A kutya (Befejezett)

Belviszály

Három hét telt el Weyland beszéde óta. Azóta egy szervezetet hozott létre, akik a kóborló szörnyeket fogják el, majd a tudósok helyezik beléjük a chipet egy rövid műtét során. Huszonötöt sikerült elkapni, viszont húsz xenomorphon vált csak be a szerkezet. Ebben közrejátszott a személyiségük is, mivel némelyik makacsabb, agresszívebb, ezért a chip nem működik rajtuk olyan hatásosan. Ez idő alatt bár Verzumot sikerült tanítani, és igen engedelmes, egyik nap mégis eltűnt. Steve nem foglalkozott vele, nem házikedvenc, oda megy, ahová akar, hiszen egy idegen létforma.

Verzum visszament a fészekbe. A társai viszont nem közelítették meg. Nem tetszett a szag, amit éreztek rajta, túlságosan bűzlött az emberi szagtól, de nem bántották, hiszen a fészekhez tartozik. Verzum átmászott a kamrába, és evett egy keveset. Mellé kúszott egy újszülött, aki szintén habzsolni kezdte a szétszabdalt maradékot. Az egyik falat viszont túl rágós volt ahhoz, hogy letéphessen belőle egy kicsit is, még gyenge volt hozzá. Verzum segített neki, leharapott neki egy falatot és odaadta neki. Hosszadalmasan nézte a csöppséget, ahogy falatozik. Amikor ő megszületett voltak végtagjai, de akkor a többi társa miért ilyen védtelen baba korában, amikor sokkal nagyobbra nőnek nála? Bár a fajtájával él, mégis különcnek érezte magát.

A városban szinte Steve családjának a kutyája volt az utolsó, de ha volt is, a felfordulás miatt a maradékokat megették az éhező családok. Verzum átsétált a fészek középpontjába ahol a királynő pihent éppen, onnan pedig a felszínre vette az irányt. Egy társa viszont visszahúzta őt és ledobta a földre, hogy ne mehessen sehova. 184-es volt az. Csorgó nyállal vicsorgott rá és ráordított Nem bízott már benne. A xenomorphok megérzik, ha valamelyik társuk bizonytalan, vagy nem tart össze velük, és Verzum már szinte aligha látható a fészekben. A többi xenomorph a lyukakból figyelte az eseményeket. A királynő ráordított 184-re, de ő nem hallgatott rá, farkát Verzum felé lendítette, de ő egy ugrással kikerülte azt. A praetoriánusok bár nagyok, erősek és kitartóak, már nem képesek résekbe bújni és megmaradni a plafonon súlyuk miatt, esetleg falat mászni képesek. Az őrző ismét farkával próbálta eltalálni, de ellenfele túl gyorsan mozgott hozzá képest. A kutya nem akarta bántani, de végül kénytelen volt ráköpni, hogy békénhagyja őt. Bár a sav nem hatott rajta, irritálta, hiszen a szemére ment. Végül 184-es a négy lábára támaszkodott, majd terebélyes koponyáját felfelé tartva ugrott fel, így eltalálva fajtársát. A rohanó a földre zuhant és a tarkóján lévő chip tönkrement.

Az őrző elkapta Verzum nyakát és a tér közepére hajította, így letépve az emberi szerkezetet. A többi xenomorph visítozott, sziszegett és hörgött Verzumra. Az Öreg Hölgy már nem tűrte alattvalói viselkedését, figyelmeztető üvöltéssel csitította el őket, amitől megremegett a fészek fala. A gyerekei rá figyeltek most. Helyre tette őket, 184-est pedig külön megkérte, hogy hagyja békén a rohanót és törődjön a védelemmel, mint másik két őr társa. A katonák egyik felét élelemért, a másikat gazdatestért küldte. Verzumot maga elé hívta, aki engedelmesen elé ült. A királynő a tönkrement eszközre nézett, majd vissza gyermekére. Nem értette miért ment az emberekhez. Verzum nem nézett rá, de ő csak egy embert kedvel, aki nem jelent veszélyt a fészekre, főleg, hogy nem izmos és fegyveres. Anyja csak úgy engedte el, ha közben felderít és jelentést ad le arról, mi mindent csinálnak az emberek és mire készülnek. Verzumnak kötelessége engedelmeskednie anyjának, így nem utasította el.

A nap hátralévő részében segített a "házimunkában". Megetette a gazdatesteket, a tojásokat pedig a keltetőbe cipelte, noha számára ez sokkal megterhelőbb feladat. Verzum a feladatok után felmászott a falon lévő egyik mélyedésbe, amibe belefeküdt, és pihent egy kicsit. A fekvőhely a felszínhez közel volt, így mindent hallott ami fent történt. Éjszaka volt, így csak a tücsök zenéjét hallgatta. A nyugtató muzsika szinte már álomba ringatta, amikor lépés hangok csaptak zajt. Kimászott, hogy megnézze ki jár arra. Felosont a fára, és onnan nézett körül. Két embert látott, de fegyver nem volt náluk. Nem tűntek veszélyesnek, de nem is voltak emberiek. Az arcukon semmilyen grimasz nem látható, bőrük színe szürke, fejük kopasz, szemük pedig fehéren világított és hangjuk gépiesen hangzott.

Két munkás Joe volt, akik közel sem hasonlítottak az emberoen kinéző szintetikusokhoz. A Joekat kizárólag raktárakban, boltokban, vagy terep felmérésre használják. Leugrott, hogy közelebbről megvizsgálja őket. Mire reagálhatott volna, az egyik praetoriánus felnyársalta az egyiket. Fehér vére mindehová fröcsögöt, közben a gép hibásan beszélt.

- Azonosítatlan faj - mondta a másik android, de azt pedig Verzum köpte arcon. Leterítette a földre és belső állkapcsával átharapott a fején. A két Joe szemében kamerák voltak, de ahogy elpusztították őket, tönkre is mentek.

Mr. Weyland küldötte ki ezeket a robotokat, hogy közelebbről megnézhesse a fészket. Weyland behívta magához Stevet, aki a visszajátszott felvételt bámulta közben. Steve leült az egyik székbe, miközben Waylendre pillantott.

- a jó hír Steve, hogy megvan az állatod - mondta a férfi, majd kis szünet után folytatta - A rossz viszont az, hogy a lények fejlődnek. Már régebben is megfigyeltem őket egy drónnal, mielőtt még elkaptam volna Verzumot, és már három nagy van belőlük.

- és az miért baj? - kérdezte Steve.

- Mert az egyikük a 184-es Xenomorph. Úgy tűnik, mivel el voltak különítve az anyjuktól, nem voltak képesek ranglétrát felépíteni, de most, hogy egy fészekben élnek, be vannak osztva a feladatok, vagyis vannak a gyűjtögetők és a harcosok, na meg három védelmező.

- Verzum hova tartozik? - érdeklődött a fiú.

- Valószínűleg felderítő, habár most otthon maradt. Óvatosan kell dolgoznunk mellette ezentúl, lehetséges, hogy a későbbiekben kémkedni fog és jelentést ad le az anyjának mindenről. Okos lények, nem szabad lebecsülni őket - momdta Mr. Weyland, közben felállt a székéből - De lehetséges, hogy már rég azt csinálja és a bolondot járatja velünk. Mindenesetre ravasz egy jószág - jegyezte meg.

Steve egyetértett vele, lehet, hogy Verzum csak azért engedelmeskedett, mert információt gyűjt. Elment körbenézni a központba, ahol a munkások a chipeken dolgoztak. A toborzást is elkezdték, ami egész jól ment. Nem jelentkeztek se kevesen, se sokan. Minden katona a személyiségéhez passzoló xenomot fogja kapni, akivel együtt kell majd működniük a kiképzés alatt és után. A készüléknek hála egész engedelmesek lettek a lények, noha balesetek történnek mindennap. Ettől függetlenül tiszteletben kell tartani őket, és ők is ugyanezt teszik majd.

Steve később kiment az épületből és felhívta nagymamáját, hogy beszélgessen vele. Bevallotta, hogy most a Weyland-Yutaninak segédkezik, de rendkívül kedvesek és megértőek vele, vigyáznak rá. Mary kiabálni kezdett vele, azt akarta, hogy az unokája menjen haza, de Steve nemet mondott. Segíteni akart az embereken, nem akart egy helyben ülni tétlenül, miközben felfordulás van. Az asszony nagy nehezen megértette, de mielőtt letették volna, Mary a szokásos szöveget mondta: Vigyázz magadra! Fürödj meg mindennap, moss fogat, egyél rendesen, ha pedig bármi baj van, szóljon és Roger érte megy. - Steve végig bólogatott, majd elköszöntek egymástól.

Amikor visszatért az épületbe, Weyland ismét magához hívta. Megmutatott egy felvételt, amit egy rejtett drón vett fel. A 184-es a királynővel veszekedett nem olyan rég. Mivel nem érteni a nyelvüket, ezért csak találgatni lehet, hogy mégis miért fordult anyja ellen.

Viszont néhány társa megvédte az Öreg Hölgyet, köztük Verzum és a 65-ös példány. A praetoriánus így se szívlelte Verzumot, így őt szívesen arrébb csapta a farkával. Verzum felállt, és az arcába köpött, mielőtt megint támadhatott volna. 184-es feldühödött, de most nem volt kedve harcolni vele, inkább a királynő felé vette az irányt, de hűséges gyermekei megvédték tőle. A másik két praetoriánus tartott 184-től, hiszen tudták mire képes, ő volt a legerősebb és legokosabb praetoriánus. Mivel ilyen sokan szembeszálltak volna vele anyjuk védelmében, befejezte az ellenségeskedést, és inkább kint maradt a fészek bejáratánál őrködni.

Úgy tűnik a xenomorphok is sokszor veszekednek, de ennek a viszálynak még nincs vége, és ki tudja, hogy fog végződni, ha tovább folytatódik.