Az én focistám

18.fejezet

-Ez egy régi kép -nyögtem ki. Bár tudtam, hogy nem tettem semmi rosszat, mégis nagyon remegtem. Féltem, hogy Beni nem fogja elhinni, hogy ez egy régen készült fotó, és szakít velem.
-Egy régi kép, mi? -vonta fel a szemöldökét. Látszott rajta, hogy majd' szétveti az ideg. -Hát, nem hiszek neked -viharzott ki a konyhából.
Hallottam, ahogy a teraszon Beni érkezésére Dani megjegyzi, hogy ezt hamar elintéztünk, majd a beszólását nagy nevetés követi.
A sírógörcs hamarosan felülkerekedett rajtam, és a könnyeim patakokban kezdtek végigfolyni az arcomon. Hosszú percekig álltam ott zokogva, majd meghallottam, hogy valaki belép a konyhába. Gyorsan elfordultam a mikró felé, és úgy tettem, mintha csinálnék is valamit.
-Szia. Nem jössz vissza? -hallottam meg Zsófi hangját.
-De, mindjárt megyek, csak még... -néztem körbe a helyiségen lesütve a szemem. -...még kipakolok a mosogatógépből -pillantottam meg az elmosott edényeket a sarokban.
-Ja, jó -kapott fel egy zacskó chipset a lány, majd visszament a többiekhez.
Próbáltam eltüntetni a sírás nyomait az arcomról. Mikor úgy gondoltam, eléggé sírásnyom-mentes az arcom, visszamentem a többiekhez.
-Végre visszatértél köreinkbe -mosolygott rám Márk, én pedig mosolyt erőltettem az arcomra.
Az elkövetkező néhány óra számomra elég kínosra sikeredett. Beni nemigen szólt hozzám, és nem kaptam se egy puszit, se egy ölelést.
Hajnali három körül mindenki lelépett a saját sátrába.
-Jó éjt -húzta a nyakába a hálózsákját Beni, majd hátat fordított nekem.
-Beni -suttogtam.
-Mi van? -kérdezte ingerültem, nem túl barátságosan.
-Az a kép 2 éve készült... -kezdtem magyarázkodni, holott még mindig nem tettem semmi rosszat.
-Jó, persze -Nem hitte el.
-Miért nem hiszel nekem?
-Miért higyjek neked? -fordult felém. -Baszki, kaptam egy képet ismeretlen számtól, amin nagyban smárolsz valami palival. Tudsz erre adni egy logikus magyarázatot?
-Igen. Az exem, akivel azon a képen vagyunk, el akar tőled választani, mert elárultam a jelenlegi csajának, hogy megcsalta -vágtam rá az igazságot. Biztosan Marci küldte azt a fotót, mert csak neki van meg.
-Hát, ha szerinted ez egy logikus magyarázat -vont vállat, majd újra elfordult.
-Nem csaltalak meg -bőgtem el magam.
-Nem hiszek neked -közölte egyszerűen.
Akármilyen fáradt is voltam, sok ideig nem jött álom a szememre, csak sírtam és sírtam, minél halkabban, nehogy Beni meghallja. Hiányzott az ölelése meg a simogatása. Nagy nehezen végül álomba sírtam magam, de sokat így se tudtam aludni. Úgy öt óra szunyókálás után felkeltem, és a ház felé vettem az irányt, hogy elmenjek mosdóba. Miután végeztem a dolgommal, felhívtam Leilát, hogy elmeséljek neki mindent.
-...szóval nagyon összevesztünk, és félek, hogy szakítani fog -szipogtam a telefonba.
-Összevesztetek? -hallottam meg Dani döbbent hangját a hátam mögül.
-Visszahívlak -mondtam Leilának, majd kinyomtam a hívást. -Öhm... ja, olyasmi -válaszoltam Daninak. -De légyszi ne verd nagy dobra!
-Mit csinált már megint az a barom? -utalt Benire. Milyen kedves. -Hányszor elmondtam neki, hogy ezt a kapcsolatát ne csessze el -ingatta a fejét. -Mi történt?
-Azt hiszi, megcsalom -panaszoltam.
-És megcsalod?
-Nem -akadtam ki a megvádolásán.
-Ki csal meg kit? -csatlakozott a beszélgetéshez Dorina is.
-Senki senkit -sóhajtottam.
-De akkor mi alapján hiszi azt, hogy megcsalod? -kérdezősködött tovább Dani, figyelmen kívül hagyva Dorina érkezését.
-Van egy exem -kezdtem el a mesélést. -, aki megcsalt még anno 2 éve. És a másik barátnőjét teherbeejetette...
-Várj, egy dolgot tisztázzunk: ez a tag hány éves? -szakított félbe.
-Fél évvel fiatalabb mint én, 18 lesz.
-Akkor 15 évesen lett gyereke? -rakta össze Dorina.
-Igen -bólintottam. -Tehát az exem gyerekének az anyja megtudta tőlem, hogy a fiú megcsalt mindkettőnket, így szakítottak. A srác meg haragszik rám, amiért tönkretettem a kapcsolatát, ezért megfenyegetett, hogy visszaadja, amit tettem.
-Ejha -reagálta le egyszerűen Dorina.
-Megverjem? -kérdezte Dani, én pedig szomorú mosolyra húzva a számat megráztam a fejem. -Beni nem hisz neked, nem?
-Nem -nyeltem nagyot.
-Akkor megverem őt -ajánlotta.
-Nem kell megverned -szólalt meg Beni a hátunk mögött. Mindhárman egy emberként fordultunk felé. -Ismered a magánügy fogalmát, Ráchel? -nézett rám dühösen.
-Én hallottam meg egy telefonbeszélgetését, nem ő kezdett el magától kitálalni -kelt a védelmemre Dani.
-Mindjárt más. És mégis kivel telefonáltál erről? Csak nem azzal a taggal? -vont kérdőre.
-De igen, azzal a taggal. Biztosan elmeséltem neki, hogy mennyire szarul esik, hogy nem bízol meg bennem -vágtam a fejéhez, majd Dani mellett oldalazva kiléptem a nyaralóból, és visszamásztam a sátorba.
-Mutasd meg azt a képet! -hallottam Danit a ház felől. -Oldd fel! -kérte. Gondolom Beni a kezébe nyomta a telefonját. -Ez az?
-Igen.
-Fufruja volt, mikor megismerted?
-Öhm... nem. Sosem volt fufruja -tagadta Beni. Ez éppenséggel nem igaz, mert 9.-ben és 10.-ben volt fufrum, akkor még tetszett, de mostmár nem áll jól. Csak erről a korazakomról Beni nem tud.
-Hát pedig ezen a képen fufruja van, barátom -mondta Dani. -Micsoda párkapcsolati tanácsadó vagyok -dicsérte meg magát. -Húzzál oda hozzá, és kérj tőle bocsánatot. Nem megmondtam, hogy ezt a kapcsolatodat ne cseszd el, de neked sikerült -folytatta Beni szidását.
Néhány pillanat után Beni felhúzta a cipzárt a sátron.
-Bejöhetek? -kérdezte.
-A te sátrad, nem? -néztem rá értetlenül, ő pedig vállat vont, majd bemászott mellém, és behúzta maga mögött az cipzárt.
-Ne haragudj! -ült le szorosan mellé, és átölelte a vállamat. -Meg kellett volna bíznom benned, és nem kellett volna megcsalással vádolnom téged -simogatta meg a vállamat. -Ki ez a tag, és miért akar elválasztani minket?
-Már mondtam: elmondam a barátnőjének, hogy megcsalta -feleltem.
-De miért mondtad el neki? Már semmi közöd hozzá.
-Tudom, de így alakult a szituáció -sóhajtottam, majd elmeséltem neki azt a történetet, mikor találkoztunk Marcival és Szonjával a városban.
-Tegyük fel, hogy értem -gondolkozott el. -De igazán szólhattál volna.
-Most akkor megint én csesztem el? Ha meg elmondtam volna, akkor az lett volna a baj, hogy miért foglalkozok az exem életével. Bármit tettem volna, azzal úgyis csak elrontok valamit, nem? És akkor a végén úgyis eléred, hogy nekem kelljen bocsánatot kérnem meg szarul éreznem magam! -fakadtam ki.
-Befejezted? -nézett rám visszafolytott mosollyal. -Mindketten hibáztunk, és mindkettőnknek bocsánatot kéne kérnie a másiktól -mondta, majd hozzátette: -Szerintem.
-De én csak nem mondtam el valamit, te pedig nem bíztál meg bennem.
-Mindig minden mondatomba bele fogsz kötni? -nyomott egy puszit a fejemre.
-Igen, úgy terveztem -bólintottam. -Bocsánatot kérek, amiért eltitkoltam előled ezt -oldottam fel a telefonomat, majd megnyitottam a Marcitól jött SMS-emet.
-Megbocsájtok -Oh, milyen nagylelkű...
-Te jössz! -emlékeztettem.
-De én már kértem bocsánatot -szállt vitába, de mikor meglátta az összevont szemöldököm, ismét nekilátott a bocsánatkérésnek. -Sajnálom, hogy nem bíztam meg benned.
-És hogy megvádoltál azzal, hogy nem tudom, mi az a magánügy -tettem hozzá.
-Miért tudod? -kérdezte, mire játékosan beleütöttem a kezébe, természetesen csak egy kicsit. Beni felnevetett, majd hátradőlt a hálózsákjára, magával rántva engem is.
-Ez nagyon kényelmetlen -jegyeztem meg a felvett pózunkra, amikor is háttal feküdtem Benin.
-Egyetértek. Szállj le rólam! -lökött le magáról, majd újra átölelt. -De most alszunk, mert egész éjszaka nem tudtam egy percre se lehunyni a szemem.
-Akkor hallottad, hogy... -csodálkoztam.
-Hogy sírsz? Igen -bólintott.
-És képes voltál eljátszani, hogy alszol, miközben én melletted bőgtem ki a lelkemet? -akadtam ki.
-Haragudtam. De nehogy azt hidd, hogy olyan jó volt azt hallgatni, hogy szipogsz. Mármint elég rossz érzés volt, de elég makacs voltam ahhoz, hogy ne vígasztaljalak meg -mondta.
-Igazán kedves vagy, Benjámin -Még sosem hívtam Benjáminnak, sőt még egyetlen egy embert sem hallottam, aki Benjáminnak hívta.
-Ne hívj így -kérte.
-Egyáltalán van olyan ember, aki Benjáminnak hív? -néztem rá kérdőn.
-Az egyik nagymamám és az egyik nagypapám, de tőlük már megszoktam. És anno az egyik tanátom hívott még annak, de ő csak azért, mert utált -felelte.
-Hívhatlak én is így?
-Nem -vágta rá, én pedig elnevettem magam.