni. Míg megvártuk, hogy ő is összeszedje magát, Jin rontott ki Namjoon lakásából, egy szerszámos ládával a kezében.