Az én focistám

17.fejezet

Június 28. (Csütörtök)

Némán bámultam a kijelzőre. Két szó ismétlődött a fejemben: Mi van? Ő csalt meg, és teherbeejtett egy lányt, miközben velem járt. Most az önző gondolataimat félretéve is ő a hibás. Megcsalta a lánya anyját is, és most engem hibáztat azért mert nem hagytam, hogy egy hazugságban éljük le az életüket. Úgy döntöttem, egyenlőre senkinek nem szólok az üzenetről. Amúgy is, mit tudna tenni, hiszen nem tud Beniről.
Az utolsó mondattal próbáltam nyugtatni magam, de még így is csak nehezen jött álom a szememre. Ennek tetejében még az is álmodtam, hogy Benivel szétmentünk.

Július 1. (Vasárnap)

Korán reggel átmentem Leiláékhoz, hogy segítsek neki összepakolni, mert szombat reggel indulnak Angliába. Két hetet fognak eltölteni a szigetországban, nekem pedig két hetet kell kibírnom a legjobb barátnőm nélkül.
-Nem hagyhatod itthon Mr. Makit sem -dobtam oda a barátnőmnek a plüssmajmát.
-Sosem hagynám itthon. Tegnap egyébként rájöttem, hogy én vele járok, és tökéletes párkapcsolatban -újságolta.
-Mi? -ráncoltam a szemöldököm.
-Már 18 éve megvan, szerelem volt első látásra, 14 évig együtt aludtunk, csomó közös programunk is van -sorolta.
-Te beteg vagy -nevettem fel.
-Most miért? -nézett rám ártatlan arccal.
-Egy plüssről beszélsz -emlékeztettem.
-Nem -cáfolt meg. -Mr. Makiról beszélek.
-Bocsánat -ráztam a fejem nevetve.
A pakolás jó hangulatban telt, és egy időre meg is feledkeztem az üzenetről.

Délután Beni felhívott egy kérdéssel.
-Ráérsz jövő héten szombaton és vasárnap? -kérdezte.
- Észrevetted, hogy mindig ilyeneket kérdezel tőlem? -kérdeztem vissza.
-Lényegtelen -vágta rá. -Ráérsz vagy nem?
-Ráérek -futottam végig gyorsan a fejemben megírt programtervemen.
-Remek. Akkor szia -tette volna le, ha nem szólok közbe.
-Most komolyan ennyi volt a beszélgetésünk?
-Még fel kell hívnom 4 embert -mondta.
-Oké -sóhajtottam. -De utána engem is csörgess meg! -kértem.
-Rendben.
Úgy fél óra múlva ismét megszólalt a telefonom, én pedig Usain Boltot megszégyenítő gyorsasággal rohantam a konyhában felejtett készülékért.
-Szia -köszöntem vigyorogva.
-Szia.
-Na, miért kell ráérnem szombaton és vasárnap?
-Szervezek egy kerti partit -felelte.
-Nincs is kerted -emlékeztettem erre az apróságra.
-Nem mondod -nevetett fel. -A Balatonon van egy nyaralója a szüleimnek, de igazából én és a tesóim használjuk ilyen alkalmakkor. Szóval ott szervezek bulit. Jönnek a haverjaim is. És szeretném, ha te is jönnél. Sátras program, azért kérdeztem a szombat, vasárnapot -magyarázta.
-Nincs sátram -ragadtam ki a lényeget.
-Nekem van -reagált. -Én lemegyek már pénteken, hogy elrendezzem a dolgokat, és ha akarsz, akkor velem jöhetsz már akkor.
-Azt akarod, hogy segítsek takarítani, mi? -láttam át a szitán.
-Is -ismerte be. -De jó lesz, hidd el, majd leborítalak vízzel, meg ilyenek -Éreztem a hangján, hogy mosolyog.
-Tényleg nagyon jó lesz -nevettem el magam.
-Szóval mi mondassz?
-Szívesen lemegyek veled már pénteken -bólintottam, holott tudtam, hogy úgyse látja.
-Akkor ott vagyok nálatok 2-kor.
-Oké.

Július 5. (Csütörtök)

Már mindent bepakoltam a sátras bulihoz, miössze egy dolgot felejtettem el: szólni anyuéknak. Sóhajtva battyogtam le a lépcsőn, hogy tudassam az éppen főző és az éppen tv-ző szüleimmel a helyzetet.
-Izé, holnap elmegyek Benivel a Balatonra, mert tart egy kerti partit. Majd vasárnap jövök -Ennyi telt tőlem.
-Oké -bólintott anya.
-Ennyi? Oké és kész? -meredtem rá.
-Aha.
-Király -vigyorodtam el, majd visszamentem a szobámba, de az emeleti nappaliban megállított Ádi.
-Tényleg elmész Beni bácsival a Balatonra?
-Mondtuk már, hogy csak Beni. És igen, tényleg -bólintottam.
-Együtt fogtok aludni? -kérdezgetett tovább.
-Sátrazunk -mondtam kicsit homályosítva, mert nem akartam erről beszélni az öcsémmel.
-És sokat fogtok csókolózni? -kérdezte.
-Nem fogunk sokat csókolózni -hazudtam, valószínűleg fogunk. Ha rajtam múlik, fogunk...