The McCall Twins {Teen Wolf ff.} [Szünetel]

50.rész: Triskelion

Ehhez a részhez ajánlom a felül lévő zenét, mivel amíg írtam, én is végig ezt hallgattam és szerintem megadja hozzá a hangulatot.🥰

*Másnap délután*

Tegnap este, egy idő után elhúzódtunk egymástól és nagy meglepetésemre Derek szeretné, hogy majd ma találkozzunk suli után a gimi előtt. Miután pedig ezt megbeszéltük, visszamentünk a többiekhez, ahol még beszélgettünk egy kicsit, majd mindannyian ottaludtunk.

Most pedig épp rá várok. Nem tudom mit szeretne, de elég kíváncsivá tett, az biztos.

-Szia! Csak mutatni szeretnék valamit, ami segíthet abban, hogy megtanulj uralkodni magadon. - lépett oda hozzám a férfi. Ezután körülnézett, de a környéken nem volt senki, így a gimi nevét feltüntető táblaszoborhoz mentünk, ahol Derek belemélyesztette karmait a lyukakba, ami miatt elhúzódott a felirat és alatta egy titkos lépcsőt láttam meg. Lementünk és egy terembe értünk. - Ez a Hale család kincstára. - mondta, majd az egyik polchoz lépett és levett onnan egy dobozt. - Ez egy talizmán, ami régóta segít már a családomban élő vérfarkasoknak megtanulni uralkodni magukon. - magyarázta meg, majd kezembe nyomta a kerek tárgyat, amin ugyanaz a minta van, mint ami a hátára van tetoválva.

-Köszönöm. - mosolyodtam el, majd gondosan a zsebembe raktam. Nem tudtam hirtelen mit mondhatnék, de aztán eszembe jutott valami. - Egyébként, miért segítesz nekem? Mármint nem csak most, hanem úgy mindenben. - vizslattam a cipőm orrát, majd felnéztem rá.

-Nos, a bátyád megkért rá, mikor megérkeztél. Tudta, hogy nem lennél biztonságban egyedül, ő pedig sajnos nem tud mindig melletted lenni. - felelte.

-Értem. Akkor én megyek is. - mondtam ki hirtelen, mert valahogy nem erre a válaszra számítottam.

Választ sem várva elindultam a kijárat felé, de aztán hirtelen megragadta a csuklómat és visszahúzott.

-Nem hagytad, hogy befejezzem. - nézett rám komolyan. - Ezen felül fontossá váltál számomra. Ezt pedig vedd komolyan, mert nem mondok ilyet csak úgy mindenkinek. És még magam sem hiszem el, hogy ezt teszem, de most már lesz ami lesz. - mondta kissé zavartan.

A következő pillanatban pedig csak azt vettem észre, hogy ajkai az enyémet érintik. Hirtelen meglepődtem, de aztán viszonoztam csókját. Hihetetlen érzés volt számomra, elvégre sosem volt barátom, sosem volt első csókom és emellett már régóta erre várok. Nem hittem volna, hogy viszonzottak lesznek az érzéseim. Nem mutatta. Persze, megmentett, vigyázott rám és mikor harcolni tanított, akkor volt egy pillanat, mielőtt Braeden bezavart volna, de nem vettem komolyan. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ő is úgy érezhet, ahogy én.

-Nem hittem volna, hogy így érzel. - mondtam még mindig a történtek hatása alatt.

-Miért? Mit hittél? Hogy én csak úgy megmentem mindenki hátsóját? Csak mondom, hogy, ha én nem akartam volna, akkor Scott kérésére nagy eséllyel vagy nemet mondok vagy pedig csak néha rád nézek. - nevette el magát.

-Nem egy kicsit nagyképű itt valaki? - néztem rá felvont szemöldökkel. - Hidd el, megoldottam volna magam is a dolgokat. És azt se felejtsük el, hogy én is megmentettelek. - fontam össze mellkasom előtt a karomat miután egyet hátrébb léptem.

-Nocsak, hirtelen milyen harapós lett ez a kisfarkas. De az utolsó mondattal nem tudok vitába szállni. Na, gyere ide. - mosolyodott el önelégülten, majd magához húzva ismét megcsókolt.

-Csak mondom, hogy akkor is a te hibád. Mindig csak azzal takaróztál, hogy Scott miatt vagy a közelemben. - néztem rá kissé sértetten, mert mégiscsak úgy éreztem lassan magam, mintha csak egy kolonc lennék a nyakán.

-Csak azért, mert sokszor te is olyan távolságtartó voltál. Különben is, úgy ismersz te engem aki csak úgy eléd áll és szerelmet vall? - nézett rám kérdően, majd ismét felnevetett.

-Szóval szeretsz engem? - néztem rá egy győztes mosollyal, mire zavartan lesütötte a szemét. - Én is szeretlek te morcos farkas. - nevettem el magam most már én is és megöleltem.

Tudtam, hogy Derek nem épp egy romantikus típus és nem megy neki túlzottan jól az, hogy kifejezze érzéseit, de most már megértettem.