Az én focistám

40.fejezet

Május 15. hajnali 3 óra 10 perc, megszületett Bencés Roland

-Gyönyörű és okos is -mosolygott Beni, mikor először látta meg a kisfiát. Roli a mellkasomon feküdt, és békésen aludt. Beni óvastosan megsimogatta a kisbabát, majd nyomott egy puszit a fejére, aztán az én arcomra. -Ugye minden rendben?
-Igen -bólintottam. -Fájt, de megérte. 2800 gramm és 51 centi.
-Vagyis egészséges -mondta Beni, én pedig bólintottam.
-A legszebb szülinapi ajándék -néztem könnyes szemmel a kisfiamat. Kis idő múlva átadtam a fiunkat Beninek, aki hatalmas lelkesedéssel ringatta az éppen ébren lévő babát. Miután megetettem a csöppséget, Beni észbe kapott.
-Nem vagy éhes? Mit szeretnél enni, keresek valami éjjel-nappalit -ajánlotta. Szívem szerint befaltam volna kettő nagy hamburgert, de inkább azt mondtam, hogy hozzon, amit gondol, aztán leraktuk Rolit az ágyába, Beni elment, én pedig pihentem egy keveset. Hamarosan érkezett egy nővér, aki elvitte Rolit még egy mérésre, nekem pedig a szívem szakadt meg, amiért „elvették" a fiamat.
-Hol van Roli? -kérdezte Beni, mikor belépett a kajával a kezében az ajtón.
-Nyugi, csak megint megmérik -legyintettem.
-Minek?
-Nem tudom, Beni, nem tudom -sóhajtottam fáradtan. Beni a kezembe nyomta a zacskót, amiben találtam pogácsát, ásványvizet és fánkot.

Május 23. (Vasárnap)

Az utóbbi egy hétben, pláne abban a négy napban, amikor már itthon voltunk a picivel, nem nagyon akartam, hogy látogatók érkezzenek. Persze az újdonsült nagyszülők mindent megtettek, hogy láthasság az unokájukat, valamint Leila és Léna is meglátogattak már minket.
A vasárnapi ebédhez készülődtem, Beni pedig szórakoztatta Rolit, akinek a kedvenc játéka egy csörgő kismajom lett. Mikor kész lett az ebéd, Rolit is megetettem, majd beraktam a kiságyban, hiszen még evés közben elaludt.
-Beni, kész a kaja -mentem be a szobájába.
-Mindjárt megyek -hallottam a választ.
Már majdnem megettem az egész ebédet, amikor a fiam apja méltóztatott kijönni a konyhába, és megenni, amit főztem, pedig nem is kellett volna neki is készítenem ételt.
-Fáradt vagy? -kérdezte, mikor leült velem szembe.
-Szerinted? -mutattam a fejemre, amire egy az egyben rá volt írva a válasz.
-Néztél már ki rosszabbul is -ismerte be Beni.
-Kapd be! -ejtettem le a villám a tányéromba, aztán távoztam a konyhából. Leültem az ágyam közepére törökülésben, és csak bámultam magam elé. Sírni tudtam volna, de ott volt a sarokban a kisfiam, mindössze ez tartott vissza. Nem sokkal később Beni is belépett a szobába. Odaültem mellém, meg akarta fogni a kezem, de én elrántottam.
-Figyelj, szerintem te az egészet rossz szemszögből közelíted meg -kezdte.
-Mutass egy jó szemszöget!
-Ott fekszik a kisfiunk -mutatott a kiságyra, ahol Roli feküdt ugyanúgy hason, ahogy ő feküdt régen.
-De ez nem annyi, hogy lefeküdtünk, jajj, de jó, lett egy fiunk, jajj, de jó! Ez ennél összetettem -magyaráztam.
-Tisztában vagyok vele -bólintott. -Viszont te úgy csinálsz, mintha én csak egy random tag lennék, aki nem tudom, hogy kerül ide, de szíved szerint egy pillanatra nem bíznád rá a gyerekedet, csak ha nagyon-nagyon muszáj.
-Ez nem igaz -vágtam rá.
-Dehogynem. Ráchel, én vagyok a Roli apja. A gyereked apja. A másik szülő. Nem gondolom, hogy annyira felelőtlennek ismersz, hogy ne merd rámbízni -mondta. -Meg ez nem is azon múlik, hogy ide mered-e adni. Az apja vagyok, pont.
-Vannak olyanok, akiknek ezzel az érvvel sem adnám oda -jegyeztem meg.
-És az én vagyok? -kérdezte némi csalódottsággal a szemében.
-Nem -sütöttem le a szemem. -De meg kell értened, hogy nekem ez nagyon nehéz.
-Nekem is az -mondta, s reakcióját síri csend követte. -Na, menj, most meg a hajad! -szólalt meg végül Beni.
-Ennyire szörnyű? -kérdeztem. Azt hiszem, tizenhat napja mostam meg utojára, de azért reméltem, hogy a száraz sampon segít valamennyit, de ezek szerint tévedtem.
-Múltkor mondtad, hogy milyen rossz, hogy régen mostad meg -suttogta, nekem pedig kicsit visszaadta az önbizalmamat. Kifele menet belerúgtam egy csörgős labdába, ami nagy zajjal gurult arrébb. Soha semmire nem kel fel Roli, de erre természetesen felsírt.
-Ez hogy kerül ide? -kérdeztem fájdalmas arccal, a labdára utalva. -És minek van ennyi csörgős játékunk?
-Menj nyugodtan -mondta Beni, aztán odalépett a kiságyhoz, és kiemelte belőle a síró kisfiunkat.
Végül belenyugodtam, hogy Rolit most Beni fogja megnyugtatni, és nekem nem szabad odamennem. Teleengedtem a kádat, kibontottam a hajam, levetkőztem, majd elmerültem a színes habok között, hiszen a fürdőbomba 21 évesen is kihagyhatatlan kelléke egy ilyen relaxnak. Próbáltam kikapcsolni, de egy ideig még hallottam a keserves sírást kintről, ami eléggé megnehezítette a dolgomat, de aztán hirtelen abbamaradt a zokogás.
Miután végeztem a fürdőben, a fiamat és az apját Beni szobájában az ágyon kinyúlva találtam, ahogy Roli az apukája mellkasán alszik tökéletes szinkronban szuszogva a „párnájával".

Május 31. (Hétfő)

Amíg Roli aludt, kitakarítottam a lakást, Beni szobája kivételével, mert még mindig úgy vélem, ahhoz nekem semmi közöm. Már majdnem mindent sikerült nyugodtan kipucolni, mikor meghallottam azt a bizonyos sírás a szobámból. Kivettem Rolit a kiságyból, megetettem, majd beleültettem a kis pihenőfoteljébe. Egy darabig el is volt a játékaival, de aztán elkezdett hiányolni. Mivel már csak el kelltt pakolnom a konyhaasztalról, ezért a fiamat is magammal vittem a helyiségbe. Az újságok nagy részét kidobtam, mert már egyik sem volt aktuális, a teafiltereket fél kézzel pakolgattam vissza a dobozba, mert reggel idegességemben csak kiszórtam őket az asztalra. Nem érdekelnek Beni cuccai, de aztán az asztalon hagyott laptopja felett nem tudok elsiklani, hiszen nem ott van a helye. Sóhajtva igazítottam meg a kiafiamat a kezemben, aki erre gügyögni kezdett.
-Apa szanaszétt hagyta a cuccait, mit szólsz ehhez? -nyomtam egy puszit Roli arcára. -Bevisszük neki a szobába, oké? -kérdeztem, mire a fiam elkezdett csapkodni a csöppnyi kezeivel, amivel azt akarta jelezni, hogy tetszik neki az ötlet. Nem elég, hogy kint hagyta a laptopját, hanem még a Facebookja is meg volt nyitva. Arra emlékszem, hogy reggel úgy viharzott el, mert késében volt, de azért kinyomhatta volna az ablakot. Felemeltem az eszközt, és szinte egybő felugrott egy chatablak. Nem akartam elolvasni, de ott volt a szemem előtt, így akaratlanul is elolvastam. -Nagyon jó az úgy ház, köszi. Te meg még mindig nem költöztél be, haver? Lassan odahúzhatnál abba a lakásba, mert nem egy olcsó dolog a rezsi -futottam végig a sorokon. Az első gondolatom az volt, hogy „mi van?", és hirtelen felindulásból feljebb tekertem a beszélgetést.

Március 12.
Beni: Eladó még a lakásod?

Szabó Ábel: Igen. Megveszed?

Beni: Esélyes.

Március 27.
Szabó Ábel: Akkor 3-kor nálad átveszed a kulcsokat?

Beni: Igen, de még nem költözöm be.

Szabó Ábel: Miért?

Beni: Még van egy kis dolgom máshol.

Május 16.
Szabó Ábel: Gratulálok az újdonsült apukának!

Beni: Köszi

Május 31.
Beni: Na, milyen az új hely?

Szabó Ábel: Nagyon jó az úgy ház, köszi. Te meg még mindig nem költöztél be, haver? Lassan odahúzhatnál abba a lakásba, mert nem egy olcsó dolog a rezsi.