The McCall Twins {Teen Wolf ff.} [Szünetel]

16.rész: Fáradság

A suliba beérve azonnal a terembe mentem, ahol a fülembe bedugtam a fülhallgatót és a padot nézve vártam a becsengetést.

Valaki hirtelen megfogta a vállamat, ami miatt összerezzentem. Felnéztem és Stiles állt előttem.

-Ne szólj semmit. - mondtam halkan.

-Csak hozzáteszem, Melissa nem mondta el Scottnak, ahogy kérted, de én vagyok a legjobb barátod, így nekem mondta. - suttogta, majd a helyére ment

-Nani. - hallottam meg mellőlem Lydia hangját. Felé fordítottam a fejem, mire meglepetten nézett vissza rám. - Mi ez az egész? Történt valami?

-Suli után elmesélem. - feleltem majd levettem a fejemről a csuklyát, mivel bejött a tanár.

*Órák után*

Komótosan sétáltam a szekrényem felé, miközben néhányan furcsán néztek rám a csuklya miatt. Bepakoltam a könyveimet, majd kimentem a suli elé, ahol Lydia már várt.

-Malia? - néztem rá kérdőn.

-Elment szarvasra vadászni. - vont vállat. - Nos, igaz amit Stiles mondott? - kérdezte izgatottan.

-Szóval neked is elmondta... - sóhajtottam. - Az attól függ, mit mondott.

-Hát, azt, hogy anyukád látta tegnap este, hogy Derek hazakísért és percekig ölelkeztetek a ház előtt. Akkor most együtt vagytok vagy mi? És miért nem aludtál az éjjel?

-Nem vagyunk együtt és aludtam végig, csak későn feküdtem le. - vontam vállat.

-Hé! Egy bansheet nem tudsz átverni! Láttam rajtad reggel is, hogy mennyire karikásak és fáradtak a szemeid. Csak mondd el, miért? - nézett rám komolyan.

-Oké, egyszerűen csak félek. Félek elveszíteni bárkit is, mert rájöttem, ez nem csak egy játék. Bármikor jöhet az a falka, vagy még kitudja milyen lények csaphatnak le ránk bármelyik pillanatban és megölhetnek bárkit. Anyát, Scottot, téged, Maliat, Liamet, Stilest...Dereket. - mondtam az ő nevét a kelleténél halkabban.

-De nem csak ez volt a baj, ugye? - kérdezett vissza, mire csak megöleltem. - Beleszerettél Derekbe, jól mondom? - súgta a fülembe.

-Igen. - mondtam ki némi hezitálás után. - De nem akarom szeretni. Elég bonyolult szerelem nélkül is az élet. - mondtam tehetetlenül.