A kutya (Befejezett)

Ismerkedés

Mr. Weyland már eljutott Franciaországba, és meg is támadta őket, lerombolta a kisebb városokat, de a fő célja Párizs volt.  Ha azt elfoglalja, akkor a franciák a kezében vannak és jöhet a többi európai ország.

Bár a 184-es még nem alakult át királynővé az út alatt, így ő az egyik hajóban telepedett meg, hogy legyen ideje a vedlésre és a növekedésre. Weyland egyelőre gépekkel és emberekkel ostromolja az országot, amely szintén modern eszközökkel van felszerelkezve, és harci szintetikusokkal, akiket ha félbe vágnak is tovább küzdenek.

Eközben Steve és a katonák nagy erővel ismerkednek az új társaikkal, hogy a harc során rá tudják bízni a sorsukat és ne valjanak kudarcot. Azt már tudják, hogy a számozottak kissé antiszociálisak, s agresszívabbak a többinél, hiszen őket számtalanszor bántották és tárgyként kezelték őket, akiken kísérleteztek. Minden xenomorphnak adtak nevet, ami a tulajdonságukra utalt. Volt egy, amelynek nem volt meg a farka vége, mert egy harc során elveszítette, ő a Farkatlan nevét kapta.
Ott volt még Csempész is, aki a felderítők szerint a legjobb lopakodó és tolvaj a falkából, a gyakorlaton tökéletes hangtalansággal közelítette meg a gyakorló szintetikus bábut.
Anorex a legsoványabb xenomorph, aki olyan helyekre is befér, ahová csak Verzum tudna. A többiek is hasonló neveket kaptak, mind egyedi volt, csak jobban szemügyre kellett őket venni. Herold megkapta Vadászt, aki felderítők szerint, ő kapta el a legtöbb embert, emellett hamar felismerhető a hegek alapján, amiket a harcok során szerzett, koponyája pedig érdes mintás, vagyis ő egy harcos.

Érdekes, hogy a chip segítségével milyen jól idomíthatóak ezek a szörnyek. Mindet az erősségük alapján edzettek. Volt a felderítő, a harci és a szabotáló osztag. Verzum és Steve került a szabotáló osztagba, nagyapja szerint az a tökéletes az unokája számára, hiszen áramot kell lecsapni, gépeket tönkretenni, védelmi rendszert leállítani, ráadásul a fiúnak nem kell terepen lennie. A nagyapja a harcot választotta. 25-ös Csempésszel és 28-al együtt felderítők lettek: őket majd egy apró kamerával a fejükön küldik terepre még néhány xenomorphal

65-ös szintén harcmezőre lép majd 2-el együtt, remekül teljesítettek a gyakorló téren, amit kiépítettek erre az alkalomra. Akár meg is ölhetik egykori testvérük, anyjuk gyilkosát, megbosszulhatják azt, amit tett. A maradékot is beosztották a megfelelő helyekre, szinte mind a három kasztba ugyanannyi xenomorph és katona jutott.
Bár a gyakorlatok és az edzések se mentek simán, volt néhány egyed, akiket meg kellett büntetni, mivel rátámadt a katonájára, akivel ment volna. Ők jobbik esetben tanultak és nem tették meg újra ezt, de ha ugyanúgy agresszívan viselkedtek, bezárták egy cellába és nem fogják magukkal vinni, később pedig valószínűleg halál vár rájuk.

Különös módon a számozottak teljesítettek legjobban gyakorlaton. Az úgy nevezett dolgozó xenomorphok teljesítettek gyengébben, hiszen az ő dolguk csak a gazdatest begyűjtése volt, és azok etetése. A harcos xenomorphok szinte mind terepre mennek a praetoriánusokkal, akik a Thoro, Magna és Dio nevet kapták. Thoro utólag lett praetoriánus, miután 184-es elhagyta a fészket.

Az ebédek mindig érdekesek voltak. Mivel egy falkányi földönkívüli szörnyet nem hagyhattak egyedül, ezért szinte egymás mellett ettek, de viszont egy üvegfal elválasztotta őket az emberektől. A xenomoprhok kiolvasztott húsokat kaptak, amiket fentről hoztak le a Tisztítók, akik védőfelszerelésben újratöltik a várost oxigénnel, eközben a házakból elhozzák az élelmeket, tisztálkodó szereket, és egyéb hasznos dolgokat, hogy a lakosok kihúzzák még egy ideig a föld alatt. Viszont a xenomorphok összeveszése az ételen sokkal jobb móka volt kajálás közben, mint a focit nézni. A praetoriánusok külön ettek, őket nem érdekelte a kisebb ranglétrán lévő társuk civakodása.

- Szerintetek nem bizarr, hogy itt eszünk tök nyugodtan űrlények mellett? - szólalt meg teli szájjal az egyik katona.

- Szerintem tök normális tökéletes gyilkoló űrlények mellett étkezni, akik bármelyik percben felfalhatnának. - válaszolt egy másik nyugodt hangnemben, kicsit gúnyolódva  - Még szerencse, hogy egy fal van köztünk, mert közelebbről is figyelhettük volna az étkezésüket - fejezte be, majd egy újabb lenyelt falat után megszólalt - Egyébként mikor is támadunk?

- Én úgy hallottam néhány nap múlva - válaszolt egy másik férfi.

- Idióta! - kiáltott fel egy másik, szakállas - Felkészületlen szörnyekkel menjünk harcolni? Még azt se tudják kinek a fejét kell leharapni! - közölte.

- A szakálladat kéne leharapni Ed!

- Gyere! - nyújtotta előre arcszőrzetét barátjának, aki vele szemben ült, de elutasította, mondván, hogy amúgy sem finom az instant kaja, nem hogy szakállal.

Jó volt a hangulat, annak ellenére, hogy lassan a legnagyobb csatában fognak részt venni, és lehet, hogy kevesen maradnak életben. Verzum hamar végzett a saját felével, így az üveghez ült, Stevet nézve - Ez a xeno kötődik hozzád eléggé. Hogy csinálod? - kérdezte Ed, vörös szakállát simogatva.

- Nem tudom. Igazából... A kutyámból kelt ki. Megölte a szüleim, de mégis ő segít át a gyászon. Azt hiszem.

- Ugye tudod, hogy fura gyerek vagy? - mondta a mellette ülő ráncos férfi.

- Ja, tudom, barátok is mondták már - felelte Steve mosolyogva.

Egy órás evés után újra nekiláttak a gyakorlásnak. Úgy tűnt, az evéstől a xenok sokkal engedelmesebbek, és jobban is koncentráltak. Az őrzők is kaptak már egy-egy embert, akiknek annyi a dolga, hogy előre törnek velük és a hátáról lövi az ellenfeleket, miközben a lények eltarolnak mindent és mindenkit.

A mostani gyakorlat az áttörésről szólt leginkább. Egy hatalmas teremben létrehoztak egy szimulációt, amely egy élethű csatateret hozott létre gépekkel, emberekkel, szörnyekkel. A katona a lény hátán lévő csövekhez volt rögzítve a lábánál, hogy tudjon lőni, de ne essen le olyan könnyen. A terem egy közel két hektáros terület, amely ezekre az alkalmakra tökéletes. A szimuláció teljesen élethű volt, a xenomoprhok begerjedtek, és nekimentek az ellenfélnek. A praetoriánusok is jól teljesítettek, már nem dobták le társaikat. Egyedül Verzummal volt egy kis probléma. Nem szokott hozzá ekkora tömeghez és harchoz, ő legtöbbször lefagyott, és a társai mentették meg. Steve még nem vehetett részt benne, ő képernyőn keresztül figyelt mindent. Mikor vége lett, a dögöket megjutalmazták. Verzum is kapott, de nem olyan nagyot, mint a többiek. Érezte is, hogy nem csinálta jól, de nem tudta elfogadni.

Éjszaka már kevesebb ember őrizte a szörnyeket. Bár itt nem volt falon kialakított ágyuk, egymáson is remekül elszunyókáltak. Verzum még nem aludt, ő ilyenkor szeretett mászkálni. Bemászott a szellőzőrendszerbe, és onnan figyelte az embereket. Néhányan még iszogattak, játszottak, voltak akik aludtak vagy őrködtek. - Furcsa, nem? Régen rettegtek, hogy bárhol felbukkanhatnak a dögök, hiszen a szellőzőrendszer a mindenük, és elrabolhatják őket. Most pedig minden aggodalom nélkül hagyják, hogy futkározzanak körülöttük. Ám mi lesz vajon ennek a békekötésnek a sorsa, ha legyőzték Weylandet? Vagy mi van akkor, ha Weyland győzedelmeskedik?