Őrült szomszédok I.(BTS) ~ Befejezett

20.rész

Még legalább három nap kellett ahhoz, hogy kiheverjem a megfázást, és újra csinálhassam a teendőim. Hoseok a mai napot választotta a közös programoknak, én pedig boldogan néztem ki az ablakon. A Nap kellemesen sütött, de nem volt túl meleg sem. Azt viszont nem mondta el, hogy mit fogunk csinálni, így fogtam magam és átmentem hozzá, hogy segítsen abban, mit vegyek fel.

-Jobban vagy? - kérdezte Jimin a folyosón, miközben közelebb lépett hozzám, és szorosan a karjai közé vont. Szívem azonnal hevesen reagált, majdnem kiszakadt a helyéről. Jaj, Jimin, ha tudnád mit teszel velem...

-Igen. - dadogtam, majd arrébb húzódtam.

-És hova mész? - faggatott tovább.

-Ma Hoseokkal töltöm a napot, és azt akarom megtudni hova megyünk, mert nem tudom mit vegyek fel. - mondtam neki, közben reménykedtem, hogy bármilyen érzelmet is le fogok tudni olvasni az arcáról. De semmi.

 -Jó szórakozást! - kacsintott, majd felsietett a lépcsőn. Megsemmisülve álltam egy helyben, a tudat pedig egyre mélyebbre ásta magát elmémben. Semmit nem érez irántam, nincs közöttünk semmi, egy egyszerű szomszéd-barát kapcsolatnál. Mielőtt könnyeim felszínre törtek volna, megembereltem magamat, és elhatároztam, hogy a mai nap csak arra fogok koncentrálni, hogy Hoseok is, és én is jól érezzük magunkat, és ne legyen egész végig keserves és világfájdalmas arckifejezésem. 

-Szia! - üdvözölt boldogan az ajtóban, majd megfogva a kezemet behúzott a lakásba. - Nemsokára mehetünk. 

-Éppen ezért jöttem. - néztem rá, ő pedig annyira kétségbeesett arccal nézett vissza, hogy elnevettem magamat. - Nem lemondom a programot. Azt akarom kérdezni, hogy mit vegyek fel. Mert nem mondtad meg hova megyünk, így nem tudom mit fogunk csinálni, milyen ruhába menjek. 

-Ó. - nevetett ő is. - Kényelmesbe. Ha neked jó lesz egy melegítő, akkor abba. Ne legyen vastag, de azért ne fázz meg ismét. Készülj el, húsz perc múlva lemegyek hozzád.

-Rendben. - vigyorogtam, majd visszaindultam a lakásba. Oldalamat már bökte a kíváncsiság, de nem akartam türelmetlennek tűnni, ezért inkább szépen kivárom, hogy mit is fogunk csinálni ma. Már nem okozott meglepetést Jin jelenléte a lakásban, lassan már olyan, mint egy kellék. Intettem neki, majd a szobámba igyekeztem valami kényelmes után kutatva úgy, ahogyan Hoseok mondta. 

-Mit fogtok csinálni? - kérdezte, majd kifeküdt az ágyamon. 

-Nem tudom, nem mondta meg. Annyit mondott, hogy kényelmes ruhába menjek, ha akarom, az lehet melegítő, szóval nem egy elegáns étterembe megyünk. 

-Na jó, én tudom hova mentek. Mondjam el? - ült fel, én pedig gyorsan odaugrottam mellé, és befogtam a száját. 

-Ne! Legyen meglepi, ha most megszólalsz, komolyan mondom, kidoblak az ablakon. - néztem rá fenyegetően. Ijedten bólintott, így levettem kezemet a szájáról. 

- A Han folyó mellé, biciklizni meg piknikezni! - vigyorgott, majd kifutott a szobából, egészen a folyosóra. 

-Jin! - szaladtam mögötte, majd beleütköztem Hoseokba. - Most nézd meg, elkotyogta mit fogunk csinálni! - mutattam mérgesen a pletykagép után. Amint hazajöttünk, tuti megfojtom. - Így már nem lesz meglepetés. - görbült le a szám, viszont Hoseok nem mondott semmit, egyedül az arca pompázott piros színekben. -Mi a baj? - néztem rá furán, ő pedig csak nagyot nyelve végigmért tetőtől talpig. Követtem tekintetét, majd akkor tudatosult bennem: tulajdonképpen egy szál fehérneműben ácsorgok előtte. Vigyorogva pillantottam rá, majd hangosan felnevettem. - Csak nem zavarba hoztalak? - böktem ujjammal az arcába, mire kelletlenül elmosolyodott.