Az én focistám

15. fejezet

Június 22. (Péntek)

-Szia! -ugrottam Beni nyakába.
-Szia -ölelt át jó szorosan. -Indulhatunk? -kérdezte.
-Persze -bólintottam.
Beszálltunk a kocsiba, Beni elindította a motort, és elindult a főút felé.
-Most három órán át szórakoztatni fogsz, ugye? -kérdezte Beni megjátszva magát.
-Természetesen -mosolyogtam rá. -De te találtad ki, hogy kísérjelek el, szóval egy szavad sem lehet -intettem le, mielőtt még megszólalhatott volna.
Beni meglepetése az volt, hogy meghívott Ausztriába az egyik meccsére. Holnap lesz az utolsó meccsük a szezonban, és én is megnézem a mérkőzést.
Egy ideig csendben utaztunk, de ez csak annak volt betudható, hogy elég korán volt. Aztán elkezdtem azon gondolkozni, hogy hogyan dobhatnám fel az utat. Végül arra jutottam, hogy a rádióban szóló számokat fogom énekelni.
Éppen új szám indult, én pedig dalolni kezdtem. Beni nevetve vezett tovább. Öt számot elénekeltem, de a hatodikat nem ismertem.
-Mi történt? Elment a hangod? -kérdezte Beni.
-Ezt a számot nem ismerem -ráztam a fejem.
-Lényegtelen, az eddigiekre is csak random szavakat mondogattál -közölte.
-Jó, nem tudok spanyolul -szabadkoztam.
-De angolul igen. Elvileg.

Csendben bámultam tovább a tájat. Közel álltam az alváshoz, de Beni megállt egy benzinkútnál, és a kocsi nyugatató mozgása hiányában kiszállt a szememből az álmosság.
-Tankolsz? -kérdeztem.
-Pisilek -vágta rá, majd kiszállni készült.
-Várj! -szóval utána, ő pedig csodálkozva nézett vissza rám. Én egyszerűen megcsókoltam. Éreztem, hogy számított erre a cselekedetemre, mert egyből visszacsókolt. Heves csókolózásunkat Beni szakította félbe.
-Bocsi, de be fogok pisilni -vált el az ajkaimtól, majd megindult a benzinkút felé. Én is igénybe vettem a mellékhelyiséget.
Beni a pénztárnál várt rám, és mikor megpillantott, intett, hogy menjek oda.
-Kérsz valamit?
-Egy kávét -valászoltam gondolkodás nélkül.
Miután mindketten megkaptuk a kávénkat, kiültünk a benzinkút mellett elhelyezett székekre.
-Izgulsz a meccs miatt? -kérdeztem.
-Igen -bólintott. -Mert ha nyerünk, akkor jövőre biztosan eggyel feljebbi bajnokságban játszunk majd. Tudod, mint nálunk van NB1, NB3 meg ilyenek -magyarázta.
-Tudom -mosolyogtam rá. -De biztosan nyertek, érzem -fogtam meg az asztalon pihenő kezét.
-Bízom a megérzéseidben -mosolyodott el ő is.
-Egyébként nem fárasztó sokszor napi kétszer megtenni a három órás utat?
-De, az.
-Akkor miért nem költözöl ide? -kérdeztem. Szerintem logikusabb lenne.
-Szeretnéd, ha ideköltöznék?
-Nem, dehogyis -ráztam hevesen a fejem. -Csak nem értem, hogy miért nem költöztél ide akkor, amikor ebben az osztrák csapatban kezdtél el játszani.
-Laktam itt, de nem vált be igazán. Aztán kaptam az edzői állásajánlatot otthon, amit természetesen elvállaltam. Mikor itt kint éltem, akkor hiányzott a családom meg a haverjaim. Most is ez lenne, csak te adtál plusz egy okot, hogy ne költözzek ki -szorította meg a kezem. Amint kimondta az utolsó mondatot, elöntött a melegség. Nem akkor érzem igazán, hogy szeret, mikor azt mondja, hanem akkor, mikor ilyen szép dolgokat ejt ki a száját.

Lassan visszaszálltunk a kocsiba, és továbbindultunk.
-Énekelj! -kérte a barátom.
-Eddig az volt a bajod, hogy énekeltem, most meg azt akarod, hogy énekeljek. Esküszöm, nem értelek -sóhajtottam.
-Nem zavart, hogy énekeltél, csak megjegyeztem, hogy fura szavakat használtál -védte magát.
-Oké, de akkor te is énekelj velem! -alkudoztam.
-Akkor ez felejtős.
-Akkor játszunk valamit! -csillant fel a szemem.
-Mit szeretnél játszani? Mert nekem van egy tippem, de ahhoz félre kell állnom... -villantott egy perverz mosolyt.
-Hülye -nevettem fel. -Játszuk azt, hogy mondunk egy állítást magunkról, és a másiknak ki kell találnia, hogy igaz vagy hamis az a tény -osztottam meg az elképzelésemet Benivel.
-Oké -bólintott. -De te kezded!
-Jó. Öhm... Kék a fogkefém.
-Jah, hogy ilyen érdektelen dolgokat kell mondani? -kérdezte.
-Aha.
-Oké. És ez igaz.
-Igen, az.
-1-0 ide! -jelentette ki diadalittasan. -Kiskoromban egy plüss-majommal aludtam.
-Igaz -vágtam rá.
-Nem, plüss-oroszlán volt. 2-0!
-Én jövök. Utálom a palacsintát -mondtam a következő tényt.
-Ez biztos hamis. A palacsintát szereti.
-Csak én nem -vontam vállat. -2-1.
-Nem szereted? -csodálkozott el.
-Nem -ráztam a fejem.
-Kivel járok én? -tette fel a költői kérdését. -Nyolcadikban megbuktam bioszból.
-Szerintem hamis.
-Szerintem is -bólintott. Ez az, kiegyenlítettem!
-Szóval... Tegnap megjött a havim.
-Remélem, hogy hamis -dobolt a kormányon Beni.
-Mázlid van, hamis.
-Akkor megint én vezetek -gondolkozott hangosan Beni. -Szeretlek.
-Én is szeretlek -mosolyodtam el.
-De ezt most az állításnak szántam.
-Akkor szerintem igaz -válaszoltam.
-Eltaláltad -simogatta meg megint a combomat.
Még jó ideig játszottuk ezt a játékot, és végül Beni nyert. Mondanom se kell, nagyon büszke volt magára. Természetesen megkérdezte, hogy mit kap, mint győztes. Miután azt mondtam, hogy semmit, ki akart rakni a kocsiból.
Aztán kiakadt, hogy megint pisilnem kell, pedig egy csomó ideig bírtam. Persze tudtam, hogy csak viccel, és igazából nem haragszik, de ilyen esetekkor egy pillanatra mindig megijedek, hogy mi lesz, ha majd egyszer már nem csak megjátsza a kiakadását.
Három és negyed óra utazás után megérkeztünk Beni ausztriai lakásába.
-De minek van itt is lakásod, ha év közben sosem alszol itt? -érdeklődtem.
-Ez csak erre a szezonra igaz, tavaly például máshogy volt a beosztásunk meg ilyenek, és többször is itt aludtam -felelte. -Melyik szobában akarsz aludni, mert mindkettőben van egy ágy -kérdezte.
-Miért? -ráncoltam a szemöldökömet.
-A nagyobb szobába egy kihúzhatós kanapé van, amit igazából csak kanapénak használok, de ha te szeretnél ott aludni, legyen -vont vállat.
-Jó nekem a másik szoba. Mikor kell edzeni menned?
-Még van egy órám -mosolygott rám, miközben a szemöldökét vonogatta.
-Mindig csak a szexre tudsz gondolni? -forgattam a szemeimet.
-Igen -bólintott, majd egyszerre tört ki belőlünk a nevetés. A jókedvünket a csörgő telefonom szakította félbe. A kijelzőn az anya felirat villogott.
-Basszus -motyogtam, majd kimentem az erkélyre telefonálni. -Igen? -szóltam bele a készülékbe.
-Szia, Ráchel. Megérkeztetek?
-Igen, ideértünk -feleltem.
-Figyelj, Ráchel, bocsánatot akarok kérni. Nem viselkedtem szépen Benivel, mert nem bíztam benne, és ennek is megvan az oka -ismerte be.
-És mi az oka?
-A lányom vagy, és van szemem. Mikor először láttalak titeket egy légtérben, világossá vált számomra, hogy tetszik neked. Aztán egyre kevesebbet láttalak titeket egyszerre, szóval lemaradtam az eseményekről, arra már nem jöttem rá magamtól, hogy jártok, de lehet, hogyha jobban figyelek, azt is észreveszem. Szóval ősz elején többször láttam Benit lányokkal. Sok különböző lánnyal, és az első reakcióm mindig az volt, hogy akkor most megcsalja a másikat vagy mi. De mint kiderült, teljesen félreértettem mindent, és nem csalta meg egyiket sem.
-Egyáltalán mi közöd volt hozzá, hogy kit csal meg vagy kit nem? -kérdeztem.
-Ha látsz egy ismerőst valakivel, akkor automatikusan elkezdessz a köztük lévő kapcsolaton gondolkodni -mondta. -És nem akartam, hogy esetleg csalódj benne. Ennek semmi köze nem volt a 7 évhez, csak azt találtam a legjobb kifogásnak, hogy ezt ne kelljen elmesélnem neked.
-És most mégis mitől gondoltad meg magad ilyen hirtelen? -kérdeztem.
-Az most nem fontos. De azért mondd meg Beninek, hogy köszönöm -kérte, én pedig egyre jobban belekeveredtem mindenbe.
-Oké...
-Ugye megbocsájtassz? -kérdezte.
-Igen -nyeltem nagyot. -És én is sajnálom, hogy múltkor azt mondtam neked -utaltam a bulimra.
-Azt hiszem, megérdemeltem -sóhajtott anya.
Lassan elköszöntünk egymástól, én pedig visszamentem a lakásba.
-Na mi az? -kérdezte ártatlan arckifejezéssel Beni.
-Mit tettél? -kérdeztem.
-Ez elég ijesztően hangzott. Nem csináltam semmit -emelte fel a kezeit.
-Mit tettél, hogy anya bízik benned? -helyesbítettem a kérdést.
-Neked legyen az mindegy. Örülj neki, hogy kibékültetek, és kész -tanácsolta.
-Azt üzeni, köszöni -adtam át az üzenetet, Beni pedig behúzott maga mellé az ágyba.
-Én pedig azt üzenem neki, hogy köszönöm ezt a szexi és gyönyörű lányt, akit megalkottak apukáddal -mutatott végig rajtam.
-Fúj, ez így kimondva és belegondolva furcsa -nevettem el magam. -És ha nem haragszol, ezt az üzenetet nem adom át neki, mert megint ellenünk lesz.
-Jogos -suttogta a fülembe, majd csókokkal kezdte belepni a nyakam. -Rá... -A nevemet a telefon csengése szakította félbe, de ezúttal nem az enyém. Beni sóhajtva nézte meg, mi hívja, majd felvette, és angolul kezdett el beszélni.
Úgy húsz percig beszélgetett, én pedig kimentem közben a konyhába enni.
-Bocsi, csak egy spanyol haverom, és nem lehet lerázni -magyarázkodott, miután befejezete a telefonálást.
-Semmi gond -mosolyogtam rá.
-Hol is hagytuk abba? -lépett oda hozzám.
-Mindjárt menned kell edzésre -mutattam a fali órára.
-A francba...
-Ha megjöttél, folytatjuk -simítottam végig a felsőtestén.
-Megígéred? -kérdezte. Esküszöm, mint egy kisóvodás. Nagyon aranyos volt azzal a szomorú arckifejezésével.
-Megígérem -bólintottam.