Több mint barátság /NamJoon ff./

Esküvő 2

Reggel mikor felkeltem, Nam még mindig magához húzva aludt. Próbáltam kiszabadítani magamat kezei közül, de hiába. Olyan erősen fogott, hogy az már hihetetlen.

-Nam -suttogtam halkan -Kelj fel..

-Nem akarok -húzott még jobban magához.

-Pisilnem kell... Engedj már el -simogattam kezét, mire nagy nehezen végre elengedett. -Köszi -nyomtam egy puszit pofijára, majd kirohantam a vécére. Elvégeztem a teendőmet, majd felöltöztem a tegnapi ruhámba. Igazából ez az egyetlen normális alkalmi ruhám, szóval így is úgy is ezt kell felvennem. De itt nincs smink, szóval haza kell ugranom.

-Nam -sétáltam vissza a szobába, ahol Namjoon már felöltözve ült az ágy szélén.

-Hm? -emelte rám a tekintetét, majd felállt.

-Haza tudnál gyorsan vinni? -mentem közelebb hozzá, majd gyorsan megöleltem. -Mi az? Mikor csak simán barátok voltunk, akkor is így köszöntünk egymásnak, ne nézz már így rám... -fordítottam el a fejemet.

-Miért kell haza vigyelek? -fordította vissza fejemet maga felé államnál fogva.

-Mert gondolom nincs egy egyedül élő fiúnál sminkkészlet. -aha, gondoltam.

-De, van. -mondja full komolyan.

-MIVAN??!! MIÉRT VAN NÁLAD SMINK? -lépek el tőle.

-Nyugi, nem az enyém, csak mikor Hanui itt aludt.. itt..hagyta.. -mondta a tarkóját vakargatva.

-Aha.. Mikor Hanui itt aludt.. -tettem össze kezemet a mellkasom előtt, megsértődést színlelve.

-Naaaa -ölelt meg oldalról -Te is idehozhatod legközelebb a sminkjeidet.

-Persze, a ruhásszekrényemet ne hozzam?

-Ha szeretnéd -vonta meg a vállát mosolyogva.

-Azt lesheted barátom -léptem el tőle.

-Tudod, hogy szeretlek~

-Jó, mindegy. Használom akkor azokat. Készítsd elő az autót. -utasítottam, majd a fürdőbe vissza mentem, és elkezdtem a sminkem, ami csak szimpla alapozóból állt, és egy enyhe tusból. Számra raktam egy kis pink szájfényt, és késznek nyilvánítottam magam. Mikor kimentem a nappaliba, Nam sehol nem volt, így kimentem a bejárati ajtó elé, ahol megláttam az autót. Kiszállt belőle barátom, és bezárta az ajtót. Beültem mellé a kocsiba, és már mentünk is egy újabb csodás.. esküvőre. Mikor odaértünk, majd' leesett az állam. Hogy a jó életben lehet ennyi vendég?!

-Hova parkoljak? -kérdezte kétségbeesve Namjoon.

-Nem tudom... -törölgettem a szememet, de sajnos még midig ugyan olyan sok autó volt a környéken. -Komolyan! Elhívta az egész bagázst?

-Úgy látszik.. Amúgy -halkult el -Tetszeni fogok az apádnak?

-Biztos. -vontam meg a vállam, mire ő azonnal ideges lett -Nyugi. Apám csak örülni fog, hogy találtam egy olyan embert, mint te -simítottam végig jobb kezén.

-Mit értesz az alatt, hogy ''olyan embert, mint én''? -kérdezte felém fordulva.

-Okos vagy, mellesleg jóképű, nagy lelked van, és gondoskodó. Apa örülni fog, ha én azt mondom, hogy boldog vagyok veled. -mosolyogtam el a végét.

-Most komolyan -tette kezét drámaian a szíve helyére -Meghatódtam. Olyan aranyos vagy, amikor ilyeneket mondasz -vette fejemet két keze közé -Szóval boldog vagy velem?

-Nem, csak kitaláltam. -nevettem -Amúgy igen.

-Megígérem, hogy örökké boldoggá foglak tenni. Soha nem hagylak el. Ígérem -ölelt magához.