A kutya (Befejezett)

Béke(?)

Mire Verzum leért a csatamezőre, az összes Xenomorph befejezte a harcot. Steve egy romok közti lyukat talált menedékként, ott bújt el a szörnyek elől es onnan a rádión keresztül szólt az összes katonának, hogy fejezzék be a harcot, a királynő meghalt. Látta Verzum kameráját, ahogy mászik lefelé, de valami még aggasztotta őt: Vajon mi lehet a nagyapja osztagával? Nekik sikerült megállítani Weylandet? - A bombának már biztos robbannia kellett volna, gondolta.

Az amerikaiak közül, akik a robotokhoz értettek, azok lekapcsolták a harc módot távirányítással, így az androidok már nem támadtak senkire sem, csak álltak egyhelyben. Steve előmászott a lyukból, ekkor hívni kezdte őt valaki az óráján. Kivetítette az illetőt, Martinez volt az.

- Martinez? Hol van nagyapa? Sikerült megállítani Weylandet? Már úton vagytok?

- Szevasz kölyök! Rá tudsz csatlakozni az óráddal a még megmaradt hangszórókra és képernyőkre?  - kérdezte a katona nyúzott hangon.

- Megpróbálom, egy pillanat - felelte Steve, majd elkezdte nyomkodni az órát, próbálta rácsatlakoztatni a képernyőkre. Bár azokra nem is sikerült, de a hangszórókra rá bírta kapcsolni apró eszközét - Rendben, beszélhetsz! - mondta neki Steve.

- Köszönöm. Bajtársaim! - szólt az emberekhez hangosan, akik a xenomorphokkal együtt felfigyeltek - Habár 2300 óta nem volt ekkora harc Európa és Amerika között, most, aki kirobbantotta a harcot, halott. Vége a háborúnak, de így elvesztettük a bolygó vezetőjét! Azt javaslom, hogy az érintett országok üljenek össze tanakodni, hogy mi tevők legyünk! - javasolta magabiztos hangon -  Emellett a másik probléma, ami felmerült ugye, az idegen lények! Kiírtani nem tudjuk őket, hiszen rengetegen vannak! Szóval vagy együtt élünk velük, vagy továbbra is harcolni fogunk az életünkért ellenük! Maguk mit tennének? - tette fel a kérdést Martinez -  A csapatom parancsnoka elhunyt, viszont van egy igen különös unokája, aki szövetséget kötött az egyikükkel. Az a lény megérti a fiút, a chippel ellátott szörnyek pedig engedelmesen annyira, hogy ne öljenek meg minket!

- Ha szabad szólnom! - vágott közbe Steve - ez a Xenomorph, Verzum. Úgy gondolom, ő és a fajtársaik mégérdemelnek még egy esélyt! De nem itt, hanem egy másik bolygón! - javasolta a fiú. Mindenki összebeszélt, ez baromság, ezek szörnyetegek, hiába segítettek! Viszont Steve nem hagyta abba - Ha ez a lény nem létezne, akkor nem derült volna fény Weyland titkaira, és az a királynő talán még most is élne, és kipusztított volna bennünket! Most Verzumot követik, amíg ő nem üzen hadat, addig a többi se fog! De ezt a második esélyt máshol kell kapják, nem itt! Felvezethetjük őket egy űrhajóra, amit kilövünk majd egy adott bolygóra, ott élhetnek nyugodtan! - fejezte be Steve. Martinez a fiú mellé állt, támogatta őt. Így tett Dave és George is, aztán Steve hallotta a körülötte lévők hangját, hogy helyeselnek. Az amerikaiak, akik életben maradtak összeszedték az embereiket és a szörnyeiket, hogy visszautazzanak a kontinensükre. Már nem maradt sok xenomorph, a háború megtizedelte őket, aminek a többség nagyon is örült.  Rengeteg idő lesz, mire újjáépítik Franciaország városait, hogy elfelejtsék a most történt borzalmakat, de ez a tátongó nyílt seb szép lassan begyógyul majd.

Két héttel később

Steve a nagymamájával és húgával meglátogatták Herold sírját. Egészen Szentpétervártól hozták el, csak azért, hogy eltemethessék és megadják neki a megérdemelt kilépőt, hogy mindenki elbúcsúzhasson tőle. Szegény Mary szíve majd megszakadt, de örült annak, hogy ott vannak még az unokái és nem maradt teljesen egyedül.

Steve egyik nap elutazott a központba, ahol megépítették az űrhajót, ami csak és kizárólag a xenomorphoknak készült. A hajó összesen 130 xenomorphot volt képes befogadni, nagyjából ennyi maradt belőlük a csata után. Verzum felvezette őket a hajóra, ő ment fel utoljára. Steven kívül még Martinez és Fred volt ott, hogy ügyeljenek arra, minden rendben halad. Fred túlélte a sérülést, csak a lábát veszítette el.

Verzum leült Steve elé. A fiú megkérte a két katonát, had maradjanak egy kicsit kettesben a szörnnyel. Martinez és Fred kicsit furcsállták, de kimentek és teljesítették Steve kérését.

- Vigyázzatok majd odafent - mondta neki a fiú letörve. Úgy érezte, kezd megbocsátani neki, hiszen nem direkt ölte meg a szüleit, ez csak ösztön volt, nem tehet róla, hogy egy támadó a kutyáját szemelte ki, nem ő választotta. Az ösztönt pedig nem lehet módosítani, ez a faj örökké egy gyilkos vadállat lesz. Verzum hozzányomta a fejét Steve arcához, majd elhúzódott és beszaladt a hajóba. Steve lezárta a zsilipet és kiment a vezérlőpulthoz, ami a szomszédos azobában volt, egy megfigyelő ablakkal elválasztva. Ott beállította a koordinátákat a panelon.

Koordináták beállítva. Hajó megérkezik egy év múlva: Mars, C-2 gyarmatra. - szólalt meg egy robot - Biztosan akarja a kilövést? - Kérdezte meg. Steve egy kicsit habozott, de végül az igenre ment. A gép elkezdett visszaszámolni.

Hajó kilövése 10... 9... 8... 7... 6... 5... 4... 3... 2... Kilövés megkezdődött.

A fiú végignézte ahogy a fekete szörnyek hajója elhagyja a légkört, és miután már nem látta őket, csak azután sétált ki a teremből.

- Hova küldted őket, Steve? - kérdezte Martinez, amikor a fiú kilépett a teremből.

- Találtam egy bolygót a Cilka rendszerben, ott tökéletes lesz nekik - hazudta a fiú, szinte szemrebbenés nélkül.

- Helyes. Mi pedig lassan indulunk, hogy felderítsünk, hátha találunk még nem kikelt tojásokat - válaszolta Martinez. Steve bólintott, majd lassan elindult hazafelé.

Rengeteg emléke van ezekkel a lényekkel, főként ijesztő és kellemetlen, de soeem fogja elfelejteni őket. Ahogy sétált az utcan nézte, ahogy az emberek építik újjá a várost, takarítják a törmelékeket és hogy eltüntetik a harc által ott maradt nyomokat. Mindenki próbálta elfelejteni a xenomorphok által történt borzalmakat, de Steve emlékezni akart rájuk. Emlékezni arra, hogy mit is tanítottak ezek a lények. Már látta, hogy az ember egy mocskos, bűnös lény, amely csak a saját érdekeit nézi, és leigázza saját fajtáját, hogy ő kerülhessen a csúcsra. Sajnos a xenomorphok is kaptak ebből a mocsokból, de még így is ezerszer tisztábbak és tökéletesebbek az embernél. Ő a tökéletes organizmus, most már ő is belátja.