Az én focistám

5.fejezet

Október 14. (Péntek)

-Leila, én úgy imádlak! -ugrottam a barátnőm nyakába. Megbeszéltük, hogy a randi után még találkozunk, és megint náluk töltöm az éjszakát.
-Te ittál? -tolt el magától a lány.
-Nem -ráztam meg a fejem. -Ez a tag egy isten. A felesége akarok lenni -visítoztam.
-Jártok? -kezdett el Leila is ugrálni velem együtt az utca kellős közepén. Minden járókelő hülyének nézett minket, de ez egy elég gyakori jelenség, és miket sosem érdekelt.
-Öhm... Ezt majd nálatok elmagyarázom -feleltem.
-Szóval nem -vágta le egyből Leila.
-Ez elég bonyolult...
Amint odaértünk Leiláékhoz, a lány egyből követelte, hogy mindent meséljek el az elejétől a végéig.
-Bementünk egy thriellre, ahogy javasoltad -kezdtem. -A vége felé egyszer megijedtem valamitől, bár már nem rémlik mi volt az, de ő megfogta a kezem...
-Ugye megmondtam? -vágott közbe Leila.
-Aztán a film után bementünk abba a kávézóba, ami a plázában van... -folyttam, de Leila megint közbeszólt.
-Az a hely szörnyű!
-Mostmár én is tudom meg Beni is -ráztam a fejem. -Eszméletlen rossz volt az a kávé.
-A számból vetted ki a szót -értett egyet a barátnőm.
-Na szóval a kávézóba mentünk, ahol beszélgettünk a szörnyű kavéink felett. Egyetértettünk abban, hogy ez egy elég érdekes helyzet, merthogy kiskorú vagyok, ő pedig gyerekekkel dolgozik, szóval nem biztos, hogy a legcélszerűbb lenne, ha kitudódna, hogy mi együtt vagyunk -meséltem.
-Most akkor mégis együtt vagytok? -próbálta követni az eseményeket Leila.
-Nem, nem vagyunk együtt. Egyenlőre az ismerkedési fázisnál tartunk, aztán majd elválik, mi lesz. De jövő hétre is megbeszéltünk egy randit, de ez titok! A mai is titok! -figyelmeztettem a barátnőm.
-A francba, pedig mindenkinek el akartam mesélni, hogy ma találkoztál az öcséd fociedzőjével -játszotta meg magát Leila, és a színjáték kedvéért még csettintett is egyet.

November 11. (Péntek)

Öt héttel és hat randival később. Pontosabban ezen a napon volt a hetedik randink. És mikor elindultunk, még mindig nem egy párként tettük. Egyenlőre még az ismerkedés fázisában voltunk. A város, ahol én lakok, két nagyváros között fekszik, pont félúton. Az egyik az, ahol Beni is lakik, illetve én iskolába játok, a másik pedig az a hely, ahova el szoktunk járni Benivel. Azért döntöttünk így, mert ott kevesebben ismernek minket, kisebb az esélye, hogy összefutunk egy ismerőssel. A hetedik randink is ebben a városban esedékes, méghozzá a korcsolyapályán. A település központjában van egy hatalmas korcsolyapálya, ami már október vége óta fogadja vendégeit, és úgy döntöttünk, mi is meglátogatjuk. De most ejtsünk egy pár szót az előző randikról.

Az első történetét mindenki ismeri, azt nem részletezném. A mozis eset utáni héten Mekizni mentünk. Következőre én dobtam fel azt az ötletet, hogy nézzünk meg valami sport-mérkőzést. Beni előre figyelmeztetett, hogy ezt jól gondoljam át, mert ő nagyon bele tudja élni magát az ilyenekbe, de végülis elmentünk egy futsal-meccsre. Tényleg nagyon beleélte magát, de nagyon aranyos volt, ahogy szurkolt, szóval én nem bánom, hogy ott voltunk. Ezután következett egy séta és fagyizás a másik nagyvárosban, majd aztkövető héten megkért, hogy kísérjem el egy tetoválószalonba, de előtte még kipróbáltuk magunkat egy Szabadulószobás játékban is. Sikerült kijutnunk, a tetoválószalonban pedig kellemes meglepetés ért. A tetoválóművész (aki mellesleg Beni haverja) idősebbnek nézett, mind 17-18, pedig úgy néztem ki, mint egy átlagos napon. Megkérdezte, mit dolgozom, mire én azt válaszoltam, hogy kémia-matek szakos tanár vagyok.
-Miért pont kémia-matek szakos tanár? -nézett rám Beni, miután kijöttünk a szalonból.
-Fogalmam sincs -nevettem. -Ez ugrott be hirtelen. Amúgy gyűlölöm a kémiát.
-Meg tudlak érteni -bólogatott Beni.
A tetkós kaland után egy autós kirándulás következett, méghozzá egy kilátóhoz, ahonnan gyönyörű volt a kilátás. És a kirándulás minden pillanatát élveztem. Ez múlt hét vasátnap történt. És még mindig senki sem tud a dologról, csak én, Beni, Leila és Beni legjobb barátja, Balázs.

-Beni, én nem tudok korizni -szorítottam erősen a jégpálya korlátját.
-Jókor szólsz -siklott oda hozzám Beni, majd megfogta a kezem, és óvatósan húzni kezdett. -Kis terpeszbe állj, és kicsit hajlítsd be a térded! -adta az utasításokat.
A végére már egész jól belejöttem, bár elég sokat estem a délután alatt.
-Ugye tudod, hogy utálom, hogy minden sportban ilyen jó vagy? -tettem csípőre a kezem, hogy dühösebbnek tűnjek, de ez nem volt a legjobb ötlet, mert ha Beni nem kap egyből utánam, akkor valószínűleg nem a karjaiban, hanem a jégen landolok.
-Honnan tudtad, hogy minden sportban fantasztikus vagyok? Még nem is meséltem -huzogatta a szemöldökét fel-le.
-Egoista -vágtam rá. -Nem megyünk egy kicsit ki a melegedőbe? -kérdetem.
-Oké, gyere! -nyújtotta felém a kezét, majd elkezdett kifelé siklani a jégen.
A pályán is alig voltak, hiszen ez még nem a főszezon, de a melegedőben tényleg csak ketten ücsörögtünk. Eléggé fájt a lábam a sok korcsolyázni próbálástól, de megérte, mert az egész délutánom Benivel tölthettem. Éppen ezen gondolkoztam, mikor Beni odahajolt hozzám, és megcsókolt. Nem mondom, hogy nem ért váratlanul, mert de, ugyanakkor viszont már nagyon régóta vártam erre a csókra, szóval egyből visszacsókoltam.
-Szeretlek -mondtam, miután elváltak ajkaink.
-Én is szeretlek -felelte Beni, majd ajkaink ismét összekapcsolódtak.
Nos, nem egy párként érkeztünk az korcsolyapályára, de egy párként távoztunk.