Több mint barátság /NamJoon ff./

Esküvő

-Tudom, hogy ez nem ide illő, de holnapra meg vagyok hívva egy családi eseményre, és Hanui most nincs olyan állapotban, hogy el tudjon, kísérni, így már csak te maradtál... -magyarázta el a dolgokat.

-Milyen családi esemény? -kérdeztem komoly arccal.

-Esküvő. A unokanővérem férjhez megy, és én is meg vagyok hívva.

-Miért nem mész egyedül? -fontam össze a mellkasomnál a kezemet.

-Mert csak akkor mehetek, ha viszek valakit. És az a valaki csak egy lány lehet.. -hajtotta le a fejét.

-Jaj, Nami, engem akartál volna vinni? De ari vagy! -tette jobb kezét a szívére Hanui. Teljesen meghatódott.-Bár nem tudom, hogy mitől.-

-Oké. Elmegyek veled. -álltam fel. -Holnap lesz, igaz?

-Igen. -állt fel ő is.

-Mikorra jössz értem?

-Tízre ott leszek előtettek.

-Jesszus isten! Fél kettő van! Mennem kell! Sziasztok! -kapom fel a táskámat, és rohanok ki a szobából.

-Várj, HaeRa! Elviszlek! -kiabált utánam Nam.

-Nem kell, köszi!

***

Alig aludtam három órát. Amint felkeltem, elmentem zuhanyozni, hajat mostam, és most éppen a sminkemet készítem. Nem vagyok otthonos ebben a csicsázós dolgokban. Elég egy enyhe alapozó, egy kis babarózsaszín rúzs, egy kis rózsaszín szemhéjpúder, és kész is. Ruhának egy bordó egybe ruhát veszek fel, amiből kilátszik a vállam, és csipkés. Ez a legelegánsabb öltözetem. Mellé egy fekete magassarkú, és díszítés ként pedig egy gyöngyfülbevaló. Ez a ruha messze eltér az alap öltözetemtől, mivel az annyiból áll, hogy felveszek egy sima nadrágot egy pólóval vagy egy pulcsival. Semmi extra cucc. Sminkelni se szeretek. Túl sok idő. Még egyszer végignéztem magamon a tükörbe, és el se hittem, hogy ez én vagyok. Mint valami hercegnő úgy sétáltam le a lépcsőn, és anya elé érve megfordultam.

-Hogy nézek ki? -kérdeztem egy enyhe mosollyal.

-Kivel találkozol, hogy ennyire, ismétlem ENNYIRE kicsinosítottad magad? Csak nem egy fiú? Elvisz egy elegáns étterembe? Vagy egy hajóútra? Biztos gazdag, ha ennyire kiöltöztél. -húzogatta szemöldökét egy sunyi mosollyal.

-Semmi ilyesmi. Nam-al esküvőre megyünk. -vontam meg a vállam.

-ÚRISTEN!! De hisz' még nem is kért apádtól engedélyt! És mi ez ilyen korán? -akadt ki anya.

-Mi? NEM! Anya, Namjoon-nak az unokanővérének az esküvőjére megyünk. Engem kért meg, hogy kísérjem el, mert Hanui nincs olyan állapotban, hogy vele tudjon menni. -magyarázom, közben a kezeimet lengetem ide-oda.

-Még valami. -tette fel maga elé az egyik kezét -Mikor békültetek ki?

-Anyaaa! Mennem kell! Szia -nyomtam egy puszit az arcára, majd felkapva a kis táskámat, kimentem a ház elé, és vártam. Hogy mire? A csodára. Namjoon 15 perc késéssel érkezett meg, amit szóvá is tettem.

-Meg kéne tanulnod az órát, Namjoon. Látom nem az erősséged.

-Majd az esküvő után -indította el a motort -Figyelj, meg kell kérjelek valamire -fújta ki a levegőt.

-Mi lenne az? -vontam fel az egyik szemöldökömet.

-A családból mindenki azt hiszi, hogy a barátnőmet viszem, szóval...

-Én a barátnőd vagyok. Már vagy 5 éve. -fordultam fel idegesen.

-Nem olyan barátnő... OLYAN.