Több mint barátság /NamJoon ff./

Eső

-Menjél már hazaaaa! Fáradt vagyok! -próbálom kilökdösni a szobám ajtaján, sikertelenül.

-Őrült vagy? Ki nem teszem a lábamat! Fél tizenegy van! -fordul el, majd visszaül az ágyamra.

-Akkor másszál ki az ablakon!

-Nem akarok! -az idegemre megy.

-Olyan vagy, mint egy gyerek. -ülök le mellé, feladva a hazaküldését. -A földön fogsz aludni, csak szólók!

-Nekem jó. -dől be az ágyamba.

-Mondom a földön! -gurítom le az ágyról, ezzel nagyot koppant a földön. Remélem, hogy anya nem.....

-HaeRa! Mi volt ez? -hallom anya üvöltését lentről. -Felmegyek!

O-óóó. Ez nem lesz így jó. Nagyon lesz lesz jó!

-Namjoon, irány az ágy alá! -utasítom halkan

-Hogy hova? -értetlenkedik.

-Gurulj már be az ágy alá, te hülye! -ugrok le mellé a földre, hogy segítsek neki az elbújásban.

-Mi volt ez a hangzavar, HaeRa? -jön be kopogás nélkül anya az ajtómon.

-Semmi különös, csak leesett a.... telefonom! Igen, a telefonom! -próbáltam a leghihetőbb kifogást kitalálni, de nem nagyon győztem meg vele anyát.

-Az volt olyan hangos, mintha egy ember esett volna le? -húzta fel szemöldökét hitetlenkedve. Nem hiszem el! Kifogásokat nem tudok gyártani se anya, és Namjoon ellen se. ( milyen értelmes mondat xd )

-Hát.... igen

-Aludj! -ezzel ki is ment a szobámból. Hú, ez meleg helyzet volt.

-Elő jöhetsz, Namjoon. Elment.

-Segítenél? Ha már igy begyömöszöltél.... -nyöszörgött Namjoon az ágyam alól.

-Add a kezed -guggolok le, közben megfogok barátom kezét.

-Ja, még valami -nyit be anya újra az ajtón, mire én sokkos állapotba kerültem, így Namjoon kezét is elengedtem. -Ki van az ágyad alatt, Hmm? -nézett mérgesen rám anya.

-Na-namjoon. -mondom ki nevét, mire anya arca megenyhült.

-Jaaaa. Nem ment még haza? -mosolygott. Mi a?

-Nem? -néztem félve anyára.

-Akkor remélem sokat tanultatok! -csapta össze tenyereit -Ajánlom, hogy holnap jó jegyet hozzál haza, mert ha nem-

-Oké-oké, értem! Most kimennél? Ja, és Namjoon itt alszik, ugye nem baj. Jó neki a föld is. -magyarázom anyának.

-Oké? -és ezzel ki is ment végre.

-Húúú. Mázlim van, hogy téged szeret az anyám. -segítek újra kihúzni őt az ágyam alól.

-Láttam a halálfélelmet az arcodon, mikor visszajött. -nevetett halkan.

-Haha, biztos jól szórakoztál. Tessék! -dobtam neki egy pokrócot, és egy párnát -Jóéjt! -feküdtem be az ágyamba.

-Ennyit kapok? Semmi jóéjt puszi? Gonosz vagy! -nyávogott, mint egy ötéves kislány.

-Minek neked a jóéjt puszi? Hisz' érett 17 éves férfi vagy! Ráadásul nem olyan a kapcsolatunk, hogy ezt kéne neked adnom!

-De lehetnénk olyan kapcsolatban.... -hallottam meg sátáni nevetését. Oké? Ez ijesztő, főleg Namjoon-tól.

-Jóéjt! -fordultam a fal felé.

*Fél óra múlva*

Nem birok aludni!