The McCall Twins {Teen Wolf ff.} [Szünetel]

48.rész: Pánikroham

Levegő után kapkodtam, de nem éreztem annak jelenlétét a tüdőmben, így ez nem hatott semmit. Aztán már csak azt vettem észre, hogy kinőttek az agyaraim és egyre nehezebb volt féken tartani magamat. Elkezdtem ököllel a falat ütni egyre erősebben, ami után sikerült lenyugodnom, viszont lett ott egy lyuk, így oda toltam a szekrénysort, hogy ne látszódjon. Valamire azért mégiscsak jó a vérfarkas erő is.

Lenéztem a kézfejemre, amiből folyt a vér és szinte nem is volt már rajta bőrfelület. Még az a szerencse, hogy van egy elsősegély láda itt, így abból kivettem egy fáslit, amivel körbetekertem a kézfejemet.

Ezután siettem órára, mivel pár perce becsengettek.

-Jó napot! Elnézést a késésért. - nyitottam be az ajtón kopogás után, majd leültem a helyemre és a barátaim kérdően fordultak felém, de nem tudtak kérdezni, mivel a tanár folytatta tovább az órát.

Lydia, mivel mellettem ül, ezért észrevette a kézfejemen ékeskedő fáslit, majd rám nézett, én pedig csak a fejemet ráztam.

*Órák után*

Egész nap próbáltam kerülni a barátaimat amennyire csak lehet és közben még megkellett próbálnom kiállni az emberek tekintetét.

-Eddig is szinte lehetetlen volt téged utolérni, ha kerültél, de így pláne. - került mellém hirtelen Lydia.

-Tudom, nem kellett volna suliba jönnöm. - forgattam meg a szemem.

-Nem az a lényeg. - rázta meg a fejét eperszőke hajú barátnőm, majd megfogta a kezemet és letekerte róla a kötést, de már gyógyult volt. Nyoma sem volt a reggeli történéseknek. - Mit csináltál? - tekintett a véres kötszerre.

-Semmit. - tártam szét a karomat, de ő továbbra is csak felvont szemöldökkel nézett rám. - Oké. Annyi, hogy reggel pánikrohamot kaptam, majdnem elvesztettem magam fölött az uralmat, ezért elkezdtem ütni a falat. Lejött a bőröm és vérzett. Ennyi. - vontam vállat, majd elakartam volna indulni, de visszarántott a kezemnél fogva.

-Nanett, kérlek ne zárj ki minket. Legalább a legjobb barátnődet ne. Ezen felül amúgy is, Scottnak tudnia kell róla. Nem csak azért, mert most már az alfád, hanem mert a testvéred. Kérlek, beszélj vele és találjatok ki erre valamit. - nézett rám komolyan, majd átölelt.

Ezután hazamentem, majd utánam érkezett meg Scott is. Egyből kérdőre vont, de aztán elmeséltem neki a történteket.

-Próbáld meg őket kizárni és soha ne hallgass rájuk. Mi nem vagyunk szörnyetegek Nani, remélem ezt tudod. - tette két kezét a vállamra, majd így nézett a szemembe, utána pedig megölelt.

-Scott...ugye tudod, hogy ma van telihold? - húzódtam el tőle hirtelen mikor eszembe jutott.

-A fenébe is! Kiment a fejemből. - csapott a homlokára. - Még van időnk addig, felhívom a többieket és elmegyünk beszerezni a szükséges dolgokat, addig te menj el Derekhez, ott találkozunk. - mondta, majd elindult fel a lépcsőn, de aztán visszafordult. - Ne aggódj! Nem lesz semmi baj. Megoldjuk. - mosolyodott el bátorítóan, majd felsietett.

Ezután elindultam Derekhez, ahol kopogtam a vas ajtón és el is húztam azt. A férfi az előtérben fekvőtámaszozott.

-Szia Nani. Hogy vagy? - kérdezte miközben magára kapott egy pólót.

-Szia! Egész jól. - feleltem röviden és kicsit kínosan éreztem magam. - Tudom, hogy ez hirtelen jön, de ma este telihold. - léptem beljebb a lakásba.

-Hol vannak a többiek?

-Nos, körülbelül 10 perce emlékeztettem Scottot, hogy ma telihold, így csak most szerzik be a láncokat. - sóhajtottam. - Remélem nem gond, ha itt leszünk.

-Dehogy gond, sőt, inkább örülök neki. Scottnak már ugyan van egy bétája, de ettől függetlenül még mindig tapasztalatlannak számít ebben a helyzetben. Szóval szívesen segítek. - mosolyodott el halványan.