A kutya (Befejezett)

65

184-es kijutása igazi katasztrófa a városnak. A fal, ami pont visszatartotta a sűrű fojtógázt, ami a háborúban keletkezett a robbanáskor, már nem nyújt védelmet. Mr. Weyland mindent eltervezett. Az Öreg Hölgy elfogása után nem sokkal később elfogta a 184-est, akin egy sokkal erősebb chipet használt.

Megértettette a lénnyel, ha az embereket szolgálja, ő lehet a fajtársai anyja, és tovább szaporodhatnak, elfoglalva a világot. Egy különleges kialakítású síp segítségével képes parancsokat kiadni a lénynek, aki ezt továbbítja az alattvalóinak. Bár még nem alakult át, s csak praetorianus, Weyland erről is gondoskodik majd. Több száz szállítóhajóval készül elindulni Európába, több ezer katonával, köztük néhány százan ki vannak képezve Erő Ruha használatra, amely egy xenomorph királynő méretű harci robotgép. Az ember felmászik a vezérlőbe, ahol a végtagjait érzékelőkhöz csatolja, a kezeknél egy-egy kar található, amivel lőni, illetve ütni képesek. Emellett ott vannak a fészek tagjai. Európa ezúttal nem csak a pénz miatt fog aggódni.

Eközben az amerikai földeken már megkezdték az evakuálást és a megmaradt katonák összeszedését. Verzum is igyekezett összeterelni a régi anyjukhoz hű társait. A megmaradt számozottak, 2-es, 25-ös, 28-as és 8-as 65-re hallgatva szintén maradtak, és nem követték egykori barátjukat. Verzum a központhoz vezette őket, ahol félve várták a fegyveresek és a többi ember a karantén részlegen. Steve megnyugtatott mindenkit, hogy nem kell aggódniuk. 65-ös emlékezett a fiúra, ő pedig szintén a rémséges lény pofájára. Nem igazán értette az embereket, se a kutyafajzatot, de Verzumban megbízott.

- Jól van emberek! - kezdett bele Herold. - Nincs sok időnk, ami azt jelenti, hogy minél hamarabb meg kell állítanunk a világ urát! Már jeleztem a franciáknak, az oroszoknak és az angoloknak, hogy készüljenek fel méghozzá nem kicsit! Nekünk az a dolgunk, hogy Weyland nyomába eredjünk, és megmentsük Európát!

- Uram! - szólalt fel egy nyurga, fekete bőrű férfi - Bocsánat, hogy közbeszólok, de nem veszélyes, hogy ezekkel a bestiákkal kell dolgoznunk? - mutatott a xenomorphokra, akik nyált csorgatva morogtak rá. - Mármint, kizárt, hogy ez a kisfiú képes legyen őket irányítani.

- Nem én irányítom őket. Csak Verzum hallgat rám, aki próbálta figyelmeztetni a falkáját a veszélyre, és most, hogy tudják, hogy neki volt igaza, bíznak benne - magyarázta el Steve -  Egyébként meg van praetoriánusunk, és ahogy láthattuk, az egyik ilyen ölte meg a királynőt! - magyarázta el Steve. Ekkor a tömegből kimászott egy fiatal, szőke nő.

- Elnézést... - szólt közbe a fiatal hölgy - De az anyjuk császárnő volt, nem királynő. Azért volt olyan hatalmas, tüskés koronája. A példány, ami megölte, az lesz a királynő.

- Ezt honnan tudja? És mi a különbség? - kérdezte Herold kicsit förmedt hangon.

- Mr. Weyland segédje voltam, én tanulmányoztam a létformájukat. A császárnő képes királynő tojást rakni, emellett a kifejlett xenomorphok sokkal erősebbek, mint egy egyszerű királynő xenomorphai.

- Akkor miért az a dög lesz a királynő?

- Ha a császárnő meghal, a legnagyobb ranggal rendelkező alattvalója veszi át a helyét. Emellett az Öreg Hölgy, ahogy Mr. Weyland hívta sokszor, már túl idős volt ahhoz, hogy harcoljon, ezért győzte le a 184-es.

- Azt akarja állítani, hogy az a dög, ami Weylandnél van, ha királynő lesz, sokkal erősebb lesz, mint amikor itt tombolt? - kérdezte Herold, amire a nő bólintott. Ám mielőtt elindulnak harcolni, meg kell szüntetni a tátongó lyukat a falon, és oxigénnel megtölteni újra a falon belüli életet. Munkások már dolgoznak rajta, hatalmas darukkal képesek idegen bolygóról hozott építőanyaggal, amely tökéletes hőszigetelő is, betömni a lyukat.

Eddig minden könnyűnek tűnik. A munkások a lyukkal, Herold a katonákkal, Steve a xenomorphokkal foglalkozik, míg szintetikusok a civileknek segítenek a karanténban, ami az ilyen helyzetekre lett építve, hogy a föld alatt is képes legyen befogadni egy egész várost.

- Rendben Verzum.. - kezdett bele Steve - Ha három praetoriánus követ téged, nem lesz nehéz dolgunk - mondta, miközben több, mint negyven vérengző szörnyeteg figyelte őt - Kezdjük mondjuk az etetéssel - ekkor kihúzott nehezen a táskájából öt kg csomagolt húst - Még szerencse, hogy csirkék mindig is lesznek... - jegyezte meg halkan - Nos.... Kettes számú... - szedett elő egy falat húsdarabot - Mi lenne, ha veled kezdenénk a barátkozást - nyújtotta felé lassan az ételt, de 2-es sziszegett és fújtatott, végül két lábra állt és megindult a fiú felé. Verzum közéjük állt, visongott 2-re, aki megtorpant. Nem támadta meg a fiút, de elvette az összes húst, amin összecivakottak a társaival.
Egyedül 65-ös nem marakodott azért a kevés cafatért. - Oké, ez mégsem lesz olyan könnyű - könyökölt fel a földről kalapáló szívvel.

A húst végül az egyik praetoriánus nyerte, néhány falatot hátrahagyva. Steve nem akarta használni a chipet, hisz Verzum a chip nélkül is olyan, mint egy kutya. Természetesen ugyanúgy, ha úgy alakul, felfal bárkit, akár Stevet is, ezért kell óvatosan kezelni őket. Visszament a laborból a karanténba, hogy megnézze nagymamáját, és kishúgát.

- Kis unokám, hol voltál?! És mi ez a horzsolás rajtad?! - aggodalmaskodott Mary, miközben megölelte.

- Semmiség mama, csak segítettem a... Tudod..

- Nem örülök neki, hogy azokkal a szörnyekkel foglalkozol! Nem láttad Emilyre milyen hatással van? Hát persze, hisz alig vagy itthon! Szegény kislány csak lámpa mellett képes elaludni, ha mi ott vagyunk, és minden zárva! - fakadt ki a néni.

- Mama, ezt az emberek érdekében teszem! Te is láttad, és olvastad, hogy mi történt! Weylandet csak az eszközeivel és a lényeivel állíthatjuk meg! magyarázta el a fiú. Mary nem tudott mit mondani erre.

Visszament a labor részlegbe a szörnyekhez. Kezdte úgy érezni, hogy csak Verzum van neki. A xenomorph odasétált a fiúhoz, aki egy üvegfal előtt ült. A mögött volt egy széttört xenomorph fogva tartót. Még ez sem képes megállítani őket. Viszont akkor a 184-es miért hallgat rá? Hiszen gyűlöli az embereket. Ez az egész zavaros. Verzum lassan csóválta a farkát miközben a fejét a fiúhoz dugta.

- Jól van.. Tudom, nehéz. De az ő gyermekei nem lesznek olyan erősek... Reméljük... - Verzum egyetértően hörgött. Steve felállt, hogy visszainduljon a karanténba, de beleütközött valamibe - Verzum állj fél... -  Verzum viszont mellette állt. Egy másik xenomorph állt előtte, méghozzá a 65-ös. Még mindig vérfagyasztóan nézett ki. Ahogy a vékony, fekete bőr alól egy vérszomjas koponya bámult előre, megrémisztette a fiút. Verzum láthatóan örült neki, de a 65-ös csak ott állt felegyenesedve. Hasonlított Verzumra, persze nem kinézetre. Ő is más volt, nem csak a koponyája, hanem a nagysága miatt is. Néha a saját, nála fiatalabb társai ijednek meg tőle. 65-ös meredten nézett a fiúra, néha kiadva halk morgásokat. - most mit akarsz? - kérdezte flegmán Steve, de a 65-ös a nyakánál fogva a falhoz szorította az embert. Verzum nem értette miért csinálja, ezért próbálta megállítani, de a koponya arcú könnyedén ellökte őt. Steve próbálta megrugni a lényt, de lábai ehhez rövidek voltak. Verzum ráordított egy igen vékony, érdes hangon. Társa végül elengedte a fiút.

A rohanó megkérdezte, hogy mégis miért csinálta ezt. 65-ös a fiút hibáztatja, hogy anyjuk meghalt, de Verzum elmagyarázta, hogy ez nem így van, és 184-es így is úgy is megölte volna. 65-ös általában higgadt, de a sok ember és a fegyveresek felspanolták az egyedeket, emiatt ingerültek és idegesek lettek sokszor. Bár nem találkoznak velük, esetleg egy-egy katonával, akik ellenőrzik őket a laborban, érzik és hallják, hogy a kétlábúak többen vannak, mint ők.

65-ös visszament a fajtársaihoz, akik felfedezik ezt a furcsa, frusztráló helyet. Az a néhány, akik meg vannak jelölve, sosem felejtik el honnan jöttek, a koponyás különösen az eszébe véste. Általában rajta teszteltek tüzet, vizet, áramot és fegyvert. Azt is megnézték, meddig bírja élelem, esetleg víz nélkül. Az ő vérét használták különféle anyagokon, miket mar szét és miket nem. Nem véletlen, hogy ilyen hamar dühös lett a fiúra, megjegyezte, hogy ő is a laborban járt, és segített Weylandnek.

A praetoriánusoknak nehéz dolga van viszont, hiszen nem tudnak minden helyiségbe bemenni, és szinte csak a folyosón képesek császkálni. Az egyikük ezt megunta, néhány bejárati ajtót és falat lerombolt, hogy elférjenek. Viszont nem kell sokáig ott gubbasztaniuk, hamarosan fel kell készülni az egyik legnagyobb csatára és faj háborúra, ami valaha történt.