A kutya (Befejezett)

Szörnyek csatája 2. rész

- Verzum! - kiabálta Steve, ahogy a torkán kifért. Erősen kapaszkodott 65-ös hátán elhelyezkedő csövekbe, de épphogy meg tudta tartani magát, olyan gyorsan rohant a lény. A nagy zűrzavarban Steve nem tudta merre kapja a fejét, igazából nagyon mozdulni sem mert a mellette elsuhanó plazmáktól, lézerektől és golyóktól, emellett félt, hogy egy xenomorph kiszúrja őt és letépi a koponya fejű lény hátáról.

*

Szentpétervár. Már nem olyan, mint a háború előtt, sőt évszázadok alatt sokat romlott az állapota. A kikötő város az egykori Néva folyó torkolatában található, amely 2278-ban kiszáradt. Meglepő, de a város nem olyan modern, mint például Moszkva, Szöul vagy esetleg Berlin.

Herold és csapata megérkezett végre. Már éjszaka volt, de a nyom alapján egy régi pláza az, ahol Weyland rejtőzik. Mikor odaértek, Vadászt küldték be először, hogy felfedezze a helyet, inkább ő, mint a katonák. A xenomorph belopakodott, úgy járt ott, mint az árnyék, beleolvadt a sötétségbe. Amit veszélyesnek látott, azt szétszedte és tönkretette. Telt az idő, a katonák türelmetlenül és idegesen várták, de még sehol sem volt. Már egy órája bent van, még nem jelzett.

- Biztos visszajön? Szerintem meglépett - szólalt fel George.

- Vissza fog jönni - nyugtatta magát és a többieket Herold, de nyugtalan hangon motyogott még magának - Remélem. - némelyik ember feladta, volt aki visszaült a járműbe, amikor Vadász jelet adott: Biztonságos, bemehetnek.

Minden ágra és folyosóra célkereszttel néztek be, ha lenne valami ott, lelőhessék. Nem maradtak már sokan: George, Mike, Fred, John, Martinez, Dave, Herold és Vadász. Vigyázniuk kell egymásra, több embert nem veszíthetnek el. A chip egyre hangosabban és gyorsabban csipogott, egy idő után mindenkit idegesített. Egyszer csak megszólalt valami. Valaki köhintett valahol.

- Hallottátok? - kérdezte Fred.

- Úgy néz ki tényleg van itt valaki - válaszolt neki Dave.

- Üdvözlöm önöket, uraim. Ahogy látom, a felbérelt embereimet sikerült kivégezniük, de maguk sem maradtak sokan. Hét ember, és a nyolcadik pedig egy idegen. Igazán bátrak, hogy eljöttek, de biztos jó ötlet besétálni a medve barlangjába?

- Ne szórakozzon Weyland! - szólalt meg Herold - Veszélyezteti az unokáim jövőjét, hogy a maga szörnyei élhessenek!

- Az emberek ideje már rég leáldozott, hiszen elértük a csúcsot! Mi uraljuk ezt az általunk lepusztult bolygót!

- De hiszen nem maga akarta, hogy ilyen legyen?! - kérdezte méregtől elöntve Martinez, bal műkarjával hadonászva.

- Csak egy jobb világot szeretnék teremteni. De mint a legelején mondtam, nem bölcs dolog a medve barlangjába belépni. - jegyezte meg újra Weyland, majd kikapcsolta a mikrofont. Mind a heten összenéztek, nem értették mire utal ezzel, aztán valamilyen furcsa morgást hallottak. Először azt hitték Vadász az, de egyáltalán nem hasonlított az ő hangjára. Ez sokkal mélyebb és erőteljesebb volt, ráadásul Vadász teljesen bepörgött rá, morgott és harcra készen volt. Mindenki egymásnak háttal állt köralakban és a fegyverrel célozva, lámpával figyelték a környezetet. John a második emeletet világította meg, úgy koncentrált, amennyire csak lehetett, de egy részletet mégsem vett észre. Egy pillanatra visszarántotta a fényt, mintha látott volna valamit. Egy fehér dolog csillant meg a sötétben, de erről a dologról valami ragadós nyálka csöpögött. Jobban megvizsgálta, és akkor felkiáltott.

- Ott van! - abban a minutumban lőni kezdett, de már eltűnt. A többiek már nem látták a fantomot.

- Mit láttál, John? - kérdezték a társai, de John már nem válaszolt - Hallod? - Martinez odanézett, és ledöbbenve állt - Hová tűnt John?!

- Az előbb még itt állt! Senki nem látott semmit?! - idegeskedett Herold, ekkor John üvöltésére lettek figyelmesek. Mindenki a hang irányába indult sietve, hogy megtalálják, azzal nem is törődve, hogy Vadász eltűnt - John! Merre vagy? Válaszolj! - de semmi értelmes választ nem kaptak, csak fájdalmas ordítást és agresszív morgást. Végül egy táskaboltban találták meg Johnt, de csak felső testét, viszont még élt. Senki sem tudott segíteni rajta, a félbeszakadt férfi  pedig erőtlenül csak mögéjük mutatott, megszólalni már nem tudott a saját vére miatt, ami felgyülemlett a szájában. Hátra néztek, szinte egyszerre. Egy xenomorph állt mögöttük, de ez nem úgy nézett ki, mint a többi. Vaskos, izmos test, zömök lábak, hatalmas mancsokkal és karmokkal, nagy, kerek fej óriási szájjal benne négy kiálló szemfog és rengeteg tépőfog, feje teteje olyan volt, mint egy vastag, díszes pajzs, farka vastag, és majdnem olyan hosszú, mint a legalább két méter hosszú teste. Két lábra ágaskodott, közben mélyen visított.

- Ez meg mi a fasz?! - ordított fel George, közben lőtte a szörnyet.

- Talán erre utalt az a seggarc! - jegyezte meg Fred.

Szinte egyszerre kezdték el tüzelni, amire a mutáns bedühödött, és rohamosan feléjük indult. Nem úgy tűnt, hogy bármilyen golyó is fogna rajta, olyan volt, mint egy bulldózer, ami csak tör előre, akadályok nélkül. Elugrottak előle, de Fred lassú volt és a lábát még éppen elkapta. A kistermetű férfi fájdalmában belevert a földbe, de az elhajolt, törött lábán ez nem segített. Dave eléugrott, hogy megvédje, úgy sorozta a dögöt. A xenomorph nem igazán tudta merre és kire támadjon, ezért két lábra ágaskodott ismét, majd hadonászni kezdett minden irányba. Herold egy golyóval, de eltalálta a hasát, mire a szörny farkával arrébb lökte egy polcnak.

- A hasát! Azt lőjjétek! - adta ki a parancsot az öregember ordítva - Amikor két lábra áll, lőjjétek--

Ám a szörny ismét fellökte őt. Martinez teljesen begurult. A hátáról lekapott egy kicsi gépfegyvernek tűnő eszközt, csakhogy ez golyók helyett tüzet lövellt.

- Gyere te ocsmány féreg! - hergelte miközben a hátát perzselte. A xenomorphnak nem tetszett, csak még inkább bepipult a tűztől ami szörnyen égette őt. Két lábra állt, majd azzal a lendülettel hanyatt dobta magát, csakhogy ott volt Mike mögötte, aki tehetetlenül állt ott, későn vette észre mi történik. A közel nyolcszáz kilós test összelapította őt, de Mike fájdalmas kiáltását nem lehetett hallani, túl gyorsan történt. Fred szintén védtelenül ült, elfogta a félelem. Nem akarta, hogy ő is így végezze, de akárhogy is próbált, nem ment neki a felállás, az elgörbült lába keresztbe tett neki. Dave gyorsan fegyvert váltott. A gépkarabélyt lecserélte egy egyszerű sugárvetőre, ami képes volt egy kisebb rakéta kilövésére. Rácélzott a szörny fejére, aki a felállással küszködött. Nagy levegőt vett, majd kifújta, azzal együtt megnyomta a gombot, amivel kilőtte a robbanó töltetet. Eltalálta a fejét, a koronája és a pofája fele le is szakadt. A lény fájdalmasan visítva csapkodott, hátha eltalálja valamelyik embert, de teljesen elvesztette az egyensúlyát. A katonák hátrébb álltak a savas vér miatt, amit a dög mindenfelé fröcskölt, de végül nem élte túl a fejsérülést és a vérveszteséget, összeesett és többé nem állt fel. Mindenkinek kellett egy kis idő, amíg vissza nem zökkentek és ki nem fújták magukat. Herold lassan feltápászkodott, és az embereit vizsgálta.

- Mindenki jól van?

- Az elferdült, széttört lábamat leszámítva, igen - közölte Fred. Dave megvizsgálta a lábát, de szerencsére a törés nem nyílt, nem fog elvérezni.

- Mike-ot és Johnt elvesztettük.. - keseredett el George a fejét fogva.

- Igen, tudom. Remek emberek voltak... Dave, van még ilyen tölteted? - kérdezte magabiztosan Herold, a letörtségét elrejtve.

- Már csak egy, uram.

- Rendben, arra még szükségünk lesz! Fred, fel tudsz állni?

- Nem hinném.. Az a kurva pont úgy találta el a lábam, nem tudok járni, és csak lelassítanálak titeket. Én itt maradok, várok, amíg végeztek - javasolta Fred nyugodt arckifejezéssel, de közben majd szétszedte az ideg, érzelmei kavarogtak benne, legszívesebben szétszedte volna az egész helyet.

- Ha így érzed, nem bánom. De ha bármilyen veszélyt észlelsz, értesíts! - parancsolta Herold, mire Fred intett egyet, hogy értette - Mindenki más velem jön! Már nincs sok időnk, és már csak négyen maradtunk, ha Fredet nem számoljuk. Ki tudja, mit rejteget még a zsebében ez a szemét! - a katonák összeszedték magukat, majd elbúcsúztak Mike-tól és Johntól, Fredet pedig biztatták, hogy tartson ki. Vadásszal nem törődtek, míg nem lép fel aggresszívan, addig nem jelent veszélyt. Nem keresték őt, a feladatra koncentráltak.