Az én focistám

3.fejezet

Október 11. (Kedd)

Ádi egyik csapattársa magasan ívelte kapura a labdát. Legalábbis ez volt a célja, de rossz szögből lőtte meg a labdát, ezért az mellé ment. A pálya mögötti murvás részen parkoló van kialakítva, így a labda a kocsik között landolt.
-Rúgd szét az az osztrák rendszámos autót, Milán! -szólt oda az edző a helyzetet kihagyó gyerkőcnek poénból. Az osztrák rendszámos kocsi említésekor automatikusan a parkoló irányaba néztem. Egyből kiszúrtam a fekete BMW-t A betűvel ellátott rendszámtáblával. Jobban megfigyeltem a járművet, és észrevettem, hogy az anyósülésen egy nő foglalt helyet. Messziről nem nagyon tudtam megállapítani a korát, de nagyjából 22 és 26 között lehetett.
-Az a fekete kocsi osztrák rendszámmal ott a parkolóban Beni bácsi kocsija? -kérdeztem Ádit, mikor már a buszon ültünk.
-Igen, de még mondta is -felelte a tesóm.
-Nem arra figyeltem -ráztam a fejemet, majd gondolatban hozzátettem: hanem az autóban ülő nőre.

Október 12. (Szerda)

Reggel az első dolgom volt részletesen beszámolni Leilának a nőről a kocsiból. Este már meséltem neki a dologról, de élőben jobban el tudtam mesélni a szituációt.
-És biztos vagy benne, hogy a csaja volt? -kérdezte. -Lehet, hogy csak a testvére volt. Vagy elrabolt valakit, és az autójába zárta be.
-Te hülye vagy -ráztam a fejem nevetve. -Nyilván a csaja volt, ki lett volna?
-Most mondtam két opciót -vont vállat Leila.
-Sziasztok, csajok! -köszönt ránk valaki hátulról. Mindenketten egyszerre fordultunk hátra, és legnagyobb meglepetésünkre Kristóffal találtuk szembe magunkat.
-Szia! -köszönöntünk vissza Leilával.
A srác tovább ment, én pedig a barátnőm felé fordultam.
-Jössz egy magyarázattal -mondtuk ki egyszerre, majd ismét egy időben szólaltunk meg: -Én?
-Sziasztok, csajok! -üdvözölt minket valaki újból.
-Már megint? -forgattam a szemem, miközben hátranéztem. Ezúttal Boti és Áron köszönt ránk.
Együtt indultunk órára, ami ezen a napon kémia volt. Horváth tanár úrral. No comment.

Október 13. (Csütörtök)

Apa megkért, hogy szóljak "Beni bácsinak", hogy Ádi nem tud a szombati edzésre jönni, mert orvoshoz megy. Szegénynek allergia-vizsgálatra kell mennie. Így aztán a tréning után odamentem az edzőhöz, hogy közöljem vele az edzés kihagyást. Azt mondta, rendben, én pedig már éppen vissza mentem volna a lelátón várakozó Ádámhoz, aki az indulásra várt, de "Beni bácsi" utánam szólt.
-Ráchel!
-Igen? -fordultam vissza. "Beni bácsi" közvetlenül előttem ácsorgott, kihúzta a kezét a zsebéből. Végignyalta az alsó ajkát, majd elszánt arcra váltott.
-Van kedved eljönni velem moziba?