Az én focistám

43.fejezet

-Jó reggelt -mosolygott rám Beni. Éjszaka találkoztunk párszor, mikor Roli felsírt, de azért mégis csak ez az igazi ébredés. Csak hümmögtem egyet, majd átfordultam a másik oldalamra. Elhatároztam, hogy addig biztosan nem kelek ki az ágyból, amíg Roli fel nem ébred. A beszivárgó fény miatt nyilván nem sikerült rendesen visszaaludnom, azért ismét Beni felé fordítottam a fejem. Ő becsukott szemmel pihent, én pedig összefontam az ujjainkat. Érezve a tenyeremet a tenyerén kinyitotta a szemét, majd elmosolyodott. -Hiányoztál -mondta.
-Nem hiszem el -ráztam a fejem álmosan.
-Miért?
-Hány barátnőd volt abban a háromnegyed évben, amíg külön voltunk? -kérdeztem.
-Három -vallotta be.
-Na, látod, ezért nem hiszem el -mondtam, majd nyomtam egy puszit az arcára. -Ki volt a harmadik? -vontam fel a szemöldököm, mikor rájöttem, hogy a harmadik lányról eddig mégcsak nem is hallottam.
-Nem ismered -fésülte ki Beni a kósza hajszálaim a szememből.
-Hogy hívják? -erősködtem tovább.
-Ráchel, nem mindegy? -sóhajtott egy aprót Beni.
-De -adtam be a derekam.
-Egyébként mikor terveztél hazamenni? -kérdezte.
-Nem tudom -ráztam a fejem. -Engem otthon agyoncsapnak, ha kiderül, hogy újra együtt vagyunk.
-Ez kedves -dünnyögte Beni.
-Nem miattad -mondtam.
-Hanem? -mosolyodott el. -Ezt nem veszem be.
-Jó, talán félig -ismertem be a szememet forgatva. -De akkor sem tudom, mikor szeretnék hazamenni. Egyáltalán hogyan oldanánk meg?
-Nálunk tudunk aludni -vont vállat. -Szerda este nem jó?
-Végülis de -bólintottam, aztán meghallottuk Roli sírását. Egyszerre pattantunk fel, de igazából mindketten tudtuk, hogy most rám lesz szükség, mert reggelizni szeretne.

Június 15. (Szerda)

-Mit csinálsz, kicsim? -térdeltem a földön játszó fiam mellé. -Várod már az utat? -kérdeztem, mire Roli rámemelte a tekintetét, majd elvigyorodott. Ezt egy igennek veszem.
Beni néhány perc múlva megérkezett, átöltözött, uzsonnázott, aztán indultunk is.
-Remélem Rolika aludni fog az út nagy részén -jegyezte meg, mielőtt beültem volna a fiunk mellé, hátra.
-Miért? -vontam fel a szemöldököm.
-Mert akkor nem fogsz énekelni -felelte, én pedig oldalba löktem.
Roli nagyon élvezte az utat, szinte alig aludt. Egyedül a beültetés volt nehéz, nagyon nem akarta, hogy „begyömöszöljem" az kocsiba.
Benivel megbeszéltük, hogy azt mondjuk, a családunknak, hogy bemutatjuk nekik az új párunkat. Kíváncsi vagyok, mit fognak reagálni. A korábbiakból kiindulva azt mondanám, hogy anya ki fog akadni, de azóta már eltelt pár év, és azt is tudja, hogy az unokájának így lesz a legjobb.
-Beni -suttogtam, nehogy felkeltsem Rolit, aki éppen elszundikált. Beni a visszapillantóra nézett, így találkozott a tekintetünk egy pillanatra, majd ismét az utat kezdte kémlelni. -, megállunk pisilni?
-Amint lesz lehetőségünk rá, igen -bólintott.
Néhány perc múlva Beni leparkolt egy benzinkútnál. Kikászálódtam a hátsó ülésről, és kinyújtóztattam elzsibbadt végtagjaim. Beni is kiszállt, de ő csak azért, hogy járjon egyet.
-Hozol nekem egy kávét? -kérdezte Beni.
-Aha -bólintottam ásítva. Elvégeztem a dolgom, majd vásároltam két kávét, és visszaindultam a kocsihoz, ahol Roli már teljesen éberen, Beni karjaiban pihenve várt. -Jó napot, fiatalember -nyomtam egy puszit az arcára, amit ő egy mosollyal díjazott. -Megiszom a saját kávém, aztán átveszem Rolit, aztán te is megiszod a kávéd, aztán nagy nehezen beülünk, aztán indulhatunk -vázoltam a tervet Beninek, aki bólintott. Igyekeztem gyorsan inni a kávém, de egyrészt szörnyű volt, másrészt forró. Miután leszenvedtem a torkomon az italt, Beni is megkapta a sajátját.
-Fúj -grimaszolt a barátom. -Egy nagyon rossz.
-Egyetértek -bólogattam.

Két óra utazás után Beni behúzta a kéziféket a házunk előtt.
-Itt vagyunk -fordult hátra Beni.
-Pszt! Alszik -mutattam Rolira.
-Jó, na, bocs. Majd én kiveszem -ajánlotta. Ismét kimásztam hátulról, és hagytam, hogy Beni kiemelje a hordozót és vele együtt a fiunkat is.
-Add ide a kulcsot, bezárom -nyújtottam a helyen a kocsikulcsért, de Beni nem adta oda.
-Majd én bezárom -nézett rám pimaszul.
-Azért egy gombnyomást nem nagyon tudnék elrontani -forgattam a szemem. -Úgy tűnik, van, ami nem változik. Még mindig a kocsid az elsőszámú szerelmed.
-Neked pedig még mindig minden út alatt pisilned kell -tette hozzá.
-Örülj, hogy nem kellett terhesen furikáznod, akkor sokkal többször meg kellett volna állnod -vontam vállat.
Odaértünk az ajtóhoz, én pedig egy kopogás után benyitottam.
-Sziasztok! -kiáltottam ottbent, de fél füllel hallottam, hogy Beni még a verandán állva azt dünnyögi, hogy én pisszegte le őt, hogy ne keltse fel Rolit, most meg itt ordítok. Pillanatokon belül megjelent mindent az előtérben. Gyors ölelések és puszik után megköszörültem a torkomat.
-Akkor bemutatnám a barátomat -mutattam széttárt karokkal az ajtó felé, amin belépett Beni a hordozóval a kezében. Anyáék lesokkoltak, Beni arcára pedig ráfogyott a mosoly. Mellette szóljon, hogy bizonyára nem a legkellemesebb érzés az exed, a barátnőd és a gyermeked anyja szülei előtt állni, miközben ők éppen nem tudják, mit reagáljanak a jelenlétedre.
-Végülis így a legjobb -mondta végül anya, aztán megpuszilta Benit. Apa kezetfogott a barátommal, Ádi pedig Rolival volt elfoglalva.
Anya szuper bolognaija után leültünk a nappaliba beszélgetni. Anya, apa és Beni a kanapén foglaltak helyet, én Ádival a hordozóban ücsörgő Roli mellett helyezkedtünk el. A családom alig bírt betellni a kisfiammal, valaki folyton a kezében akarta tartani.
-És a foci megy még? -fordult Beni Ádihoz.
-Igen -figyelt fel rá az öcsém.
-Ugyanott?
-Igen -ismételte önmagát Ádám.
-És ki eddz titeket?
-Zoli bá' -felelte Ádi, mire Beni egy bólintással jelezte, hogy tudja, kiről van szó.
-Ráchel, itt megsimizhetem? -mutatott az öcsém Roli pocakjára.
-Persze -mosolyogtam.
-Képzeld, ki lett az új matektanár nálunk -jutott apa eszébe.
-Na, ki?
-Szabó Eszter.
-Aki...? -ráncoltam a szemöldököm jelezve, hogy nem tudom, ki az. -Jaa -esett le végül, hogy a régi osztálytársamról van szó. -És milyen?
-Mint az összes matektanár -vont vállat apa. -Nem tudom, milyen lehetne.

-Egyetéressz, hogy ennél csak jobb lehet az elkövetkezendő beszélgetés? -kérdeztem, mikor beszálltunk a kocsiba.
-Nem volt vészes -rázta a fejét Beni. -Csak az eleje volt nagyon kínos, utána minden jó lett volna, ha van közös témánk -próbált pozitív maradni, én pedig felnevettem.
-De Ádi aranyos volt.
-Nem mondtam, hogy nem. Nem furcsa 9 évesen nagybácsinak lenni? -kérdezte.
-Én honnan tudjam? -mosolyodtam el. -Nem vagyok nagybácsi, még csak férfi sem.
Fél órás kocsiút után megérkeztünk Beniékhez, ahol most én maradtam kint a gerandán. Beni szülei egy fokkal lelkesebben fogadták a kapcsolatunk kiújulását, mint anya és apa, de ezt én már előre megjósoltam. Itt már nem vacsoráztunk, de egyébként a konyhából csodás illatok áradtak. Beni szülei teljesen odavoltak Roliért, és már tudták, hogy ott éjszakázunk.
Én már túl voltam a fürdésen, az ágyban pihentem, mikor Beni elindult a fürdőszobába.
-Mosdani mész? -kérdeztem.
-Nem -vágta rá.
-Várj még, elmegyek fogad mosni -keltem fel.
-Ez előbb nem jutott eszedbe? -szólt utánam, de nem foglalkoztam vele. Besiettem a helyiségbe, megmostam a fogam, aztán elbíbelődtem a sminklemosómmal, mert nem tudtam kinyitni. Miután végre sikerült megoldanom a problémát, legalább tíz percig kerestem a kukát. -Negyed óráig mosod a fogad? -vonta fel a szemöldökét Beni, mikor visszatértem köreibe.
-Igen -mosolyogtam, majd megcsókoltam.
A fogmosással sikerül kiűznöd az álmosságot magamból, így aztán nem tudtam elaludni.
-Beni, megmasszírozod a hátam? -fordultam a telefonozó barátom felé.
-Minek? -kérdezte nagyon segítőkészen és kedvesen.
-Mert fáj és mert azt hittem, szeretsz.
-Szeretlek is -bólintott. -És hiányoztál -tette hozzá.
-Hát, nekem nem éppen úgy tűnt, mintha hiányoztam volna -jegyeztem meg.
-Pedig hiányoztál -ismételte önmagát. -Amióta ismerlek, minden külön töltött percben hiányzol. Szeretlek már majdnem négy éve. Amikor először láttalak azon az edzésen, nem is gondoltam bele igazán, hogy most mi is van. Ádi nővére vagy, oké, és? Aztán egyre többször ültél ott a padon, és ahogy figyeltelek -persze csak néhány kósza pillantás erejéig, mert akkor éppen dolgoztam-, egyre inkább meg akartalak ismerni. És nem fetétlenül amiatt, hogy szép vagy és voltál, mert nyilván az is feltűnt, de láttam a boldogságot az arcodon, amikor a barátaiddal telefonáltál, a haragot, amikor kémiát kellett tanulnod az edzés alatt, a büszkeséget, amikor Ádi ügyesen teljesített, azt a tipikus arcot, amikor éppen hülyének néztél valakit, a meglepettséget, amit nem tudom pontosan, mi okozott, de biztosan valamivel játszottál a telefonodon, és a tátogásodat a zenére, ami a fülhallgatódban szólt. Szóval nagyon sok bátorság kellett hozzá, hogy elhívjak arra a rohadt filmre, de megérte, nagyon is megérte. És hidd el, hogy azért jártam azokkal a lányokkal, mert kerestem azt az embert, aki egy csöppnyit sem hasonlít rád, mert átverve éreztem magam. Soha többet nem akartam semmilyen kapcsolatot se veled, se egy hozzád hasonló emberrel, de ennek ellenére mindig gondoltam rád, és végig hiányoztál -kaptam meg a legszebb szerelmi vallomást.
-Azta -suttogtam kiszáradt torokkal. -Most mondanék valami hasonlót, de szerintem nem sikerülne.
-Mutasd a hátad! -mondta, én pedig a hasmra fordultam. Beni megmasszírozta a hátam, de utána jobban fájt, mint előtte, szóval sok haszna nem volt.
-Ilyen vallomással nem rukkolhatok elő, de azt tudd, hogy te és Roli vagytok az életem értelmei. És azt hiszem, még adósod vagyok egy magyarázattal a szakítás kapcsán, de hogy őszinte legyen, én sem tudom pontosan, miért tettem. Mérges voltam rád, és talán a hormonok közrejátszottak. De te is hiányoztál és én is nagyon szeretlek -kulcsoltam össze az ujjainkat, aztán Beni nyomott egy puszit kézfejemre.