A kutya (Befejezett)

Út Európába

Újra havazott. Épp akkor, amikor befejezték a fal újjá építését és azon belüli oxigén feltöltést. Mindenki kapott élelmet, vizet és tisztítószert jól elosztva az emberek közt. Herold és Steve elbúcsúztak Emilytől és Marytől, akik nem akarták ott hagyni a fiúkat. Emily sírt amiért itt hagyják őket, de Steve mondta neki, hogyha hazamennek, akkor újra együtt lehetnek.

A többi katona is elköszönt a családjától, és megkezdték a felpakolást a Cheyenne nevű szállító hajókra, amelyek egyszerre negyvennégy rakétát képesek kilőni, a hajó orránál pedig egy géppuska található, amely szinte 160 fokot képes megtenni függőlegesen. A hideg nem ártott meg a xenomorphoknak, de nem tűntek valamk aktívnak, miközben felvitték őket a hajókra. Ott nem rohangálhattak szabadon, ezért ketrecekben kellett utazniuk, amit ugye nem tűrnek el. Viszont előtte a lények fejére, hátára, farkára és végtagjaira festettek egy vastag csíkot, hogy véletlenül se őket találják el a katonák, ha elszabadul a pokol. Sárga és világoskéket használtak rajtuk, amelyek éjszaka foszforeszkálnak, így biztosan nem tévesztik őket össze az ellenséggel.

A ketrecbe először étellel próbálták becsalni a xenomorphokat, de ehhez túl okosak voltak a szörnyek. Utána megpróbálták erőszakkal, de azt még inkább nem tűrték el. Végül maradtak az ételnél. Betették a vacsorájukat a ketrecbe, és vártak. Vagy éhenhalnak és nélkülük mennek csatába, vagy szépen bemennek. Ez ment két napon keresztül, amíg nem az egyikük, Penge be nem adta a derekát. Szép lassan követte a többi is. Az emberek halkan becsukták mögöttük a rács ajtaját és lezárták.

Három hajóra pakoltak fel mindent. Felfegyverezett lég motorokat, mindenféle géppuskát, pisztolyt, több féle gránátot - köztük füst, villanó, és impulzus gránátot: Az impulzus ideiglenesen semlegesíti az elektromossággal működő fegyvereket és gépeket amiket Weyland igazán szeret.

Éjszaka indultak el a hajókkal. A xenomorphok nyugtalanok voltak, sosem utaztak semmi ilyesmin, furcsa érzés volt számukra a levegőben utazás. Visongtak és egymással kommunikáltak. Az őrzők persze egyedül voltak egy másik hajón az embereikkel, ezért aggódtak társaik miatt. Bízott benne mindenki, hogy kibírják az utat, és nem fog egyik sem megőrülni és kiszabadulni. Verzum se tudta elviselni a bezártságot, a szomszédja, 65-ös beletörődött, mint mindig, egész életében be volt zárva egy sötét lyukba, ezt a pár órát is túléli. A többi számozott is így fogta fel. A fészekből ők voltak a legidősebbek, így ők jobban ismerték az embereket.

Steve a pilótáknál ült, és beszélgetett velük. Elmesélték az életüket, a bevetéseiket, és Welyandről is elkezdtek beszélni. A fiú kíváncsian hallgatta őket, nagyon érdekelte a katonák története. A hajó egyszer csak, miközben beszéltek magától automatára kapcsolt.

- Ez meg mi a fene? Mike, te voltál?

- Én nem csináltam semmit Carl, azt hittem te csináltad - mondta Mike, amikor felugrott a képernyőn egy videómeghívás - Ki ez?

- Vedd fel, nézzük meg. Biztos ő állította át a hajót - mondta Carl, majd Mike elfogadta a meghívást. Mr. Weyland volt az.

- Üdvözlöm uraim. Sajnálom, hogy megzavartam önöket. Bizonyára úton vannak Franciaországba, hogy legyőzhessenek minket. De remélem nem felejtették el, hogy belőlem nem csak egy létezik. Jelenleg Oroszországban tartózkodom, és azt kérném önöktől, hogy csatlakozzanak az amerikai változatomhoz - ajánlotta fel - Viszont ha nem teszik, egy atombombát dobok közvetlen Párizsra, ami kihat egész Európára - közölte a tényeket, amitől a két férfi és a fiú megrémült.

- Először Amerika, most meg Európa?! - kérdezte felháborodottan Steve hátulról. - Maga beteg!

- Ó, te vagy a rohanó gazdája, milyen bátor fiú. Van 18 órájuk eldönteni, mi legyen a kontinens sorsa. - a mondat után kikapcsolt a videó.

- Bassza meg! - ordított fel Carl. - Hogy feledkezhettünk meg arról, hogy nem csak egy Weyland van?! - rúgott bele a falba.

- De hát... Ez hogy lehetséges? - kérdezte Steve. Mike felé fordult, és elkezdett magyarázni.

- Amikor Mr. Weyland átvette az egész bolygó felett az uralmat, egyedül nehéz volt neki ilyen meg olyan országokba utazni, másra pedig nem akarta bízni a melót ezért csináltatott magából még egyet. Hogy melyik a húsvér, emberi Weyland? Fene tudja. De a mása az eredeti emlékeit, gondolkodásait, személyiségét használja ugyanúgy, mondhatni össze vannak kapcsolva.

- Ezt te honnan tudod? - érdeklődte meg Steve. Mike csak annyit említett, hogy egyszer-kétszer egyedül lett hagyva az irodában, és körbenézett - Akkor ezért nem tudták megdönteni a hatalmát. Mert nem egy van belőle. Akkor ez azt jelenti, hogy nem leszünk elegen! Szólnunk kell mindenkinek! - azzal Steve felállt, és a rádióhoz sietett. Mike gyorsan megállította, hogy had beszéljen egy felnőtt, neki jobban fognak hinni. Odasétált egy falhoz rögzített digitális üveghez, és hangüzenetet küldött a másik két hajón ülő pilótáknak. Ők is átállították autópilótára a járműveket, és megbeszélték mihez kezdjenek. Heroldot is odahívták a megbeszélésre.

- Mi legyen főnök? Teljesen megfeledkeztünk a Weylandekről - kérdezte Carl letörten és kétségbeesetten.

- Nem tudom Carl... - mondta Herold aggodalmasan, de hamar kiötletelt valamit - Ketté kell oszlanunk. Én elmegyek húsz emberemmel és Vadásszal Oroszországba, ti pedig vigyétek el az összes xenomorphot, ott nagyobb szükség lehet rájuk.

- De bírni fogunk velük? Nem fognak elszabadulni?

- Mivel falkában vadásznak, és van egy jó nagy célpont, ami az ellenségük lett, nem hiszem, hogy probléma lesz. Ha mégis, tudjátok mit kell tenni - jelentette ki Herold, miközben a fegyverére mutatott.

A terv egyszerűnek hangzik. Leszállnak a határon, Herold elvisz egy hajót és egy marék embert, akik pedig maradnak, legyőzik a megszállást. Nem messze Párizstól leszálltak a hajók, a lényeket elővigyázatosan kiengedték, akik azonnal a szabad levegőre rohantak. Ösztönösen felmérték a terepet, de nem szöktek meg. Az óriások is körbeszaglásztak. Steve elbúcsúzott nagyapjától.

- Vigyázz magadra, papa! - ölelte át.

- Te is vigyázz magadra, ne menj harcolni, neked az egyetlen dolgod az lesz, hogy messziről irányítod Verzumot. Ha pedig nem térnék vissza, vigyázz Maryre és Emilyre! Te leszel akkor a férfi a háznál, megértetted?

- Rendben, de vissza fogsz jönni! Tudom. - jelentette ki a fiú, miközben megölelte.

- Jól van - megveregette a vállát, miután elengedték egymást - Jól van emberek! Ide hozzám! Indulunk! Vadász, te is gyere! - szólt mindenkinek. Vadász is elköszönt társaitól, majd felszaladt a hajóra. Az emberek is utána mentek, most nem zárták be, húszan elbírnak egy xenomorphal.

A Cheyenne felszállt és elhagyta a csapatot, egyenesen Oroszországba repültek. A másik két csapat teherszállító autókkal és lépegetőkkel folytatták az utat. Öt teherszállító xenomorphokkal volt tele, három pedig emberekkel, mindegyik automatikusan ment a cél felé. A járművek biztonságosak, persze ezt a xenokat nem érdekelte, nem igazán viselték itt sem a rázós utat, de fél órát töltöttek csak bent, azonnal kiengedték őket, amint megálltak. Ismét ugyanazt tették, amit az előbb, felfedeztek.

Steve egyedül maradt az egyik járgányban, ahonnan mindent látott, az összes xenomorph kameráját. Elindultak, elől a lépegetők, mögöttük a katonák, leghátul a xenomorophok, a sereghajtás a praetoriánusokra jutott. Nem nagy sereg, de talán pont elég, hogy segítsenek a franciáknak.

Messziről már látták az Eiffel-tornyot, de egyáltalán nem hasonlított régi önmagára. Feketébe borult, Weyland szörnyek már beépítették. Thoro, Magna és Dio felordított, a többi is ugyanezt tette, miközben a toronyra néztek. Biztos ott van fent 184-es. A felderítőket előre küldték a szabotáló csapattal együtt. Verzum vezette a szabotőr csapatot, keresték, mit lehet tönkretenni, eközben a felfedezők megtalálták a csatamezőt, leadták a jelet az embereknek, akik azonnal elindultak, a xenomorphokat előre küldve. Verzum és csapata találtak rakétavetőket és generátorokat. Azonnal tönkretették őket, erős belső állkapcsukkal feltörték és megrongálták a vezetékeket és a motorokat, meg csöveket. Verzum savas nyálát is használta, eközben Steve bizakodva figyelte őket.

- Jó kutya. - jegyezte meg halkan, miközben ujjait tördelve figyelte az eseményeket. Eddig minden simán megy. Na de vajon meddig?