Az én focistám

21.fejezet

Augusztus 10. (Péntek)

Éjszaka alig tudtam lehunyni a szemem néhány órácskára, mert csak az kattogott a fejemben, hogy mi lesz, ha Beni szülei nem fogadnak el. Reggel hét körül keltem ki az ágyamból, mondván minek fetrengjek feleslegesen. Megreggeliztem, majd úgy döntöttem, elmegyek futni. Felöltöztem, majd hagytam egy üzenetet anyáéknak, hogy a közeli focipályára mentem futni.
Jó másfél órát töltöttem el futással, vagy legalábbis kocogással, persze sokszor pihentem közben. Miután letudtam az eltervezett adagomat, hazasétáltam.
-Jó reggelt -köszöntött anya, aki éppen reggelizett.
-Szia -mosolyogtam rá.
-Hogyhogy futni mentél? -kérdezte csodálkozva.
-Nem tudtam aludni -vontam vállat.
-Ma találkozol Beni szüleivel, ugye?
-Igen -bólintottam.
Rengeteg ideig gondolkodtam a ruhámon, aztán végül egy fekete szoknyát és egy csipkés rózsaszín felsőt vettem fel. A tizenegyórás busszal indultam el a városba, ahol Beni már várt rám.
-Téged se látni gyakran szoknyában -jegyezte meg, mikor beültem a kocsiba.
-Miért kell mindenre megjegyzést tenned? -kérdeztem fájdalmas arckifejezéssel.
-Nyugi -próbált lenyugtatni, de ettől csak még idegesebb lettem.
-Nagyon szépen kérlek, fogd be!
Egy ideig csendben utaztunk, aztán Beni elkezdett mesélni a szüleiről.
-Anya tanítónő, apa pedig közgazdász. Kilencen leszünk összesen...
-Kilencen? -ráncoltam a szemöldököm. Az jó sok ember.
-Igen, kilencen -bólintott Beni. -A szüleim, a három testvérem, a nővérem férje és a kisfiuk, valmint mi ketten -sorolta.
-És milyen alkalomból van ez a családi ebéd? -kérdeztem.
-Csenge szülinapja miatt.
-Ő az egyik húgod, igaz?
-Igen.
-Vele találkoztunk múltkor a boltban? -emlékeztem vissza.
-Igen, vele.
-És hány éves, ha illik ilyet kérdeznem? -pillantottam Benire.
-A 22-dik szülinapját üppeneljük most. Rajta kívül van Kinga, a nővérem, aki 29, és Viki, aki 20 éves. Kinga férje, Máté, a fiúk pedig Csongi -magyarázta.
-Ahha -nyújtottam meg a h betűt. -Csenge, Kinga, Máté, Csongi és az ötödik név nem ugrik be.
-Viki -segített ki, majd behúzta a kéziféket. Észre sem vettem, hogy idő közben megérkeztünk. -Ne félj! -simított végig az arcomon.
-Ígérd meg, hogy nem hozol kínos helyzetbe -kértem. Kinéztem belőle, hogy leéget mindenki előtt, mert azt hiszi, vicces.
-Még átgondolom -mosolygott, én pedig egy dühös pillantást lövelltem felé. Kiszálltunk a kocsiból, és a kapu felé vettük az irányt.
-Ja, és készülj fel rá, hogy biztosan azt akarják majd, hogy tegezd őket -figyelmeztett.
-Oké.
Beni lenyomta a kapukilincset, majd beengedett maga előtt. Végigmentünk a fél kerten, majd megálltam az ajtó előtt. Beni kérdőn nézett rám, majd benyitott az ajtón.
-Sziasztok! -kiáltotta el magát, és néhány pillanat múlva egy pár termett az előszobába.
-Jó napot -köszöntem illedelmesen.
-Sziasztok -mosolyogott Beni anyukája, majd az apukája is követte a példáját. Kezetráztam a szüleivel, akik kérték, hogy tegezzem őket. Aztán következett a szokásos nagyon sokat hallottunk rólad duma. Az étkezőben a többiek már az asztalnál ültek. Ott is bemutatkoztam, aztán elkezdtük az ebédet.
-És hol tanulsz, Ráchel? -kérdezte egyszer csak kedvesen Beni anyukája, Éva.
-A Széchenyiben -feleltem. Azt az iskolát mindenki ismeri a városban, úgyhogy nem kellett jobban részleteznem.
-Az egy nagyon jó iskola -bólintott Éva. Elég feszengve éreztem magam ennek hallatán úgy, hogy a már főiskolán is túllévő barátom ült mellettem. -És merre szeretnél továbbtanulni? -kérdezte a hölgy. Nos, ezen már rengeteget gondolkoztam, de eddig még sosem mondtam ki hangosan a célomat.
-Az ELTE-re szeretnék menni angol-német szakra -feleltem. Ahogy ezt kimondtam, megéreztem a combomon Beni kezét, aki megsimogatta a lábamat. Ha felvesznek az ELTE-re, akkor fel kell mennem Pestre, neki viszont itt van a munkája, és ennek a problémának a megoldása még egy nagy homályos folt a jövőképemben.
Az ebéd után Beni felkísért az emeletre, és megmutatta az egykori szobáját, ami ma már vendégszoba. Igazából egy asztal, egy ágy és egy szekrény volt csak a helyiségben, szóval mikor beértünk a szobába, már éreztem, hogy valami más oka van a félrevonulásunknak.
-Akkor egy év múlva elmész Pestre? -tért rögtön a lényegre.
-Ha felvesznek...
-És mi lesz velünk? -szakított félbe.
-Megoldjuk, csak négy év -magyaráztam.
-Csak négy év? -kérdezte lassan. -Négy év rengeteg idő, Ráchel.
-Jó, nyugodj meg! -öleltem át. Ki akart bújni a karjaim közül, de nem hagytam neki. -Kitalálunk valamit, rendben? Szeretlek, és te is engem, ugye? -pillantottam rá, ő pedig bólintott. -Látod, ezért fogjuk tudni megoldani -Szokatlan volt, hogy ő ideges, és én nyugtatom őt.
-Gyertek, jön a torta -kiáltott fel az emeletre Beni apukája.
-Gyere! -húztam a barátomat magam után.
Ottlent elénekeltük a boldog szülinapodat, aztán a többiek átadták az ajándékot, én lenyomtam két puszit Csengének, aztán megettük a tortát. Végül a legnagyobb meglepetésemre Csenge nekem adott át egy borítékot kínosan ügyelve rá, hogy senki, leginkább Beni, ne vegye észre e cselekedetét.
-Majd otthon olvasd el! -suttogta a lány, én pedig bólintottam.
-Mit szólnátok, ha Activityznénk? -kérdezte izgatottan Kinga. -Beavathatnánk Ráchelt is a családi hagyományba.
-Oké -bólintottak a többiek, majd Viki elkezdte mesélni, hogy a Bencés család mindegyik ünnep alkalmával Activityzik.
-Akkor Ráchel és Beni, Viki és Csenge, Kinga és Máté, valamint Évi és én lesznek a csapatok -osztott el minket Tamás, Beni apukája. Csongi ekkor éppen aludt a nappaliban.
Benivel második helyen álltunk, mikor nekem kellett mutogatnom. Éreztem hogy vagy valami nehezet, vagy valami félreérhetőt fogok húzni, és a megérzésem ismét helyes volt, a fagyit húztam. Jobb híján elkezdtem a levegőt nyalni.
-Gondolok valamire, de tuti nem az -mosolygott pimaszul Beni.
-Azt hiszem, tudom, kitől tanulta anno a 10 éves Viki a perverz mondatait -jegyezte meg Évi.
-Erre csak most jöttél rá? -nevetett fel Beni.
-Minden péntek délután elmesélted az előző héten az osztályodban elhangott perverz vicceket -emlékezett vissza Csenge és Viki együtt.
-Jézusom, Beni, nem mehetsz a fiam közelébe -rázta a fejét Kinga.
-Hidd el, magától is rá fog jönni az ilyenekre -vont vállat Máté a feleségére nézve.
-Egyébként fagyi a megoldás -tért vissza a játékhoz a barátom. -Az eredeti gondolatomat majd én játszom el este, de nem a levegőben -kacsintott rám. Kifejezéstelen arccal bámultam rá.
-Hé, több tiszteletet a szingliknek -köhintett Csenge.
-Hol lettél te elronva, édes fiam? -ingatta a fejét Évi, mire mindenkiből kitört a nevés.
A következő körben Beninek kellett körülírnia valamit. Elolvasta a lapon álló szót, majd mosolyogva felnézett rám.
-Ez könnyű. Ezt kaptad tőlem szülinapodra -jelentette ki. Automatikusan az óvszer ugrott be, de bíztam a csodában, és nem arra tippeltem elsőnek.
-Repülés?
-A második fele igen. Az első meg a gyaloglás szinonímája -fejtette ki.
-Sétarepülés.
-Igen.
Végül Viki és Szonja nyerték a játékot, mi pedig harmadikak lettünk Benivel. Gyorsan repült az idő, mert már hat körül volt, mikor leléptünk Benivel.
-Feljössz hozzám? -kérdezte a barátom, miközben beindította a motort.
-Mit szeretnél csinálni?
-Beszélgetni -felelte, én pedig amolyan "engem nem versz át" arckifejezéssel néztem rá, csodálkozva a nem perverz válaszán. -Ennyire hihetetlen, hogy társalogni szeretnék a barátnőmmel? -kérdezte.
-Igen -vágtam rá. -Visszatérve a kérdésedre, attól függ, hogy van-e kajád.
-Basszus, ebédelni mentünk.
-De az mikor volt már -Azért öt és fél óra alatt eléggé megéhezik az ember, vagy legalábbis én igen. Jó, persze, ott volt a torta is, de az nem valami nagy kaja.
-Van kajám. Annyira jó, hogy ez kell ahhoz, hogy felgyere hozzám -ingatta a fejét.
-Tudod te, hogy akkor is mennék, ha nem lenne ennivalód -nyomtam egy puszit az arcára.
-Bíztam benne -bólintott.
A lakásáig kitaláltuk, hogy összedobunk valami vacsorát. A szavazások végére a négysajtos szendvics és a hotdog maradt. Én hősiesen harcoltam a hotdogomért, és végül el is értem a célomat.
-Beni, hol a virsli? -kutakodtam a hűtőben.
-Legfelső polc -töltötte tele vízzel a lábast. -Ha már ott vagy, vedd elő a salátát is -kérte.
-Minek? -ráncoltam a szemöldököm.
-Egy Beni-féle hotdogba kell az is -mosolyodott el.
-Ez undorítóan hangzik, már bocs. Ugye nekem nem Beni-félét készítessz?
-Nem.
Elővettem a virslit és a salátát, majd felvágtam a kifliket.
-Majonézt is kérsz bele? -pillantott felém Beni.
-Nem, köszi -ráztam a fejemet. -Te azt is teszel bele magadnak?
-Igen -ült le az egyik székre, és elkezdte bámulni, ahogy szelem a pékárut.
Hamarosan elkészültek a hotdogjaink, és bevonultunk a nappaliba vacsizni. Nekem azon a tíz méteres úton kétszer is majdnem sikerült leejtenem a tányéromat.
-Megkóstolod? -nyújtotta felém Beni a saját salátás hotdogját.
-Aha -adtam be a derekamat, és reméltem, hogy nem lesz nagyon rossz. Szerencsére, nem hánytam el magam tőle, sőt kifejezetten ízlett. -Nem is olyan rossz.
-Én megmondtam -fürkészett önelégült mosollyal. -Itt alszol? Lassan úgyis jön az ősz, és akkor már nem lesz annyi lehetőségünk együtt tölteni az éjszakát -magyarázta.
-Igen, de ne is emlegesd a sulit -kértem.
-Bocsi -nevetett fel.
Vacsi után megfürödtünk egyenként, de persze én mentem később, mert vesztettem kő-papír-ollóban. Miután végeztem, nekifutásból ugrottam be az ágyba. A probléma csak az volt, hogy Beni a kezdőállásom és a célom között ott feküdt Beni.
-Meg ne próbáld! -figyelmeztetett, mikor rájött, mit akarok. -Ráchel! -próbált rám hatni, mikor már elindultam. -Bébi, ne csináld! -Már késő volt. Nekifutottam, majd beugrottam az ágyba. -Ezt most muszáj volt? -nézett rám Beni.
-Igen -bólintottam. Egyébként pont nem estem rá, úgyhogy egy szava sem lehet.
Betakaróztam, majd hozzábújtam. Beni valami filmre kapcsolt, de engem nem nagyon kötöttek le a látottak.
-Amúgy szimpatikusak voltak a szüleid -mondtam.
-Ennek örülök.
-Aranyos az unokaöcséd -folytattam.
-Tudom, rám ütött -vigyorodott el.
Nem sokat beszéltünk ezután. Beni néha megnézte a telefonját, és a mellkasán feküdve én tisztán beleláttam a készülékbe. Van egy Facebook-csoport, amiben mindenki benne van, aki ott volt a múltkor a nyaralónál. Elvileg nekem is megérkeztek azok az üzenetek, de lusta voltam elővenni a telefonomat, olvastam Benijén.
-Ez hülye -nevetettem fel Geri egyik üzenetét olvasva.
-Az -értett egyet Beni is.
Hamarosan elálmosodtam, és huzamosabb ideig lehunytam a szemeimet. Már majdnem elaludtam, amikor a tv-ből kiszűrődő zajokon kívül Beni hangját is meghallottam.
-Szia, édes. Igen, elaludt, most már nyugodtan beszélhetünk. Holnap? Öhm, oké. A szokásos időpont? Pont ideális némi kis hancúrozáshoz...