A kutya (Befejezett)

Szörny

- Verzum! Verzum! - Kiabált az udvaron korán reggel egy kicsi, szőke kislány. Még fiatal volt, aligha múlt négy éves, plüssel a kezében futott végig a kerten egészen a házőrzőhöz. Megsimogatta, közben mosolyogva beszélt hozzá. A Verzum nevezetű kutya csak feküdt egy helyben, most nem volt kedve játszani. A farkát kicsit megcsóválta, és megnyalta a kislány arcát, de más egyebet nem tett. A kisgyerek még utoljára megpaskolta a buksiját, majd visszaszaladt a házba.

Később egy festett, narancsvörös hajú nő jött ki otthoni ruhában, kezében egy fémtál, abban frissen főzött kutyaeledel. Eloldozta az állatot, majd letette elé a reggelijét. Verzum boldogan enni kezdett, mint aki ennél finomabbat soha nem kapott volna. Az édesanya is megsimogatta a fejét, majd ő is elindult a házba, viszont észrevette, hogy valami nem stimmelt a négylábúval. Evés közben morgott és myüszített, ez nem rá vall, mintha fájna valamilye. A nő figyelte egy kicsit, de mivel Verzum befalta az ételt, gondolta nem lehet komoly baja, így magára hagyta.

Miután a kutya befejezte a reggelit, az udvar hátsó részébe indult, hogy elvégezze a dolgát. Ezután visszaszaladt előre és lefeküdt az ajtóhoz a küszöbre, onnan figyelte az utcát félszemmel. Nemsokkal mögötte kinyílt az ajtó, amire felkelt és arrébb sétált. A családfő, egy világosbarna kócos hajú, magas öltönyös férfi nyitotta ki az ajtót, épp dolgozni indult, közben beengedte a kiskedvencet, aki örömmel besétált, de előtte megtörölte a mancsát a szőnyegbe, hiszen tudta, hogy koszoa lábbal nem mehet be. Nagyon okos kutya volt, sok mindenre meg lett tanítva az alap parancsokon kívül is.

Először a négy éves kislányhoz ment, hogy köszönjön neki, utána a nappaliba sétált, ahol egy jóval idősebb fiú ült a földön. Az állat szokásosan lefeküdt a szőnyegre, és nézte ő is a televíziót. Ma már minden ilyen készülék lapos volt, és akár a 10K minőséget is eléri. Az 10K televíziók életszerűbb képet adtak, a monitor homorú volt és plusz fényeffekteket adtak hozzá, egyes jeleneteknél pedig hologrammot. Steve leült Verzum mellé, majd ráfektette a fejét és úgy bámulta a Mars kalandorok című animációs sorozatot.

Verzum halkan nyöszörgött amiért a gyerek feje az oldalát nyomta. Sokáig tűrte, mert tudta, hogy nem akar rosszat kisgazdája, de egy idő után annyira fájt neki, hogy odakapott a fiú fejéhez, viszont nem harapta meg. A gyerek hirtelen felordított a kiszámíthatatlan mozdulattól. Anyja gyorsan odaszaladt, amint meghallotta fiát.

- Steve? Mi történt? - kérdezte tőle aggódva, közben figyelte a fiú és a kutya közti távolságot.

- V-Verzum. Meg akart harapni, pedig nem csináltam semmit, csak rátettem a fejem, mint mindig - magyarázta el Steve. Az anya nem szerette a kutyákat, egyedül Verzum kötődött hozzá, de harapós állatokat nem tűr a házban a gyerekei mellett.

Megragadta Verzum királykék nyakörvét, és kiráncigálta az udvarra. Az állat ettől agresszív lett, és akár a krokodilok, úgy próbálta kicsavarni magát a nő kezei közül. A nő rákiabált, amitől a kutya meghúzta magát, ezután két kézzel kivonszolta. Mikor kiért vele az udvarra, kizavarta a teraszra, majd becsapta az ajtót. Az eb szégyellni kezdte magát, amikor hallotta a becsapódó ajtót. Ezzel a kis akcióval biztos nem mehet be a házba egy darabig. Befeküdt a vackába, és délutánig ki se mozdult onnan.

Négy óra tájékán a nő férje hazaért. Észrevette, hogy állatuk búsan lógatja a fejét az odújából. Odament hozzá, és megsimogatta. Furcsállta is, hogy itt van kint, ilyenkor bent szokott várni rá az ajtó előtt ugatva. Ahogy simogatta, valamit észrevett rajta. Leguggolt hozzá és kihívta magához, majd az oldalára fektette. A mellkasa meg volt duzzadva, emellett hallotta, ahogy nehezen veszi a levegőt, hangosan szuszogott. Bement a házba és feleségéhez sétált a konyhába, éppen híreket olvasott.