Több mint barátság /NamJoon ff./

Kaland mellékhelyiségben

Az óráinknak vége, így az utam, vagyis helyesebben az utunk a kémia teremhez vezetett.

– Aah, már megint itt vagy, HaeRa? – fogta a fejét a tanárnő. – Mikor szoksz már le erről?

– Tudja tanárnő, hogy maga a kedvencem – integettem mosolyogva az angol tanárnak.

– Bárcsak az angol is ilyen jól menne – vett elő egy vagy ezer oldalas könyvet. – Üljetek le valahova, és maradjatok csendben – nyitotta ki azt az óriási könyvet, majd kopogás nélkül bejött még pár ember. Yoongi és még a többi. – Fiúk, komolyan ennyire szeretitek a hétfőket? – fújta ki lassan a levegőt az angol tanár. – Oké, nincs mit tenni. Külön foglak titeket ültetni! A következő párok pedig : HaeRa és TaeHyung, Changbin és Felix, Namjoon és Yoongi, Jungkook és JeongIn! És mostantól mindenki csöndben marad, és ha egy árva szót is meghallok, mert jön Mr. Dae! És szerintem ezt senki nem kívánja – vette fel szemüvegét a tanárnő, és elkezdte lassan lapozni az a rohadt vastag könyvet. Szerencsére a NamGi páros mögöttünk ült, így végig tudok levelezni Namjoon-al.

HaeRa : Szia Nam :D

Namjoon : Csak miattad kerültem ide. :/

HaeRa : Mondtam már, hogy bocsi

Namjoon : Ehhez még száz bocsánat se lenne elég!

HaeRa : Akkor mi tenne boldoggá? A barátságunk érdekében

Namjoon : Hogy a mink érdekébe? O,O

HaeRa : Most komolyan, Nam.

Namjoon : Jó jó. Hát... Talán legközelebb ne rángass bele engem is a büntetésekbe. :/

HaeRa : Ennyi? Phh, ez könnyű lesz

NamJoon : Ja, és még valami.

HaeRa : Hm?

Namjoon : Eljössz velem hétvégén valahova?

HaeRa : Ez randinak számítana?

Namjoon : Mi? Nem! Csak gondoltam jó lenne, semmi több.

HaeRa : Ja oké. Benne vagyok. De csak délután!

Namjoon : Te nem változol. :D

HaeRa : De te se :DD

– Tanárnő! – állt fel helyéről Changbin.

– Haaah – fújta ki a levegőt. – Mi az? – nézett kérdően és egyaránt fáradtan az angol tanár Chnagbin-ra.

– Kimehetek mosdóba? – kérlelte a tanárt.

– Mi vagy te, óvodás? Ülj le, és várd meg a csengőt! – mondta unottan a tanár.

– Kérek, tanárnőőő! – kezdett el már szinte sírni. Micsoda egy férfi.

– Mintha óvodásokkal lennék körülvéve... – fogta a fejét. – Jó, de siess! – és ezzel Changbin el is tűnt. Öt perc után se jött vissza, amit Jungkook meg is említett halkan.

– Lehet, hogy meghalt? – néztem fapofával az ajtót, gondolkodást színlelve.

– Hogy mi?! – kezdett kétségbeesni.

– Jaj, csak vicceltem! – kezdtem el halkan nevetni. – Olyan kis naiv vagy, Jungkook – nevettem a legesleghalkabban, amennyire csak tudtam. – De tényleg, hol lehet? – kezdtem el tényleg gondolkodni a lehetséges dolgokon. Lehúzta volna magát a wc-n? Lefejelte az ajtót? Megfulladt a csapban? – Tanárnő! Changbin még nem jött vissza – jelentettem a tanárnak, aki a szemüvege alól rám pillantott, majd felemelte a fejét.