A kutya (Befejezett)

A királynőért!

Szinte két hétig, megállás nélkül a hó csak szakadt, az emberek nem győzték elkotorni az utakról, hogy tudjanak közlekedni. Hőfújó gépekkel olvasztották meg a sok havat, a vizet pedig a csatornákon engedték le, amit később újrahasznosítanak. Ez idő alatt viszont rohamosan nőtt a xenomorphok száma, az embereké pedig csökkent. Habár fele annyian voltak, mint az emberek a városban, háromszor olyan veszélyesek voltak.

Weyland csapata felkészült a királynő elfogására. Negyven katona, negyven társával. A civilek nagyja viszont még mindig tiltakozott a szörnyek használata ellen. Ki akarták írtani őket, de nem tehettek semmit, főleg, hogy a cég saját szintetikusait használta őrnek, akik inkább hasonlítottak kék katonaruhába bugyolált zombikra, mint emberekre, a pupillájuk helyén pedig egy W van, hangjuk robotikus. Erősebbek az átlag robotoknál, és kegyetlenebbek is. Régen illegálisak voltak, de Weyland őrként kezdte őket használni.

A kiképzett emberek xenomorphait sárga festékkel jelölték meg, hogy meg lehessen különböztetni őket az ellenségesektől. Emellett rájuk lettek tetoválva embertársuk kódszáma, ami egyiknek sem tetszett, de alig egy másodperc alatt kész voltak vele. A xenomorphokat légpárnás szállító harcigéppel vitték, a katonákat pedig egyszerű utasszállító lebegővel. A fészektől nem messze álltak meg, nagyjából száz méterre. Kihajtották a harci szörnyeket a járműből, akik feletteseikhez siettek. Weyland a központból irányította a csapatot. A küldetés egyszerű volt: a praetoriánusokat, a királynőt és Verzumot elkapni, a többi xenomorph pusztuljon. Weyland nehezen szánta magát erre, hiszen ő minden példányt csodál, de a számuk drasztikusan magas, elszaporodtak és terjeszkedni kezdtek. Először a feketéket küldték be, hogy felmérjék a terepet a rájuk szerelt kamerákkal. A dobpajzsukhoz amivel hallanak, szereltek egy-egy apró hallókészüléket, hogy a katonák messziről is képesek legyenek parancsot leadni nekik, miközben figyelik őket. Mivel falkában vadásztak, nagy volt köztük az összhang.

A kamerákon jól látható, hogy a fészek üres. Elküldték a felderítőket a királynő helyiségébe, de meglepő módon ő is eltűnt. Valami nem stimmel, és ezt a chippel ellátott lények is érezték. Akármennyire is blokkolva lett az agyuk egy része, ők életük végéig anyjukat fogják védeni. Ösztönösen de mindannyiuk elkezdte a királynő szagát követni. Az embereik próbálták megállítani őket, de hiába, a lények nem álltak meg. Kénytelenek voltak bevonulni a szörnyek után. A fészek még mindig kihaltnak tűnt, viszont a sziszegések és visszhangzó, halk sikoltások nem ezt súgják.

A plafonról az az undorító nyálka csöpögött hígabb változatban némelyik szerencsétlenre még rá is ment, ami nem a legkellemesebb. Radaron követték a szelídített szörnyeket, akik a fészek legalsó szintjén álltak meg. Amikor az odaértek, látták, hogy konfliktus helyzet van, ezért távolabbról figyeltek.

A boly két felé szakadt. Volt az egyik, ahol az anya és leghűségesebb gyermekei, a másik pedig a három praetoriánus, 184-el az élen, és a többi gyávább egyed, akik inkább az őrök mellé álltak. A negyven xenomorph mikor megjelent, egy időre befejezték a harcot. Weyland mindent rögzített, hogy többet tudhasson meg. A chipesek látták a szituációt. 184-es úgy gondolta, hogy az Öreg Hölgy már nem méltó, sőt, nem képes egyben tartani a bolyt, főleg Verzum miatt, aki emberekkel barátkozik. Verzum jóval nagyobb társa elé állt. Kihúzta magát kétlábon és vicsorgott. Weylandparancsot adott ki és 184-es ellen fordította idegen katonáit, akik anyjuk mellé álltak és az őrzőre vicsorogtak. Meg kellett védenie az anyát, hiszen ő is a tervébe tartozik, na meg ő nevelte fel még akkor is, ha a koronás lény nem így gondolja. Eközben a katonák a járatokban bújkáltak és a kamerákon keresztül figyelték az eseményeket.

Amikor a gyávább egyedek látták, hogy a három praetoriánus hátrányban van, ők is átálltak az anya oldalára. 184-es nagyon dühös lett, visítozott és hörgött, de ezt mind abbahagyta egy pillanatra. Ember szagot érzett. Az egész fészek tőlük bűzlött. Összetette a fejében, hogy miért jelent meg hirtelen negyven társa félig sárga testtel, akiket nem ismer annyira.

Egyszer csak rájuk ordított, mintha csak az kiabálná, hogy "árulók!". - Ekkor a normális katonák berontottak, és lőni kezdtek 184-re és a többi alsórendű xenomorphra. Hamar rájöttek, hogy ez egy rossz ötlet volt, ugyanis még két őrző is előttük állt jóval vastagabb páncéllal, fogazattal és karmokkal. 

A harc során az emberek egyik fele meghalt, a másik fele pedig kimenekült a mélyből, mit sem törődve a szörnyekkel, akik ott maradtak. Amíg a fajháború tartott, a maradék katona ki tudott menekülni gond nélkül.

A királynő mivel már nem volt a méhhez kötve, szabadon járkálhatott. Saját lábain állt mostmár, a két fél közé állt, 184-el szemben. Mindenféleképpen őt támadta. Nem akarta megölni, csak kiűzni a fészekből. Viszont gyermeke nem adta ilyen könnyen magát. Sok testvérét megölte, aki az útjába állt, az Öreg Hölgy azonban lábával letaposta az őr farkát, nyakát és mellkasát pedig karjaival tartotta, a fejét pedig fejelni kezdte. Addig csinálta ezt teljes erőből, míg 184-es fel nem adta és elmenekült a fészekből. A királynő felüvöltött, a kisebbek pedig követték.

Az ünnepet viszont saválló lánc hálók rontották el, amik a elkapták a királynőt. Egy gép elkezdte kihúzni, gyermekei próbálták kiszabadítani, de a lánc túl vastag és erős a fogukhoz. Verzum is hiába köpködte, reménytelen volt a próbálkozás. Az Öreg Hölgy rájuk kiabált, hogy maradjanak a fészekben, ne merjék követni, nagyon veszélyes. Weyland talán most először látott érzelmi kötődést az alattvalók és anyjuk között, ahogy szinte sírva visonganak utána a felszínre követve őt és végignézve, ahogy elviszik.

Verzum persze utána rohant az osztagnak. Rohant ahogy egy rohanótól ez elvárható, de alig érte utol a járművet. Egy hatalmas szikla alatt állt meg lihegve. A nyál csak csörgött a szájából, ahogy próbált megpihenni.

A szikla tetejéről 184-es figyelte guggolva, egy ideig csendben. Egyszer csak odasziszegett neki kicsit aggresszívan, mire Verzum felkapta a fejét. A nagy szörny fölé állt, hogy éreztesse vele, most ő dominál. Verzumot okolja mindezért, és ha ő nem lenne, már rég ő lehetne a királynő, hiszen csak a legintelligensebb lehet a következő. Verzum nem kezdett el verekedni vele, hiszen sokkal véznább és kisebb volt, itt a szabadban pedig előnye sincs, csak elfutni. A száműzött őrző most elengedte a kutyát, de nem akarta mégegyszer meglátni, csakis holtan. Verzum felfogta és ott is hagyta, mielőtt bármilyen harcba folyna bele. Anyjának nincs helye ott bent, így ki kell újra szabadítania. A királynőért bármit, főleg ha az életét kell megmenteni.