Több mint barátság /NamJoon ff./

Vihar

Reggel amikor felkeltem, Nam magához szorítva szuszogott mellettem. Mosolyogva néztem pár percig, majd nyomtam egy gyors puszit arcára, és kibontottam magam karjai fogsága közül. A konyhába sétálva csináltam egy pohár kakaót, és leülve az asztalhoz iszogatni kezdtem. Lassan kifújtam a levegőt, és elgondolkodtam a tegnap estén. Felnevettem, ahogy visszagondoltam arra a pillanatra. Nem szép dolog, de nem tudom visszatartani a nevetésemet. Beraktam a mosogatóba a bögrét, és visszamentem Nam szobájába. Leültem az ágy szélére, és mint egy pedofil, mosolyogva bámultam az alvó egyedet. Ahogy néztem az arcát, egyre gyorsabban kezdett verni a szívem, és azt akartam, hogy felkeljen, és végre megölelhessem. Kicsit közelebb ültem hozzá, és végigsimítottam arcán. Az orra kicsit megmozdult, és a szája is megrándult. Lassan kinyitotta szemeit, és egyenesen az enyémekbe nézett.

-Jó reggelt. -simítottam még egyszer végig arcán.

-Jó reggelt. -mosolyodott el, és behúzott maga mellé az ágyba. -Hogy aludtál? -kérdezte, ahogy fejét a nyakhajlatomba fúrta.

-Elég jól. -mosolyogtam boldogan.

-Olyan aranyos vagy, mikor alszol. -dörmögte nyakamba, amibe a gyomrom beleremegett.

-Te is eléggé cuki vagy akkor. -nevettem fel, majd vele szembe fordultam. -De azért örülök, hogy végre felkeltél. -bújtam hozzá.

-Milyen bújós vagy ma. Bűntudatod van? -kérdezte nevetve, mire én lassan belenéztem szemeibe. -Jól gondoltam. -húzott teljesen közel magához, és apró puszikkal lepte el nyakamat. -Elmegyünk ma randizni?

-Lehet róla szó. -mosolyogtam, majd kifészkelődtem mellőle.

-Menjünk el kirándulni! -veti fel az ötletet, ami nekem is eléggé tetszik.

-Oké. De hova? -állok vele szembe.

-A hegyekbe? Jövő hétvégén mondjuk? -húzogatta szemöldökét mosolyogva.

-Oké. Kell már egy kevés kikapcsolódás. -mentem ki a szobából.

-Okké, ezt a hetet bírjuk ki, és péntek este indulunk! -ölelt meg hátulról Nam.

-Be kéne jelentkezned valamelyik hotelba vagy tudom is én hova. -nevetek- De azt inkább rád bízom. -fordultam vele szembe, és mosolyogva rátettem jobb kezemet a vállára. -És tényleg... -gördült le ajkaimról a mosoly. -Holnap suli! -ültem le a kanapéra magam elé meredve.

-Hát jah... -vonta meg vállát lezserül Nam, és ő is leült mellém.

-Persze neked ez nem gond, hisz mindig készülsz.

-Szeretnéd, hogy segítsek? -kacsintott rám egy féloldalas mosollyal.

-Perverz! -csaptam meg gyengéden vállát, majd elnevettem magam.

-Mit fogunk csinálni, ha elmegyünk a hegyekbe? -kérdezte kezemet megfogva. Ráhajtottam fejemet vállára, és felhúztam lábaimat.

-Kikapcsolódunk. -hunytam le szemeimet.

-Álmos vagy? Pedig nemrég keltünk fel. -simított végig arcomon.

-Kint szakad az eső, ráadásul még dörög meg villámlik is.

-Félsz a vihartól, vagy mi?

-Csak álmos leszek ilyenkor. -kerestem a kényelmes helyet a vállán, de egyszerűen sehogy nem volt kényelmes.

-Gyere ide -húzott az ölébe. Ráhajtottam fejemet a mellkasára, és újból lehunytam pilláimat.

-Így már kényelmes.. -motyogtam alig hallhatóan. Lassan elkezdte simogatni a hátamat, majd nyomott egy puszit a fejem tetejére.