Több mint barátság /NamJoon ff./

Munka

Tegnap Nam hazakísér, de nem volt valami vidám. Nem keresett este, és nem beszéltünk az óta. Jól van?

Viszont ma kezdek a boltban. Eddig még nem volt részmunkaidős állásom. Nagyon izgulok, hogy mi lesz. De mindenek előtt találkozni szeretnék Namjoon-al.

Gyorsan elővettem a telefonomat ( mert nem volt nálam ), és tárcsázni kezdtem Nam számát.

-Mit akarsz? -szólt bele idegesen.

-Én vagyok, Nam.

-Ja, bocs. Másra számítottam.. -fújta ki lassan a levegőt.

-Mi volt tegnap? -kérdeztem félve attól, hogy bármi történt köztük.

-Újra össze akar jönni velem. -mondta kicsit megkönnyebbülve.

-És te akarod? -kérdezem aggódva, hogy igent mond.

-Szerinted? -vágta rá azonnal.

-Igen? -kérdeztem már szinte suttogva.

-Igen, össze jövök vele újra! -kiabálta idegesen, majd rám csapta a telefont. Legördült arcomon egy kósza könnycsepp, majd drámaian letöröltem.  Nem tudom mire vélni az előbbit. Nem lehetett kivenni, hogy igazat mond, vagy nem. De hamarosan indulnom kell a munkába, nem késhetek első nap.

Felálltam az ágyamról, majd átöltöztem valami kényelmesebb ruhába.

Mivel este, vagyis inkább éjszaka hideg van, felkaptam egy kapucnis pulcsit, a táskámba beledobáltam a cuccaimat, és elindultam.

****

Rögtön első nap a kasszában. Ez nem semmi. Még azt se tudom, hogy ez a valami, hogy működik.

Olyan hajnali 1 felé betévedt egy körülbelül 20 éves férfi, aki gyorsan lekapta a polcról a dolgokat, és máris jött a pénztárhoz fizetni.

-Jó napot. -köszöntem, majd számolni kezdtem. Hogy a jó életbe működik ez a cucc??

-Még nem láttalak itt. -mondta egy perverz mosollyal.

-Igen, mert új vagyok. -mondtam mosolyogva. Vagyis próbáltam valami mosoly szerűt varázsolni arcomra.

-Á, értem. -kuncogott -Megkérdezhetem a nevedet?

-Őőő... HaeRa a nevem... -mondtam már félve. Hogy mennyi fura ember van.

-Milyen szép neved van. -bólogatott -És mond, hány éves vagy?

-4500 won lesz. -kerültem ki a kérdést.

-Tessék -adott pénzt, és én csak könyörögtem, hogy annyi legyen. Hát nem. Ilyen a szerencséd, HaeRa. Gyorsan visszaadtam a visszajárót, de ahelyett, hogy átvenné, hosszasan fogta a kezemet. Egy fél perc után elegem lett, és leraktam a pultra a visszajárót, és a telefonomért nyúltam.

-Még találkozunk -intett egyet, majd kisétált a boltból. Hallani lehetett, akkora kő esett le a szívemről.

Talán nem volt valami jó ötlet, hogy pont éjszakásnak álltam be, és nem reggelisnek, ami mellesleg lehetetlen lenne ( mert nem titok, lehetetlen reggel felkelni ),vagy délutánosnak.

Egy gyors üzenetben megírtam a történteket Nam-nak, aki természetesen nem irt vissza. Leültem a kis székre, ami a pult mögött helyezkedett el, és nyomogatni kezdtem a telefonomat. Este kezdek 7-től, és hajnali 2-kor fejeződik be. Még volt tíz perc a váltásig. Feszülten ültem egyhelyben. És jött a legrosszabb rész. Betévedt 3 emberke, akik nem tűntek valami kedvesnek. ( Ki tűnne kedvesnek, aki az éjszaka közepén be megy komor képpel egy boltba, most komolyan? ) Gyorsan dobtam még egy üzenetet Nam-nak, és felálltam, és üdvözöltem a három betévedt embert.