Az én focistám

32.fejezet

December 10. (Csütörtök)

Vigyorogva jöttem ki a rendelőből, és amint a beültem a kocsiba, egyből írtam Leilának, hogy végeztem, aki erre bevett a "Girl or boy?" csoportba. Sosem gondoltam volna, hogy egy csoportban fogom látni a Nagyit és Simonét. Mosolyogva olvastam vissza az üzeneteket. Federico, a Nagyi és a Papa, Marco, Kristóf, Léna, Ádi (ő anyával üzent), Luca és Rosa eltalálták, míg Lili, apa, anya, Boti, Pepe (az egyik unokatesónk), Sophi, Áron, valamint Leila kislányra tippeltek, vagyis az ő megérzésük nem jött be. Akik kislányra tippeltek, egy rózsaszín szívet, míg akik kisfiúra, azok egy kék szivecskét küldtek be a csoportba, így én is elküldtem három kék alakzatot, amire szinte egyből megérkezett az első reakció.

Federico: Hármasikrek lesznek???

A szememet forgatva írtam neki vissza.

Ráchel: Nem, csak egyetlen egy kisfiút hordok a szívem alatt.

Federico: Pedig jobb lenne, ha hárman lennének...

Ráchel: Nem lenne jobb, ez így tökéletes!!!

Sóhajtva álltam ki a fiam becsületéért, aztán lenéztem a már gömbölyödő hasamra, és megsimítottam azt.
-Mit szólna apa, ha tudná? -kérdeztem halkan, és elszorult a szívem. -Még nem tud rólad, de nagyon szeret téged -mosolyodtam el szomorúan. Újra felvillant a szemem előtt a kép, ahol Beni és a kisfiunk fociznak a hátsó kertben. Elöntött az érzés, miszerint most azonnal szólnom kell neki, amíg még nem késő. Aztán rájöttem, hogy nem tudok neki közvetlenül szólni. Nevetséges, hogy másokon keresztül kéne eljuttatnom neki ezt a fontos és egyben csodálatos hírt, ezért inkább hagytam a francba. Írtam Leilának és Lénának, hogy ha végeztek az előadásaikkal, és van kedvük, akkor elmehetnénk pizzázni. Persze, hogy igenlő választ kaptam.

Már a pizzám felét befaltam, mikor a pincér kihozta a második üdítő rendelésünket is.
-De én biztos vagyok benne, hogy az a csaj már járt a Tomival -bizonygatta tovább Leila.
-Miért jártak volna? -kérdeztem sokadszorra is.
-Figyeld meg, hogyan kerülik egymást!
-De az rengeteg dolog miatt lehet -ingatta a fejét Léna.
-De a csaj akkor is ribanc. Tudom, hogy együtt voltak, és kész -zárta le a vitát Leila, mi pedig beadtuk a derekünkat.
-Várjunk csak -jutott eszembe hirtelen. -Van egy új sztárpárunk, nemde? -vontam fel a szemöldökömet Lénát fürkészve. Úgy tudom, alakulgat valami közte és egy egy évvel felettünk járó között.
-Ahogy mondod -bólogatott hevesen Leila.
-Mondhatjuk így is... -sütötte le a szemét Léna.
-Mindent tudni akarok -jelentett ki. -Az elejétől a végéig -tettem hozzá.
-Múltkor egy buliban voltunk, és ott elég jól mentek a dolgok. Aztán utána találkoztunk. Aztán megint. És aztán még egyszer. Majd voltam nála is, ahol... -kezdte volna a tizennyolc plusszos részt, de félbeszakítottam.
-Mégsem szeretnék tudni mindent -mondtam.
-Ráchel, nem feküdtünk le -ingatta a fejét. -Vagy legalábbis ekkor nem -pontosított.
-Akkor bocsánat.
-Mikor feküdtetek le? -kérdezte Leila.
-Tegnapelőtt -emlékezett vissza Léna.
-Ugye neked nem kell terhességi tesztet vennünk? -kérdezte mosolyogva, de vádló arckifejezéssel Leila.
-Nem -vágta rá Léna. -Szóval felmentem hozzá, és filmet néztünk, aztán...
-Kitalálom, találkoztatok -vágott a szavába Leila, mire felnevettünk.
-Jó, na. Nem akarok mindent pontosan elmondani, mert azért egyrészt magánügy, másrészt túl hosszú lenne.
-Köztünk nincs olyan, hogy magánügy -mutattam körbe a társaságunkon.
-Nincs ám. Ráchel is biztos szívesen elmeséli pillantról pillantra, hogyan fogant a kis Bence -nézett a hasamra Leila.
-Nem lesz Bence, hányszor mondjam még? -akadtam ki. Amióta megtudták, hogy kisfiú lesz, Fedével együtt arra próbálnak rávenni, hogy legyen a neve Bencés Bence. -És nem akarom elmesélni, hogy hogyan fogant. Pláne, hogy nem tudom pontosan, melyik volt az az alkalom -tettem hozzá halkan.