The McCall Twins {Teen Wolf ff.} [Szünetel]

57.rész: Tesztelés

*Másnap*

Tegnap este kaptam egy körüzenetet Nolantől, hogy készüljünk fel a mai napra, mert megnézik, hogy ki az, aki gyorsan gyógyul, így kitudják szűrni, hogy kik a természetfelettiek a suliban, szóval szóltam Scottéknak, hogy ne jöjjenek, nehogy próbálkozzanak náluk annak ellenére, hogy tudják róluk az igazat.

-Nem lesz nekik furcsa, hogy pont ők nem jöttek ma? - jött oda mellém hirtelen Mason, mikor pakoltam a szekrényembe az első óra előtt.

-Ne aggódj, ha nagyon feltűnő lesz, úgyis egyből hozzám fordulnak, nekem pedig van egy jó alibim számukra. - vontam vállat, majd bezártam a szekrényajtómat.

-De mi lesz, ha téged is tesztelni akarnak? - aggódott tovább.

-Megoldom Mason. Tudod, hogy mindig megoldom. - mosolyogtam a fiúra halványan. - Azért majd próbáld őket kerülni. Nem akarom, hogy megsértsenek. Ha pedig valami van, akkor azonnal szólj nekem. - néztem rá most már én kicsit aggódva, mire ő mosolyodott el.

-Suli után találkozunk. - ezzel pedig be is ment a saját termébe.

*Negyedik óra után*

-Hé, McCall! - kiabált utánam valaki a folyosón, mikor mentem a szekrényem felé, de felismerem a hangját, ez Gabe.

Megfordultam és valóban ők álltak előttem egy csoportban, élükön az említett és Nolan. A férfi öltöző felé biccentettek, jelezve, hogy kövessem oda őket. Gondolom azért, hogy ne a nyílt folyosón zajlódjon a beszélgetés.

-Mit akarsz? - vontam fel egyik szemöldököm.

-Nem láttam, hogy te is tesztelted volna az embereket. - nézett rám összevont szemöldökkel.

-Én nem veszek részt ilyenekben. Megmondtam, veletek vagyok, de az ilyen piti ügyekben nem én vagyok az emberetek. Nem fogok csak úgy ártatlanokat bántani. - forgattam meg a szemem.

-Nem csak ártatlanok. Vannak köztük szörnyek. - magyarázta nekem. - Különben is. Te még sorra sem kerültél. Téged nem teszteltünk. - léptek egy lépéssel közelebb.

-Ezt azonnal ki is verheted a fejedből. Engem nem fogsz tesztelgetni. - vetettem oda neki.

Erre nem felelt, csak a haverjaira nézett és felém biccentett. A másik kettő odajött hozzám és lefogtak, hogy Gabe vágást ejthessen rajtam, miközben Nolan csak figyelte az eseményeket, de én egy hirtelen mozdulattal kirántottam magam a két srác szorításából, majd az egyiknek betörtem az orrát, a másiknak pedig felszakadt miattam a szája, amik miatt a földre kerültek, Nolant szimplán félre löktem, Gabe kezéből pedig kicsavartam a kést, majd a mellkasára támasztva az alkaromat nyomtam az öltöző szekrényeknek és a nyakához tartottam a kést.

-Velem ne szórakozz Gabe. Ezt vedd figyelmeztetésnek. Ha még egy ehhez hasonlót terveztek ellenem a sleppeddel, akkor annak már rosszabb vége lesz. - néztem rá dühösen, majd engedtem a nyomásból. - Ó, és még valami. - löktem vissza hirtelen, majd ököllel arcon vágtam, ami miatt ő is a földre csúszott, de nem lett komolyabb baja. - Ha bárki kívülálló kérdez téged, vagy ezeket a seggfejeket - mutattam a mögöttem földön ülő emberekre. - akkor azt fogjátok mondani, hogy összeverekedtetek, máskülönben tudni fogom hol keresselek benneteket. Remélem világos voltam. - mondtam nekik nyugodtan, de a hangom tekintélyt parancsoló volt.

-Világos. - felelte a többivel együtt.

Ezután Gabe mellé dobtam az összecsukott bicskáját, majd egy utolsó pillantást vetettem Nolanre is és elmentem onnan.

Tudtam, hogy bepróbálkoznak nálam is, de készen álltam. Balszerencséjükre túl jól megtanították nekem a védekezési formákat. Ez akkor is így történt volna, ha most ember lennék, a természetfeletti erő csak rátett egy lapáttal.