A kutya (Befejezett)

184-es számú tesztalany

- Molly, készen áll a műveletre? - kérdezte a göndör, szőke hajú vékony nő a szinte üres, fehér teremben, az egyetlen berendezés néhány orvosi ágy volt, az egyiken egy kamasz lány feküdt, megkötve, hosszú, fekete haja lelógott a fekvőhelyről.

- Igen hölgyem, Dr. Witney, készen állok - felelte halkan, közben a plafont bámulta.

- Akkor kezdhetjük - felelte a fiatal doktor, majd felnézett - Számítógép, nyissa a kapszulát.

Ajtók bezárása, kapszula nyitása 3...2...1... - szólalt fel visszhangozva egy férfi robot hang.

A doktor elhagyta a szobát, a padló pedig szétnyílt az ágyon fekvő, fiatal lány előtt, onnan kis emelvény bújt elő, azon egy tömör, húsból és bőrből álló tojás. Molly behunyta a szemét, és várta aminek meg kell történnie. A tojás nyálkás teteje négyfelé nyílt ki, benne valamilyen lény kezdett el mocorogni. Apró, pókszerű lábak nyúltak ki először gyors kis mozdulatokkal, majd egyre inkább lehetett látni a bőrszínű, lapos, mégis testes és széles férget, ahogy kimászik a meleg vackából. Elrugaszkodott a tojástól, egyenesen a lány arcára, amit tökéletesen befedett, majd hosszú farkával körbetekerte a nyakát és elszorította, de csak annyira, hogy eszméletét veszítse, közben egy húsos csövet dugott le a torkán és órákig meg sem mozdult.

A doktorok az időt mérték, minden percben jegyzeteltek és az órát bámulták a megfigyelő teremben. A lény, ami ráakaszkodott Molly arcára, éppen petékrt helyez el mélyen a testbe, hogy ott valami más keljen ki.

- Dr. Greyhold, a testet a megszokott módon tüntessük el? - kérdezte a hölgy.

- Igen, kérem. Vigyék le az alsó emeletekre, miután az arctámadó ledobta magát - felelte az idős doktor mély hangjával, miközben jegyzetelt.

  Az arctámadó nevezetű parazita csak órák után vált le a fejről, de már holtan. Molly ezek után percek múlva ébredt fel köhögve, mély levegőt véve. Körültekintett, lábai és kezei még mindig meg vannak kötve, de a mellkasánál lévő kis átlátszó, csőalakú inkubátor új volt a számára.

- Uhh... Pontosan mi is fog történni, doktornő? - kérdezte, miközben fejét forgatta keresve Dr. Witneyt.

- A lény, ami rád akaszkodott, petét ültetett beléd, ami bármelyik percben kitörhet, de az is lehet, hogy csak órák múlva - válaszolta a doktornő.

- T-tessék?! - ijedt meg Molly -De hiszen azt mondták nekem, hogy egy speciális kísérletre jelentkeztem! Ez gyilkosság! Hogy fogok így hazamenni? Apámnak akartam szánni a pénzt, hiszen beteg! - ordította sírva.

- A pénzt elküldjük a családodnak mindenképpen. Igen, ez egy speciális kísérlet, egy speciális létformával.

- Szedjék ki belőlem, azonnal! - kiabálta a lány, közben próbált kiszabadulni.

- Sajnálom Molly, nem lehet, már túl késő. Már mérjük az állat kitörési idejét, ami bármikor megtörténhet - jelentette ki a doktor. Molly teljesen bepánikolt, tehetlen volt, végtagjai erősen le lettek kötve.

Nem történt még semmi, a lány megkérdezte kisírt szemekkel, hogy mióta fekszik ott. Dr. Greyhold hűvös hangon csak annyit válaszolt, hogy még csak néhány órája. Elmondása szerint a többi lénynek, akik már felnőttek kellett egy nap, mire kitörtek a gazdatestből. A leghosszabb kikelési idő amit felírtak, három napnyi volt. Az alany meredten felnézett a plafonra, és várt. Órákig mozdulatlanul, ritkán pislogva bámult felfele várva a fájdalmas kínhalált. Dr.

Witney már oltotta volna le a lámpákat, amikor is Molly teste rángatózni kezdett, amitől fájdalmasan őrjöngött. Witney azonnal beleszólt a mikrofonba, sürgősen szüksége van két asszisztensre a 184-es alany kikeléséhez és elszállításához. Két fehér köpenyes jelent meg perceken belül és szinte futottak az ajtóhoz, de már onnan látták, hogy, az áldozat mellkasa már púposodott.