A kutya (Befejezett)

Májusi hó

Stevenek megadatott a lehetőség Weyland által, hogy kimerészkedjen a falakon túlra Verzummal. Mr. Weyland, mielőtt elvitte a fiút, védőruházatot adott neki és gázmaszkot. Felvették a sárga gumiruhát magukra, majd elvezette egy ajtóhoz amiről csak kevesen tudnak. Mielőtt kimerészkedtek volna, elmondta a fiúnak, hogy kint teljesen más minden és nem az fogja őt fogadni, amit ő valaha elképzelt. Welyand kinyitotta a fémajtó, amin porfelhő szökött be a falakon belülre. Verzum azonnal kiszaladt az emberek mellett a szabadba, de Steve csak pár lépést tett előre, szája tátva maradt a látványtól ami fogadta őt, és nem a jó értelemben. A fák feketék és kopaszok, a talaj homokos, a ritka talajnövényzet pedig beteg, sárga volt. Sehol egy élőlény sem volt, ahogy növényzet sem maradt, minden kopár és kihalt volt, meg a felhők sem tűntek bizalomgerjesztőnek.

- Mégis... Mi történt? - kérdezte Steve ledöbbenve - A tabletekben sokkal zöldebb a vadon. Itt.... Miért ilyen halott minden...? - kérdezte Steve hitetlenkedve, hangján lehetett hallani a csalódást.

- Tudod ez bonyolult - kezdett bele Weyland - A 2300-as háború borzalmasan kihatott az ökoszisztémára és az emberekre. Az akkori keleti uralkodó, Sung-Jung kifejlesztett egy olyan bombát ami csak két kilométeren belül volt halálos, de a hatósugara egész Amerikára kiterjedt, ami radioaktivitást okozott az egész kontinensünkön. Az állatvilág és a növényzet 80%-a kipusztult, az emberek kétharmadával együtt. Tönkrement a gazdaság, nem teremtek zöldségek és gyümölcsök, ha pedig mégis, ehetetlen volt a rengeteg méreg miatt. Ekkor bontottunk minden államot tizenkét körzetre, húztunk fel falakat és kezdtünk újra mindent. Persze itt kint a megmaradt állatvilág apró százaléka alkalmazkodott a nyolcvan év alatt, így a gyomruknak nem árt meg a beteg, száraz növényzet. A bomba kilövése után Sung-Jung rejtélyes módon meghalt, mi pedig elzárkóztunk a többi kontinenstől. Később Oroszország és Franciaország is melléjük csatlakozott, azóta is ellenállnak a cégemnek. Igyekszem a kapcsolatot építeni a külvilággal, a többi országgal odaát, hogy újra megnöveljem a teljes hatalmam. Ezért kellenek a Xenomorphok, hogy megfélemlítsük őket, hogy együttműködjenek velünk. Tökéletesen lopakodnak a sötétben, kitin páncéljuk van, minden irányból halálosak, a kutyád pedig képes savat köpni- magyarázott el mindent Weyland.

Steve mostmár megértett mindent. Az emberek a városban, akik 300 után születtek, nem tudnak szinte semmiről, hiszen senki nem utazhat el külföldre, csakis a falakon belül lehet mozogni és most már érti miért. Sokáig nézték még a kihalt tájat, ami Verzumnak különösen tetszett és felfedezett mindent a közelben. Az ő szervezetének nem szükséges az oxigén. A vadonban lévő levegő túlságosan káros az emberekre nézve, de ezt a falak kint tartják, így a városokban mondhatni tiszta, emberek számára biztonságos oxigén van.

Az égre pillantottak. Fekete, sűrű felhők közeledtek, de nem esőt hozott. A férfi és a fiúvisszamentek a biztonságos fal mögé, ami megvédi az embereket ettől a sugárzó időjárástól és elrejti az emberek szeme elől. Verzumot is magukhoz hívták, aki engedelmesen követte őket.

Mr. Weyland a labor felé sétálva egyszer csak rátért a lények tűrőképességére. Rengeteg szituációt és időjárást szimuláltak egy csapatnál, kibírják kevés oxigénnel is, sokáig bírják a víz alatt, a hideget is rendkívül jól viselik, a meleget viszont nem annyira. A tűztől a legtöbbje fél, ha pedig felgyújtják őket, egy idő után felrobbannak. Egyszóval ha az időjárás drasztikusan lehűl, sokkal gyakrabban, és erőteljesebben fognak támadni.

Steve ettől megijedt, hiszen az idő napról napra egyre hidegebb, kérlelte a férfit, hogy menjen vissza az emberekhez és mentse meg őket, ez így nem mehet tovább. Ha meg akarja nyerni a háborút, csak xenomorphokkal nem fog nyerni, emberek is kellenek, akik hisznek benne. Weyland nem idegesítette fel magát, hiszen ő is pont ugyanezt akarta.

Visszamentek a laborban. Mr. Weyland kinyitott egy kicsi garazsat, amiben egy négy személyes lebegő jármű várta őket. Vízcsepp alakja lehetővé tette a gyorsabb és hatékonyabb mozgást. A férfi beindította, ekkor a jármű felemelkedett és 50 centire a föld felett lebegett. A szörny épphogy befért mögéjük, kényelmesen elhelyezkedett és onnan figyelte a városi fényeket. Steve kicsit félt Verzum miatt, hogy egy ilyen apró helyiségbe van összezárva vele, de igyekezett nem pánikba esni, amikor a szörny egyszercsak hozzáért véletlenül a farkával.

Weyland egy hatalmas, magas épületnél állt meg. Egyedül ő szállt ki, Steve maradásra intette Verzummal, amíg nem jön vissza, ne szálljon ki semelyik sem. Steve amíg várt, addig a karján lévő óráját bekapcsolta és azon játszott. Kivetített egy hologrammot, ami érzékeli az emberi ujjat. Egy űrhajós játékkal játszott, közben Verzum figyelte a tevékenységet, mindenféle furcsa hörgő, sziszegő hangot kiadva.

Hirtelen Stevet a nagymamája hívta, aki aggódott érte. Az unoka felvette és köszönt neki, de az idős asszony nagyon féltette a fiút, mindenfélét kérdezett tőle. A fiú megnyugtatta, hogy minden rendben van, éppen egy kocsiban vár, míg a főnöke elintéz néhány papírmunkát. Pár percig még beszélgettek, utána elköszöntek egymástól és letették.

Verzum kinézett az ablakon, aggresszívan hörögni és sziszegni kezdett. A fiú erre felfigyelt, és látta, hogy két férfi közelít az autó felé, nem tűntek barátságosnak. Szólt Verzummal, hogy másszon ki a túl oldalon, és bújjon el. A lény így tett, mire bemászott a csatorna rendszerbe, a két harmincas körüli idegen már oda is ért a lebegőhöz, a szörnyet nem vették észre.

- Szép kis jármű! - mondta az egyik, szakállas, férfi a combjához rögzített kis táskáját fogva - mondd csak, nem eladó? - kérdezte a járműre könyökölve.

- Nem az enyém, de szerintem nem eladó - felelte nyugodtan Steve.

- Tán loptad? - kérdezte a másik kuncogva, aki alacsonyabb volt a szakállasnál, de látta a fiú rémült arcát - Csak vicceltem! Gyere, szállj ki egy kicsit! - próbálta kedvesen mondani, de Stevenek esze ágában sem volt kiszállni. Ekkor a szakállas hirtelen kirángatta az anyós ülésről aggresszívan és mrgütötte az arcát. Eközben az alacsonyabb megpróbálta elindítani a gépet, de a kulcsot nem találta. Steve karjával védekezett, közben rúgdosódott, hátha eltalálja valahol. A férfi ledobta a fiút a földre és ott hagyta.

- Kenny beindítottad? - kérdezte barátját, de az nem válaszolt. - Kenny! Beindítottad?! - semmi. Benézett a lebegőbe, de Kenny már nem ült ott. Egy vércsíkot vélt felfedezni, ami egy konténerhez vezetett - Kenny? Kenny! Ez kurvára nem vicces! - kiabált idegesen, de Kenny még mindig nem válaszolt. Odament a konténerhez és felnyitotta. A fekete szörny ráugrott, torkát kezdte marcangolni. Steve nem teljesen volt magánál, csak azt látta, hogy egy xenomorph felé sétál két lábon, farkát csóválva, karjait messze tartva a testétől, miközben vicsorog.

A fiú a szörnyhöz szólt, ám valami másképp nézett ki rajta. Hátán négy csőszerű szerv volt ott, rájött, hogy baj van. Gyorsan észbekapott és próbált hátrálni. Verzumot hívta, de úgy tűnt hiába. Az ellenséges xenomorph a levegőbe ugrott, hogy rávethesse magát a zsákmányára, ám oldalra repült. Verzum hamarabb ráugrott és leszorította a földre. Rákiáltott egy nagyot, védte a fiút, mintha az ő vacsorája lenne. A nagyobbik féreg megértette, miután a kutya elengedte, sietve eliszkolt. Nem volt mintás a koponyája, egyszerű gyűjtögető volt. Csak egy katona, nem harcos. Verzum odament a fiúhoz hörögve és felállította.

Hirtelen Weyland hangját hallották meg. Steve odanézett a hang forrásához, ami egy hatalmas kivetítő volt az épületeken a város minden részén, így mindenki láthatta. A hóról beszélt és a szörnyekről. Elmagyarázta, hogy a hideg feleleveníti őket, de létrehozott egy chipet ami megszelídíthet majdnem minden xenomorphot. Az emberek féltek és dühösek voltak. Az emberek nagyrésze meg akarta ölni, de vannak akik hittek neki és bíztak a szavaiban. A két fél egymás ellen fordult, egymással veszekedtek, ordítottak egymással, de amikor az első hópelyhek leszálltak és a xenomorphok visítása csendült fel a messzeségben, mindenki elhalkult. Ekkor tudatosult mindenkiben, hogy talán mégis baj van. Ha elszabadulnak a xenomorphok és elfoglalják a várost, majd a falakon túlra jutnak, ez lesz az emberiség vége.